BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Celziusz

Na most meg gyün a tavasz. Mámind celziuszba. Me amúgy még nem tudhassuk. Na de errű mán írtam a mútkó. Úgyhogy mennyünk vissza a meterológiára.

Ha melegebb lessz akkó bisztos több lessz a szerencsétlen is aki valahogy el akar jutni a jólétbe meg a civilizációba. Vagyis lehet fojtatni a migráncsozást, hátha begyün még néhány szavazó ahhó hogy a fölcsúti gázszerelő megvegyen még néhány újságot, tévét, fődet meg mittomén. Ő vagy az aki mögötte áll. A mútt héten vót az hír hogy mégegy újságba raktak be odaát pártembert főnöknek. Itten ez mán régen megtörtént. Most megin arrú megy a nagyvezér meséje hogy az unijó mijen gyönge, közbe meg nem ő ad az unijónak évi hét milijárd ojrót, hanem az unió neki. Há jóvan valamibű finanszirozni kő a barátokat meg a nagy föllendülést ami ránk köszön ahogy bekapcsójjuk a tévét.
Pistike az óvodában éppen meglátja, amint két kutya közösül.
Odarohan az óvó nénihez és megkérdezi:
– Óvó néni, az a két kutya mit csinál?
– Hát tudod Pistike, a felül lévő kutyának eltörött a lába, és a másik kutya segít neki elmenni a kórházba.
– Milyen praktikus, és közben még b…nak is!
Ojan ez mind a brit nertársak. Hogy legyen bregzit addig ment a propaganda hogy nem kő az unió me anékű több péz lessz az egésségügyre, hogy itt van, planirozzák a bregzitet, oszt az egésségügyre mégis kevesebbet ad a britt kurmány.
Ez megy a herr tramptú a továris cárig: nem baj, hogy nem igaz, ha a pórnép ehiszi. Ehiszi osztan szavaz. Igaz, hogy a herr trampra kevesebb mind a fele szavazott, de kicsinátták a bátyuskák, hogy az a kevesebb elég legyen.
Ja osztan vót a héten a cár atyuska a nertársáná, de az mán lapzárta után vót. De bisztos szivéjes vót meg minden. De mi lesz maj akkó ha a trampot leválcsák, me előbb-utóbb az lessz, me mán az övéi is lássák hogy több lessz a sokná, az angéla meg mégis marad? Maj gyün a baráti segíccség Záhonyná?
Na de herr tramp hadügyi minisztere alighanem kicsit lehűti a főnökét imádó szerb cári sajtót (majnem mindeggyik az), mehogy aszonta, hogy az ő katonái csak akkó haggyák ott koszovót, ha annak lessz ojan fegyveres ereje, ami meg tuggya védeni a területet. Nafene, nehogy maj az legyen, hogy a cár atyuska is elismerje a ceparatista, siptár csökevényt. Nem lessz ijen, bisztos hogy nem lessz ijen.
Ja osztan megnéztem az opstina szájtját valamelik nap. Magyarú. Oszt van néhány cím magyarú meg néhány űrlap, de főleg az van, hogy ha rámész a magyar címre akkó is szerb ódalra jutsz. A hírek meg mind szerbű. Hírek… Na jó. Há ennyire tellik a bisztos pontnak. Lessz ez mégy így se. De a jogokka minden rendbe van. A jogaikka, gondolom. Azé esett le a kamionrú nehány funkció, nem mondhassuk hogy nem esett.
Ja oszt a szomszédos opstinába, Bácskatopoján meg maj épül tréningközpont. Kűdik a pízt odaártú, na ugye. Hogy pontossan mennyit az lényegtelen, mehogy ottan eggyet mondanak itten meg mást. Oszt elég sok a rázlika. De ez nemzeti ügy, ijenkó nem számolunk. Nem mindha focizna ott a magyar, de maj most fog.
Eppen néztem a tévébe a muzsjai embert aki aszonta hogy a kettős álompógárság is okóható amiatt hogy mennek e az emberek. Nem baj, mi az nekünk, nézzük azokat a másik, a tutta tévéket, oszt attú nekünk jobb. Mehogy azok csak az igazat mongyák. Az ottaniak is meg az itteni is.
Megy a farkas az erdőben, már napok óta nem evett, úgyhogy kegyetlen éhes.
Találkozik a lóval, akit rögtön elkap, és így szól:
– Na ló, én téged most megeszlek.
– Jól van farkas koma, de előbb légy szíves olvasd el az üzenetet, ami a patámra van írva!
– Rendben, mutasd!
A ló felemeli a hátsó lábát, a farkas alánéz, amikor is a ló úgy pofán rúgja, hogy 10 méterrel arrébb landol.
Pár perc múlva a farkas magához tér, és így szól:
– De hülye vagyok, nem is tudok olvasni!
Ja osztan ekölött mán menni venni valami csizmát amikó ojan nagyon hideg vót, me csuszkáttam, oszt má féttem hogy elesek oszt kitöröm a nyakam. Mivehogy ritkán járunk arrafele, meglepett hogy az az ócsó cipőbótt bezárt. Végű vettem valamit, há nem a legszebb, de megteszi. Egy szezonba. Nem is kő mondanom, hogy mijen gyártmány. Na de mive a szezonnak lassan vége, akkó jó lesz gyüvőre is. Nekünk má mindeggy, akinek nem mindeggy, az meg emegy migráncsnak a németekhő. Osztakkó kérdi tőlem a szomszédasszony, hogy meddig mán? Oszt esztet mondom neki, ameddig nekünk mindeggy, akinek meg nem mindeggy az emegy migráncsnak.