trg_fontane
Szóva ez az idő ténleg nem normális. Esik a hó, asztán meg gyün a nyár.
A vikkenden még jég is esett. Néztem a gyümőcsfákat, nem láttam hogy kárt tett vóna bennük, de mongyuk ez nem bisztos, me hát mittomén hogy kétszáz méterre arrébb mivót. Mámind emehetnék vendégségbe de csak ezé nem fogok.
Fájt a fejem napokig, meg a csonttörésem heje. Rosszú aluttunk, mit mongyak, nem huszéves mán az ember még ha nem is öreg.
Az uram meg főtárcsászta a katonakolegáit meg minden, e is vót azza amikó hideg vót, egész nap bent űtt a szobába, oszt csak telefonátt. Legalább vót neki oka nem kimenni a hideg levegőre. Há tán e is intézett valamit, de nem mostanra, maj egy kicsit később. Na most meg az én dógom beszervezni az utat minné ócsóbban. De jóvanna, én örülök neki hogy csinátt valamit meghogy ki fogunk tán má mozdúnni egy kicsit.
Me mán nagyon kezd minden nap ugyanojan lenni. Ja, mind a választások. Most is aki akarta megtutta hogy fenyegetés, égő autó minden vót. De ez rendbe van, esztet mán megszoktuk. Tuggyuk…
Ja osztan vót Becsén a Morvai hogy magyar jogvédjen. Itten engették neki, Zentán nem, de mégis tanáttak maguknak hejjet. Itten a véemdéká, amott meg a möpöszö vót a domátyin. Nem engedi a véemesz a konkurenciát sehogy se. Pedig ezek még forintmiliárdokat se tudnak hozni. Na de azé gondolom éppen azé is gyütt a jogvédő európai parlamentes a jobbikos listáról mehogy eggy év múva odaát választások lesznek. Akkó tellik le atyánk nyóccéve. Oszt igaz hogy odaát is az egész rencer úgy van fölépítve hogy az győzzön akinek kő, de azé tán reménkednek másokis. Mehogy a mútkómeg a momentumosok vótak az itteni magyarmozgalmasokná.
Egy részeg pasi a villanyoszlopot rázza:
– Engedjenek be!
Odalép a rendőr és megkérdi:
– Mit csinál itt, jóember? Be akar menni?
– Igen, de nem engednek be!
Felnéz a rendőr:
– Pedig itthon vannak, ég a villany!
Szóva két dologra jó a magyar passzus: lehet vele emigránni meg lehet vele odaát szavazni. Mongyuk az első dolog sokka többnek jutott eddig eszibe mint a második. Maj meglássuk hogy hogy lessz eggy év múva, fojtatódik e a prosperálás vagy atyánk lemond itteni barátairú. Vagy nem is lessz mán ojan hejzetbe? Na az lepne meg igazán.
De eggy év alatt sokminden lehet még. Meg lessz is.
Na de haggyuk, legalábbis egyenlőre.
Az uram meg aszongya hogy mongyuk le a kábelt me ő nem tud rajta mit nézni, oszt a neten tévézik. Montam neki, kedves párom, itten a net is ugyanazon a kábelen gyün. Itten nem lehet ám válogatni. Itten ebbe is monopólium van. Vannak tévék amiket nem is lehet rajta nézni, de ez bisztos azé van hogy a kábel vonalas legyen. Nem is lenne jó ha főzaklatnák az embereket ojan hirekke amik zaklatóak. Ugyehogy, nem?
Úgyhogy nállunk nagyon jó bevátt az a régi közmondás hogy a jó házassághó kő öt dolog: szeretet, megértés, türelem na meg két tévékészülék. Igaz minálunk csak eggy van, de a kompjuter a másik.
A kisonokám meg a fejemre mászott me neki macska köll. Persze mindenhun kismacskákat kínánnak ijenkó, meg hogy mijen aranyosak, most nyítt ki a szemük még ki se nyítt. Montam az onokámnak hogy lehet de csak kukissat. Oszt lett neki. Mongyuk meglepett hogy evitték a városba a lányom meg a vejem, de nem hiszem hogy sokáig bírják maj vele abba a csöppnyi lakásba. Csak a gazda meg ne tuggya hogy állat van a lakásba. Még maj kivágja őket.
Van errű egy vicc:
Két kanmacska ül fent a tetőn. Megszólal az egyik:
– Na, mi volt tegnap azzal a macskalánnyal?
– Felvittem a lakásomra.
– És?
– Vacsoráztunk…
– És?
– Egymáshoz bújtunk…
– És?
– Beszélgettünk.
– Aztán?
– Elmeséltem neki, hogyan heréltek ki.
Ja oszt mútt vikkenden vótunk megnézni a pogácsát oszt valahogy több vót az ember mind megszoktuk. Oszt mind valami fiatalok. Főleg feketébe vótak, vót aki kalappa meg minden, a lányokon ijen ojan láncok meg mindenféle díszek, meg kitűzők. Mongyuk én örűttem neki csak nem tuttam hogy most hirtelen hazagyütt mindenki Németbű vagy mi ez a sokadalom. Na erre utánna látom hogy káemvé van vagy micsoda. Mongyuk jó dolog az, több kéne ijen ha másé nem akkó azé hogy lásson az ember fiatalt is.
Mehogy övéké a jövő. A dajcse jövő!
Na akkó aufiderzén!
Puszil Maris
