BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Becsei nyár

Szóva ami a legfontossabbat illeti, kiderűtt hogy mégis én vagyok a buta liba, mehogy a magyar válogatott mán összegyűjtött 4 pontot, oszt ti má tunni fogjátok asztat is hogy mi lett a portugálokka, meghogy ki lessz az ellenfél a következő fordulóba. Mit mongyak, fogattunk az uramma, úgyhogy ekölött neki mennem sört vennem, mehogy megnyerte a fogadást. Kettőt. Én meg egy nagy csokit nyertem vóna, ha nyertem vóna.

Osztan biciglire űttem, me ha nincsen is messzire a bót, azé ki fog szombaton este abba a melegbe bandukónni. Valami marha meg erohant mellettem az autójáva, megijettem, elestem. Még az a szerencse hogy egy kis vérzésen kívű más bajom nem vót.
Oszt aznap este meg a barátnőimme ki köllött vóna mennünk sétánni a Tiszára, utánna meg cukrászdába. Na én persze nem mentem a balesetem miatt de másnap mindent letárgyatunk telefonon. Oszt aszonták hogy ők se sokáig sétáttak me megtámatták őket a cserebogarak. Oszt tán egy hétte korábban szorgalmas fiatalok – esztet írta a neten – kitakaritották a Tiszát Becséné, de a barátnőim aszongyák hogy amikó má ők ottan vótak akkó tele vót szemétte a víz, meg a hajlatba má nádas van meghogy csak zengett a narodnyák valamelik kocsmábú. Esztet hallottuk mi is, az uram alig alutt mehogy meleg is vót meg hát a szél tán arrú fújt vagy mi.
Mit mongyak, becsei nyár…
Ja oszt a párttag rokon nagy örömme monta a piacon hogy a polgármesterbű tartományi miniszter lett. Há mit mongyak, sok sikert neki. Mégtöbbet mint eddig. Ha az egyátalán leheccséges. Csak nem tudom mit örül a rokon ennek, őneki ehhő mi köze. Jóvanna értem én a kojalícijós örömet. Ha má nekik nem sok jutott, akkó legalább a barátok sikerének örűnnek. Szép ez, nem?
– Mit csinál a bácsikád a parlamentben?
– Csatlakozik az előtte szóló véleményéhez.
Csak asztat nem értem hogy mé kölött választásokat kiirni, amikó megin azok vannak kojalicijóba akik eddig. Jó, asztat tudom hogy Vajdaságba muszáj vót me emútt négy év, de a szerbiai kormány alighanem ojan lesz amijen vót. Űk tuggyák mit mé csinánnak. Na meg a cár atyuska a harmadik Rómába.
A horvátokná meg megbukott a nagynemzeti kormány, vót ottan minden de a legynagyobb csöpp a pohárba tán az vót hogy a főnemzetirű kiderűtt hogy a felesége üzleti viszonyba vót a MOL lobistájáva mápedig Horvátország meg a MOL azon veszekszik hogy kijé az INA. Mit mongyak, sokmindent nem tudunk mi. Főleg itten ahun tán többen nézik az emeggyet mint odaát, me odaát nem nagyon nézik, de lehet, hogy én nem tudom má megint.
Ja oszt a Viktorka irt levelet a britteknek, hogy ne mennyenek ki a zunióbú. Pont ő. Persze ez is az adófizetőknek a pézibű lehetett, de hát ha az adófizetők esztet szeressék, akkó az ő dóguk. Erre meg a Blikk asztat írta, hogy: „Az Európai Unióból kilépők tábora ugyanis már azzal kezdett kampányolni, hogy épp a felcsúti kisvasút panamája igazolja, miért nem szabad a briteknek az EU-ban maradniuk“. De mit ért ehhő a Blikk?
Kérdeztem az uramat hogy meddig tart ba foci aszonta jólius 10-ig de utánna lessz olimpia. Szóva cirkusz van a nyáron amennyit akarsz, de maj gyün megin az ősz. Akkó meg migránycsozás lessz újra me ugye lessz a népszavazás, azt üzennyük Brüsszelnek. Oszt ijenkó ki figyel oda a néhány nemzetárulón kívű a rogánokra, matolcsikra meg mészárosokra? Há senki. Jó magyar nem kérdez, hanem büszke.
Nállunk meg vót a szabaccság és a munkásjogok bajnoka baráti Kína nagy elnöke, aki előtt itten úgy hajbókóttak, mint az előző vasfüggöny korszakába odaát a moszkvai elvtársaknak.
Független bíróságunk meg elitétte első fokon a Miskót me hogy állítólag tanácsokka segitette a fiát hogy az hogy csajjon adót. A fia kissebb bűntetést kapott mind az apja. Maj kiderül hogy végül mi lessz ebbű. De csámcsogni lehet rajta.
Az átlagynyugdíj meg 250 dénárra nőtt meg, aszt a haladást! Osztan most 23 461 dénár. Ami úgy 190 ojró.
Meghal egy ember és felkerül a mennyországba. Békésen telnek napjai, ám az egyik napon valami halk csilingelést hall. Nem tudja mire vélni a dolgot, így hát megkérdi Szent Pétert:
– Tudod, fiam, ha valaki a földön hazudik, akkor mi csilingelünk egyet, hogy mindenki tudjon róla – válaszol Péter.
Ritkán hallható a csengettyű. Ilyenkor emberünk jót derül magában. Egyszer azonban nagy csengetés, csörgetés, harangzúgás. Megijednek a mennyország lakói, szaladnak Szent Péterhez, hogy mi történt:
– Ja, fiaim, a Földön megkezdődött a választási kampány.
Egy a baj. Errefele mindig választási kampány van. Kampány az van.