trg_fontane
A Magyar Országgyűlés 2010. május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást. Az egyszerűsített honosítási eljárás lényege az, hogy nem kell Magyarországon letelepedniük a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzéséhez, és nem kell állampolgársági vizsgát sem tenniük, csak a magyar nyelv ismerete szükséges. Ezen felül nem kell a magyarországi lakóhelyet és megélhetést igazolniuk a határon túli magyaroknak.
Az érvényes jogszabály értelmében az összes magyarországi település anyakönyvi hivatala fogadhatta az igényléseket. Becse testvérvárosa Szekszárd is felajánlotta a határokon átnyúló együttműködés lehetőségét, így a becsei polgárok zöme itt nyújtotta át állampolgársági kérelmét. A becsei önkormányzat az állampolgárságért folyamodók segítségére volt, szervezetten, mikrobuszokkal szállította őket Szekszárdra.
Ugyanúgy segítségükre volt a becsei önkormányzat szeptember 17-én is a polgároknak, akik ezen a napon tették le az állampolgársági esküjüket. Szervezetten, autóbuszokkal szállították Szekszárdra a polgárokat, hiszen a Szüreti Napok keretében 250-en tehették le az állampolgársági esküt Horváth István, Szekszárd polgármestere előtt. A 250 polgár közül több mint 125 becsei volt. A szombati eskütételre Szlovéniából, Romániából, Németországból, Franciaországból és Ausztráliából is érkeztek magyarok, de legtöbben Becséről és Szekszárd erdélyi testvérváro-sából, Lugosról utaztak Szekszárdra. Szerbiából Péterrévéről, Bácsföldvárról, Veternikről, Újvidékről, Hódegyházáról és Adáról is érkeztek az esküre.
A Béla király téri, belvárosi katolikus templomban összegyűlt mintegy ötszáz embert először Parrag Ferencné Kati hatósági ügyintéző-anyakönyvvezető köszöntötte, majd Schmittné Makray Katalin, az államfő felesége, az ünnepség díszvendége szólt az új magyar állampolgá-rokhoz: „Jogos jussukat kapták vissza, a magyar állampolgárságot. Hazánknak most olyan vezetői vannak, akik tudják, mit jelent egy nemzet fiainak egymáshoz tartozni, testvéri szeretetben élni”, mondta köszöntőjében a köztársasági elnök felesége.
„Ameddig élünk magyar ajkú népek; Megtörni lelkünk nem lehet soha. Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján; Legyen a sorsunk jó vagy mostoha…”, kezdte beszédét Horváth István, Szekszárd polgármestere, aki az elégtétel napjának nevezte szeptember 17-ét, utalva a 2004. december 5-én, a kettős állampolgárságról tartott népszavazás eredménytelenségére. A polgármester kitért arra, hogy az eskütétel azért is ünnep, mert sikerült sok családon belül erősíteni a nemzeti összetartozás érzését azzal, hogy a családok minden tagja magyar állampolgárrá vált. A szekszárdi önkormányzat tiszteletbeli polgári címet is adományozott az esküt tett állampolgároknak, akik vállukon nemzeti színű szalaggal részt vettek a város legnagyobb ünnepén, a Szüreti Napok felvonulásán.
Az eskü
„Én, XY, esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.” (Az állampolgársági eskü szövege)
Eszmei értéket hordoz a kettős állampolgárság
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a becsei polgárok számára mit jelent a magyar állampolgárság megszerzése.
Kucsera Ella: Lényegében eszmei értéket hordoz számomra a kettős állampolgárság megszerzése, a hovatartozás tudatát. Ezen kívül értékrendi és kulturális beállítottságom, elkötelezettségem jele is, amely nem hivalkodón viselendő, hanem alázattal, de büszkeséggel. A szabadság jele is, mármint a választás szabadságáé, hogy lehetsz magyar, ha akarsz.
Csábi Margit: Édesapám magyar katona volt egykor, a magyar hadsereg kötelékében szolgált, a Don-kanyart is megjárta. Tudjuk, hogy mi történt, a trianoni szerződéssel elszakadtunk Magyarországtól. Úgy érzem, hogy ennyivel neki is tartoztam. Semmiféle pluszjogokat nem akarok Magyarországtól, ez számomra erkölcsi kérdés volt, és most nagyon boldog vagyok és egy felejthetetlen élményben volt részünk.
Hekker Erika: Megfogalmazni nem tudom, tele van a szívem. Nagyapám és édesapám ezt nem tudták megérni, sajnos meghaltak, nekem és gyerekeimnek sikerült. A fiam Magyarországon született, de akkor nem kaptuk meg az állampolgárságot, most Knézi Péternek és a szekszárdi polgármesternek is köszönve, sikerült. Nagyon boldogok vagyunk!
Dupák Mária és Nándor: Nagyon jó érzés, ezt vártuk már régen. Elakad a szavam… Régen vártuk már azt, hogy magyar állampolgárok legyünk. Az ember libabőrös lett, meg is könnyezte a szertartást.
Surján Margit: Nagyon szép élmény, felejthetetlen volt.
Tuza Renáta: Számomra a jövőt jelenti, a könnyebb utazást, a lehetőségeket, de elsősorban azt, hogy elismerték a nemzeti hovatartozásomat. De, lehet, hogy munkalehetőséget is látok benne, vagy Magyarországon vagy más európai országban, de ezen még komolyabban nem gondolkodtam.
Zavarkó Vilmos: Már több éve próbálkoztam magyar állampolgár lenni, mivel három évet Kiskunhalason tekéztem, de nem jött össze, mivel nem volt idegem állandóan a konzulátusra szaladgálni és mindig újabbnál újabb okmányokat benyújtani. Ez most így sok mindent megkönnyített, nem kell tovább engedélyeket kérnem Szlovákiában sem, ahol most tekézem. Biztosan sokan azt hiszik, hogy ezentúl a magyar válogatott tagjaként versenyzek majd! Nem, ez ki van zárva, maradok szerbiai válogatott.
Ricz Róbert
