trg_fontane
Ilyesmit még nem pipáltam – mongya az unakaöcsém aki négy év után együtt a magyaroktú egy kicsit megnézni minket meg vakációzni, ahogy ő mongya. Mámindhogy a gyerek, me gyerek az még, tizennégy éves, együtt velünk a vejkóhó Noviszádra hogy megnézzük mán végrehogy mijen az a szugli ahun evan amikó nem dógozik a gazdáná. Szóva meglepődött a gyerek mehogy egyrészt a szugli szugli, igaz tiszta, másrészt drága, harmadrészt meg nyáron maga a pokol. Van benn valami ventilátor az keveri a meleget, de a falakbú gyün ki a meleg. Montam is a vejkónak hogy űneki tán jobb vóna ha maratt vóna Becsén osztan itten dógozna fődde me még a határba sincs ijen meleg, meg hát azé nálunk éccaka legalább alunni lehet normálissan.
Osztan érdekes vót hogy a vejkó nem monta erre hogy mit ért maga ehhő, mama, hanem ehalgatott. Na mostan vagy megsértettem vagy egondókozott rajta, majd eválik. De amúgy minden rendbe vót, még ottan ementünk a strandra is, ami nagy és füves meg fás, oszt a gyerek meg is fürdött a Dunába, me náluk asztat nem szabad csak ahun ki van jelőve, abbú meg nem sok van. Oszt annyira megteccet neki a nagy szabaccság hogy sört is akart, de montam neki hogy az ottan drága, meg különben is végigizzaggya az utat hazáig, még ha lessz is klíma a buszba hazafele.
Amikó meg hazaértünk akkó mán vót ottan vendég is, oszt persze főkerűtt a menekűttek témája, me mi a fontossabb mostan mind a menekűttek, amikó akkora a szárasság hogy nem marad meg semmi. Dehát nézik az emberek az odaáti kormánytévéket osztan onnan csak az gyün. Na oszt összeveszett az uram meg a vendég mehogy nem ugyanasztat gondojják. Ementek egészen Amerikáig meg vissza, osztan a Szíriáhon meg Líbiáhon is értenek.
Oszt amikó mán eggyütt röhögtünk azon hogy az Orbán kerítésit evágták a menekűttek, bedobtam ám, hogy várjá mán há mostan eppen a krajinai menekűttek aktuálisak má megin, mehogy gyásznap vót az olujának az éffordulója. Osztan pont azok sajnátták őket legjobban akik huszonötéve főpujgatták üket, attak nekik fegyvert meg pízt, segítettek megtisztítani a nagyszerbia nyugati részit a horvátoktú, magyaroktú, oszt végül meg hagyták üket a sorsukra. Na de ugye Vajdaságba irányították üket meg Koszovóba (ahunnan hamarossan át köllött gyünniük, persze Vajdaságba). A horvátokná meg nem a siránkozó nacionalizmus fojt a tévébű, hanem a részeg meg az őrjöngő. Úgyhogy vót itten minden, ahogy mondani szoktam. A hivatalos bulvár-kormánylap meg arrú írt a címlapján hogy aszongya ki győzne mostan egy szerb-horvát háborúba? Ment ám a kormánysajtóba (osztan kevés az a sajtó itten amelik nem kormánysajtó) a horvátok elleni gyűlöletszítás, mind azokba a szép időkbe. Úgyhogy láccik ám hogy hiába nevezték át magukat, ugyanazok ezek akik vótak is.
Osztan mosmán a belgrádi újságok is megírják hogy szöveccségbe van Bölcs és Önfeláldozó Vezérünk pártyáva a véemesz (na jó esztet eddig is tuttuk, me nem is titkótták), de a Csanakék is. Esztet nevezem elvszerűségnek. Az előrehaladott szendvicsesek, a Pásztorok féle magyarok meg az autonomisták (annak mongyák magukat tán még mindig).
De lehet hogy a Pásztoroknak még lessz konkurenciája. Me alakul a Magyar Mozgalom, amit úgy láccik (a neten olvastam) ojan véemeszesek hoznak létre akiknek elegük lett a Pásztorékbú meg fordítva. Aszongyák, ez nem párt lessz, hanem civil szervezet. Maj meglássuk. De ha marad is civil szervezet, a nemzetitanácsi választásokon azé indúhat majd. Mongyuk addig még van három év ha időközbe nem történik valami.
Kösségi meg vajdasági választások meg mán decemberbe lesznek, karácsony előtt, me maj a Csanakék tán segítenek a Vucsityéknak meg a Pásztorénak megdönteni a Pájtityot nemsokára. Sietős a haladóknak me annyira jó megy az országnak de különössen az embereknek hogy naprú napra egyre nagyobb az öröm, perszehogy ne. Osztan ijenkó má tuggyuk mi van: egy kis nacionalizmus (ami úgyse áll tőlük távol), egy kis fenyegetés. Ja osztan asztat is monta az onokám, a nagyobb, hogy Noviszádon mosmán nemcsak az van kiírva mindenhova hogy a Pájtity tolvaj, hanem az is hogy meg kell őtet ölni. Lassan kezdem sajnánni ezeket a demokratákat, me három-négy éve mindennek lemongyák őket, bezártak sokat közűlük (oszt még eggyet se ítéttek tán e), hátukba döfik a kést az eddigi szöveccségeseik… Osztan még mindig fénnek tűlük? Ez a legérdekesebb az egészbe.
Me azé változnak ám az idők, úgy még nem vót hogy valakinek örökké főfele ált vóna a zászlaja. Itt van például az a magyar reklám hogy vízilabdába mi vagyunk a császárok. Fenét. Vízilabdába a szerbek a császárok, má évek óta. Mostan is megvertek mindenkit, bisztos annak örűttek a legjobban hogy a fináléba a horvátokat nagyon legyőzték. Me asztat még én is néztem. Az a reklám meg mán rég nem megy, most van hejette másik, ami arrú szól, hogy mi magyarok kilopjuk a hoteleket meg zoknit viselünk szandálhó. Mongyuk, esetleg az odaáti magyarok, me ez a zokni-szandál nálunk nem vót divat amennyire én az eszemet tudom.
Oszt az onokám tanátt egy viccet aminek semmi köze a reklámokhó meg a politikáhó:
Egy nap diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy a főnöke nadrágjának cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt:
– Főnök úr, nyitva a barakkajtó!
A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az irodájába.
– Kisasszony! Amikor reggel észrevette, hogy nyitva a barakkajtó, látta a kommandóst is?
– Sajnos nem, uram – válaszolja a titkárnő. – Én csak egy szegény hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt.
Amúgy meg az uram van efoglalva hogy beszénni taníccsa a kisebb onokánkat. Szépen is megy nekik. Mivehogy az annyuka egész nap dógozik, szaré-húgyé, akkó valakinek kő a gyerekke foglalkozni. Az apját má nem is hiányójja szegény, asztat kéccő lássa havonta. De mondom, remélem, hogy ez maj megváltozik hamarossan.
A hőség aszongyák bisztos etart Szentist-vánig, közbe meg gyün, de csak félórára a Volfkati, maj emegyünk, ha birunk. Úgy láccik, kevesebb a péz, meg tán nem is nagyon van mit ünnepőni má nekünk. Mit ünnepőjünk? Aszt hogy innen csak mennek el az emberek? Na maj megtuggyuk az ünnepi fogatkozásokbú, hogy mennyire jó a mi közösségünknek…
Na föl a fejje, maj lesz jobb is
Puszil Marisotok
