trg_fontane
Vannak közgazdászok, akik azt mondják, hogy a dinár e heti mélyrepülése nem fog kihatni az árakra, mert azokat amúgy is a 105 dinár = 1 eurós árfolyamhoz igazították – és nem is csökkentették abban az időszakban, amikor a dinár „erős” volt.
Kedden, június 14-én a hivatalos középárfolyam szerint 8 para híján 100 dinárt kellett adni egy euróért, de ez azt jelentette, hogy aki váltóirodában vásárolta az eurót, már 100 dináron felüli árat fizetett.
A keddi nap arról volt híres, hogy hirtelen – 2 dinárral! – csökkent a Szerbiai Nemzeti Bank középárfolyama.
Hozzáértők szerint valami nagyobb ügylet történhetett, ami lenyomta a dinárt. Az NBS azonban (kedd estig) nem reagált.
Cvetković kormányfő nem zavartatta magát, mondván, hogy a kormánynak az az árfolyam felel meg, amelyet a piac meghatároz. Szerinte sokkal fontosabb hír az infláció csökkenése és, hogy az irányadó kamat is kisebb.
Hozzátette, hogy az árfolyamhoz sokaknak fűződik érdeke – így voltak olyanok, akiknek nem volt jó a januári 107-108 dinár/ euró, mint ahogy voltak olyanok, akiknek nem felelt meg a májusi 97 dinár/ eurós árfolyam. És amikor „olyanokról” van szó, akkor valójában „érdekcsoportokról” beszélünk, és ez utóbbi kifejezést használta a télapószakállas kormányfő is.
Lobbik és érdekek
A behozatali lobbinak az „erős” dinár felel meg, amikor külföldön fizetnek, de amikor itt adják el az árut, akkor a gyengébb dinár jó nekik. Jó volt az erős dinár azoknak is, akik külföldön szereznek be nyersanyagot, majd a készterméket itt adják el. Meg persze azoknak, akik hitelt vettek fel és azoknak, akik dinárban kapják a fizetésüket. Meg azoknak a bankoknak, amelyekben nagyobb részesedése van az államnak és/vagy itteni természetes vagy jogi személyeknek.
A gyengébb dinár az exportőröknek felel meg, természetesen akkor, ha nem vettek fel deviza alapú hitelt. Jó e gyenge dinár a külföldi bankok itteni részlegeinek is…
Vagyis, lehet keresni az árfolyam-ingadozásokon.
|
Újabb üzemanyag-drágulás Napokon belül megdrágulnak a rosszabb minőségű üzemanyagok, a D2 literenként 2 dinárral, a rosszabb benzin meg 4,5 dinárral. Azt mondják, az EU miatt. Mert az EU követelte a jövedéki adók kiegyenlítését. A kiegyenlítés viszont abból is állhatott volna, hogy a jobb minőségű üzemanyagfajták jövedéki adóját csökkentik le, nem pedig azt, hogy a rosszabbakét növelik. De az állam nem akart lemondani bevételének egy részéről, inkább növelte azt. |
Az okokról, avagy ki járt jól?
Voltak közgazdászok, akik arra tippeltek, hogy hiteltörlesztés az ok, lévén, hogy az év közepén járunk, amikor ez szokványos dolog. Az sem kizárt, hogy az állami kötvények után járó pénz kifizetése az ok.
Más közgazdászok sokkal prózaibb okot mondanak: a bankok jártak ismét jól… Amikor 106 volt az árfolyam, akkor eurót adtak el, majd a 96-os „alsó küszöb” elérése után ismét belekezdtek a devizavásárlásba, aminek következtében ismét gyengülni kezdett a dinár.
Egyesek azt mondják, nagyjából ott, ahol volt az év elején, tehát a 106 dinár = 1 euró árfolyamon. Annál is inkább, mert, ahogy már említettem, az árakat is állítólag erre a szintre „állították be”.
Várhatóak-e további ingadozások, vagy megáll a 105, 106-on az „árfolyammutató”? Közgazdászok szerint mozoghat az a mutató még erre is, arra is, hiszen választások előtti évről van szó és a hatalom nem engedheti meg magának, hogy jelentősen zuhanjon a dinár.
Persze, ne feledkezzünk meg arról, hogy a dinár rövid életű erősödése nem a szerbiai gazdaság erejének vagy a külkereskedelmi mérleg helyrebillenésének volt az eredménye. Hanem annak, hogy a bankok állami kötvényeket vásároltak, vagyis nőtt a dinár iránti kereslet.
Közgazdászok szerint újabb külföldi befektetések nélkül nem lesz „reálisan erős” a dinár.
Végül, egy személyes élmény… Jelašić akkori bankkormányzóval készítettem interjút 2007 decemberében. Éppen az volt napirenden, hogy összedől-e a második Koštunica-kormány, vagyis, hogy a demokraták és az akkori G17 Plusz szakítanak-e Koštunicáékkal (akkor még nem, de néhány hónap múlva már igen). Természetesen az árfolyamról is beszélt az NBS akkori első embere. Nagyjából azt mondta, hogy amiatt nem kell idegeskednie az átlagembernek, hiszen dinárban és nem euróban kapja a fizetését és dinárban is fizet. Kivéve persze azokat, akik euróban vagy frankban vettek fel kölcsönt, ugyebár, mert ők euró vagy frank ellenértéket törlesztenek…
Ha jól emlékszem, Jelašić arra is kitért, hogy nálunk az inflációt nagy mértékben éppen az állam (állami, önkormányzati vállalatok stb.) által ellenőrzött árak növelése okozza. Ez még a nálunk SEKA-ként ismert gazdasági világválság „beköszönése” előtt volt.
Szóval, az infláció az árak növekedése, vagyis a pénzromlás. Ez az, amiről Diana Dragutinović, az előző pénzügyminiszter, azt mondja – más szakértőkkel együtt –, hogy áprilisban elérte a maximumát (20%) és most már lefelé tart. Úgy legyen.
M.A.
