A két Becse az EU-tól kér pénzt vízvezetékre

Közösen kér európai pénzeket a két Becse, hogy kiépülhessen a regionális vízvezeték, vagyis, egész egyszerűen, azért, hogy Törökbecsén is jó minőségű víz folyjon a csapból.
Mivel Szerbia nem tagja (még?!) az Európai Uniónak, a két község kénytelen az előcsatlakozási alapokhoz fordulni, ott pályázni.

Az ötlet nem új. Még 2009 őszén nyilvánosságra hozták az óbecsei községi parlament épületében megtartott bemutatón. Svetlana Karabaš, az óbecsei Vodokanal műszaki igazgatója akkor azt mondta, hogy az óbecsei vízgyár másodpercenként 260 liter ivóvizet állíthat elő. Óbecsének kell 100 liter/másodperc, a községhez tartozó településekre elegendő lesz 70 liter/mp. Mivel Törökbecsének 50 liter/mp-re van szüksége, ez azt jelenti, hogy a bánáti Becsét is el tudnák látni a bácskai Becse vízművei. Érdekes, hogy az ötletet akkor gyanakvással fogadta Knézi községi elnök, mondván, hogy előbb Péterrévére meg Bácsföldvárra kell eljuttatni az óbecsei vizet, meg hogy Törökbecse ellátása 90%-nál nagyobb kapacitáskihasználást jelentene, ami „nem ajánlatos” és hogy félő, hogy ezáltal gyorsabban fogynak majd az óbecsei tartalékok… Majd hozzátette, hogy a szakértőknek kell foglalkozniuk ezekkel a kérdésekkel.
Ha jól értelmezem a Vodokanal honlapján levő információkat, akkor a 2009. november 3-án meghozott községi parlamenti döntés óta ez a közvállalat látja el ivóvízzel a község területén levő településeket is, ám magát Óbecsét kivéve, az ellátás nem ivóvízzel, hanem ipari vízzel történik.
Idén februárban ismét felmelegítették a témát. A közös pályázást tényként közölték a törökbecsei községi hatalom részéről. Tomislav Ratković, a törökbecsei községi elnök gazdasági fejlesztéssel megbízott segédje is ilyen értelemben nyilatkozott a VRT-nek.
Az óbecsei csapvíz jobb, mint a törökbecsei. Lapunk 2009 januárjában arról írt, hogy a 2008 decemberében elvégzett mérések értelmében a törökbecsei csapvízben az arzénkoncentráció a megengedettnél 20-szor nagyobb (0,01mg/l helyett 0,22 mg/l).

Egész Bánátban (mármint a Bánátnak az országhatárokon innen eső részében) baj van az ivóvíz-szolgáltatással. A nagybecskereki gondokkal sokat foglalkozott az elmúlt években a média. Országos szinten ebben a városban a legnagyobb a palackozott víz fogyasztása fejenként, hiszen a csapvíz ivását hat éve betiltották. Közép-Bánátban a vízminták 100%-a rossz, Észak-Bánátban pedig az esetek 93%-ában.
Eleméren, Melencén és Bégafőn (Klek) ökó-csapokat szereltek föl. Léteznek ugyan országos szintű tervek, amelyek értelmében a Duna vizével látnák el regionális vezetékkel Apatint, Kúlát, Verbászt, Szenttamást és a két Becsét, de van egy „tiszai terv” is, amely Szabadkát, Törökkanizsát, Adát, Csókát, Nagykikindát és Magyarcsernyét is magába foglalja, de ezek egyelőre csupán tervek… így például 2006-ban Zoran Lončar (DSS) akkori államigazgatási és önkormányzati miniszter azt ígérte, hogy a Nagykikindát, Nagybecskereket és a két Becsét összekötő regionális vízvezetékre 14 millió eurót ad majd a szerbiai kormány…
2007-ben a Veolia cég Törökbecsén beindított egy pilótaprojektet, vagyis kísérleti szinten elhelyezett egy víztisztítót a törökbecsei Sziget forráson. Vrebalov törökbecsei községi elnök akkor azt mondta, hogy ők már sok helyen beszélgettek a regionális vezetékről, de sehonnan sem ígérték nekik, hogy abból a közeljövőben lesz is valami. 2009 novemberében az említett Ratković – a két Becse közötti vezetékről beszélve – azt mondta, hogy a Veolián kívül kapcsolatban állnak a karlsruhei Vízintézettel is, az utóbbiról árat nem tudott mondani, de közölte, hogy a Veolia tervének megvalósítása 120 millió dinárba kerülne (akkori dinárban).
Ha jól értelmezem a híreket, a három lehetőség közül az Óbecse-Törökbecse vezetékben bíznak most (Törökbecsén). Meg, persze, abban, hogy az EU ad rá pénzt.

Márton Attila