trg_fontane
Hát, eléggé gennyes az idő. December van, emútt a Mikulás is, má mingyá itt a karácsony, oszt hó sehun. Aszongya, nappal 6-8 fok, plusszba, éccaka meg fagypont alatt. De alig. Hát ez csak mindenféle gelvának kedvez, úgyhogy isszuk itthon a téját, meg asztat a mézet szopogassuk amit kaptunk vendégektű ajándékba.
Osztan megvótunk hívva szlavára, Nikolára, osztan ott se vót valami fényes a hangulat. Mehogy mingyá főgyütt a téma a fődekrű, amit a Szeretett (alighanem egyre kevésbé) Vezér odaad a tájkúnoknak, meg a pikrű, ami má egy tájkúné is lett. Jó beetették három-négy éve a népet hogy majd űk harcónnak a korupció meg a tájkúnok ellen meghogy maj ők visszacsinájják a privatizációkat. Na de aki akkó ehitte az most is ehisz mindent amit mondanak nekik rózsaszinül. Mehogyha amazokat állandóan ezek sárgának csúfótták, akkó ezeket máshogy nem is lehet nevezni csak rózsaszínűknek. Aki nem érti annak hijába is magyaráznám.
Osztan a szlaván a politikán kívű, me mi nem politika, mongya erre az uram, szóva azon kívű másrú is beszéttünk. Például arrú, hogy a domátyica hogy csinátta asztat a finom sűttet, me ezze azza megbolondította, oszt e is kértem a receptet. A férfiak persze jó beszíttak, mi meg megittunk egy-egy pálinkát, vót aki likőrt, de ennyi vót. Vót minden, kako bógzapovedá. Nem annyira szentessek ők, de megtarcsák, azé hogy összegyűjjön a család meg a barátok. Oszt jó is érezzük magunkat mindég.
Oszt mive ojanok is vótak akik tunnak magyarú, jókat röhögtünk a Magyarok Nagy Vezérin aki főmondatott egy sor szerződést, ami úgyis hama lejár az ottani Telekomma, ami valójába a Dojcse Telekom, azé me azok edöntötték hogy nem szponzorájják a fideszes Ákos zenészt. Mehogy az Ákos szerint a nő tartozzon valakihő, oszt ne akarjon annyit keressen mind a férfiak. Oszt erre a Telekom aszonta hogy ijet nem szponzorálunk. Na de asztat úgy nem lehet odaát se hogy te asztat szponzorász akit akarsz, hanem asztat kő akit a hatalom szeret. Na de azé az ottani hatalom se ojan nagyon bátor hogy a saját érdekei ellen menjen me az igazi nagy pézekrű szóló szerződést azé csak nem bontotta fő. Elég ez ahhó, hogy az egész Nyugat eszörnyűköggyön megin, de ez nem fontos me megmonta vezérünk hogy mi úgyis keleti nép vagyunk. Az uniótú csak a péz kő, de az sok, me anékű alighanem összedűne minden. Esztet nem a Maris tanátta ki hanem egy közgazdásztú hallottam, persze nem a kormánytévén. A bajszos Kövérlaci meg arrú beszétt, hogy a lányaink önmegvalósításuk csúcsának asztat tarcsák hogy szüjjenek nekünk unokákat. Nagy önmegvalósítás, monthatom. Kirche, Kammer, Küche, Kinder, ahogy a kájzerná vót, na me egy kicsit később is. Valakihő tartozzá, szüjjé neki gyereket, az öregeknek meg onokát, oszt ne akarjá megfizetve lenni úgy mind a teremtés koronái. Szűttem én is, de én fő is tuttam nevenni abba az országba, meg ki is iskoláztattam, mostan meg albérlő, meg rabmunka után kajtat. Oszt mihozzánk fordúl segíccségé. Oszt lehetettek vóna tudósok vagy igazgatók vagy mittomén, ha nem itt maradnak, ebbe a gennyes kelet ojrópába.
Oszt van egy régi vicc:
Egy nő hallja a rádióban, hogy baleset történt. Értesíteni akarja a férjét, de csak az üzenetrögzítővel tud beszélni:
– Drágám! A rendőrség talált egy hullát. Ronda, nincs agya és kicsi a farka.
Aggódom! Élsz még?
Ja osztan arrú is beszéttünk, hogy anyaország így meg úgy, hogy most aggyák a pézt, mire montam, hogy várjá mán, annak jut maj akinek kő hogy jusson. Ez mindég így vót. Az uram meg kapatossan asztat tanátta mondani hogy anyaország? Mijen anya az amelik kéccő ehaggya a saját házát? Amire meg én aszontam hogy ájjá le, me ebbű még baj lessz. Oszt a domátyin mondott egy viccet a Lálórú a fronton, oszt eröhögtük. Én meg esztet a viccet montam e, csak nem ijen szépen:
A második világháborúban Magyarország hadat üzent az USA-nak. Magyarország nagykövete bement a washingtoni külügyminisztériumba, majd átadta a hadüzenetet. Ezután a következő beszélgetés zajlott le:
USA Külügyminiszter: – Mi az Önök államformája?
Magyar nagykövet: – Királyság.
– És ki a királyuk?
– Nincs királyunk, hanem kormányzónk van.
– Ki a kormányzó?
– Vitéz Horthy Miklós tengernagy.
– És van Önöknek tengerük?
– Az nincs.
– Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük?
– Nincs.
– Van valamilyen országgal szemben területi követelésük?
– Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával…
– Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
– Nem, ők a szövetségeseink.
Másnap jó le…sztam az uramat, hogy vénségire megtanuhatta vóna má hogy mennyit meg mibű, de az meg csak a fejit fájlallta, meg veddette a paradicsomlevet.
Na de nemcsak szlaván vótunk, hanem vótunk a lányunkékná is. Kevés a hel abba a kis lakásba, oszt a gazda megengette hogy fúrják a falat oszt pócokat köllött főfúrni. Osztan pont akkó köllött esztet csinánni amikó fél Noviszád levót zárva me gyüttek a spontán beszervezett buszok Vrányébú meg mittoménhonnést hogy meghajójjon a spontán odautasztatott nép a vezér előtt.
Úgyhogy kampány van, me a hatalom mitingöl, a véemesznek kűttek százhatvan millió ojrót Pestrű, a demokraták meg osztódnak. A parasztok meg behúzták a fülüket, farkukat. Há gyünnek az ünnepek, oszt ne is politizájjunk tovább.
Áldott karácsonyt, bort, búzát, békességet!
Osztan csak mértékke!
Puszil Marisotok
