Melldöngetés helyett – magyarul: Csokonai Vitéz Mihály: A kétszínuség

Vélnéd, hogy a nyalkán pirosló Sodoma
A legjobb gyümölcsök szép
paradicsoma:

Pedig ha skarlátja szádba ketté válik,
Várt gyönyöruséged mind
hamuvá válik.
Gyakran a mennyei illatú epernek
Apró leveli közt kígyók is
hevernek:
Ne higyj a hozzája csalogató
partnak,
Ne véld, hogy sikamló hantjai megtartnak.
A szív igen szoros helyre vagyon zárva,
Az ábrázat sokra fordítható lárva:
Sot még a beszéd is egy oly
csalható jel,
Hogy minden szándékot
palástolhatsz ezzel.
Sot a mosolygó száj, a vigyorgó szemek
Egy ártalmas lelket fedezo
tetemek;
Sot mit mondok? vagynak olyatén Judások,
Akiknek halálra árúl csókolások.
Oh, Jupiter! ha már a hamis arannak
Ily tiszta jelei s bizonysági
vannak:
Ugyan hát a hamis szívu rossz embernek
Testén ilyen jegyek miért nem hevernek?

Különben ki milyen portékákat árúl,
Azoknak jutalma mind magára hárúl.