BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Gyünnek az oroszok

Aranyoskáim, nagyon meleg vót. Sokakat evitt ez az őrütt idő. Má’ kánikulának se mondanám, me’ a kánikula is jobb enné’.

Amikó’ meghallom azt a bögyöst a tévékettőn, aki az időt mongya, hogy aszongya: afrikai szelek, akkó összerándul a gyomrom. Az uramnak meg mása rándul össze, legalábbis ő azt mondja, én meg nem hiszem, hacsak nem a pupillájára gondol.
No de ne pajzánkodjak, így is leteremtett a szomszéd Manci, me hogy helytelenű’ írok. Én meg csak a Vukkot követem, a Karadzsityot, azt, me’ az azt mondta, hogy úgy írj, ahogy beszé’sz. Oszt mi meg így beszélünk erre, Bácskába’. A nóta is arrú’ szól, hogy „kisbácskai legény vagyok”, amit mi, a lányokka’, úgy szoktunk danóni, hogy „kisbácskai leány vagyok”.
Danót Becsén a Petőfiné’ a Janicsák Veca, de másnap nem az Ildikó gyütt, hanem a Tótvera. Én nem vótam, de a Bözse vót, oszt aszonta, neki a Tótvera sokka’ jobb vót. Hallottam azt is, hogy abba a melegbe vótak, akiknek gyorsan a fejébe szá’t a sör, oszt kakaskodtak a bográcsokná’. Még jó hogy nagyobb baj nem vót (én nem tudok ilyenrű), de leégett viszont a trafik az alsóvárosi iskoláná’.
Vótak, akik mingyá arra gyanakottak, hogy a Szentistván miatt történt, aszonták, biztos meg akarja valaki zavarni az ünnepet, de később a Kék Újság megírta, hogy nem hivatalosan az áramvezetékek vótak az okozói a tűznek. De mé’ mindig nem hivatalosan, há’ mé’ fizessük mi ezt a rendőrséget? Még egy tűznek az okát se tudják hivatalosan köző’ni? A trafikbú nem nagyon maratt semmi.
A szerkesztőm kirak ilyen aposztrófokat, ahogy ő mondja, me’ hogy valami formája legyen az egésznek, engem meg nem zavar. Az a fontos, hogy megértik.
A mútkó meg olvastam a Kék Újságba’ (ebbe’, no, a Becsei Mozaikba’), hogy levelet írt nekünk, az olvasóknak egy (vót?) véemeszes. Abba’ leírja, hogy szerinte hogy történt meg a radi…, vagyis a haladókkal való koalálás (nem a faluban, az korábban má’ megtörtént). Én ezt úgy értettem, hogy attú féltek a Knéziék, hogy a demokraták bevonják a liberáldemokratákat is, oszt akkó kevesebb funkció marad a VMSZ-nek. A bedzsné’küli radik meg bőkezűek vótak.
De akkó gellert kapott az ügy, me’ hogy Knézi nem kapott engedélyt a Pásztortú. Erre a VMSZ-bű kidobták a Knézit (eccő má kiment onnan, oszt kereszténydemokrata európai lett, csak abbú nem sok haszna lett, oszt visszakéreckedett). Most meg a levélírónak nagy a dilemmája (na, milyen szavakat tudok!), me’ hogy vagy marad a VMSZ-be, mint az aggok házát irányító Ric, meg mások, akik meggondóták magukat, vagy marad a funkcióin. A Ricnek például más az esete, me’ az ő funkciójárú a tartományba’ döntenek, nem a kösségbe, azé’ is maratt mégis a Pásztorná’, tán.
Nagyon megsajná’tam szegényt, a levélírót. Ilyen nehéz választást. De alighanem marad a Knézi mellett, me’ nagyon odamondogatott a Pásztornak.
Közbe a Pásztor Szent István napja előtt Palicson aszonta, hogy nincsenek partnerként nem lehetséges pártok, mindenki mindenkivel összeáll, meg hogy a VMSZ-nek alkalmazkodnia kell ebben a helyzetben.
Még a Preokret is jóba’ lett az oroszokka’, itt nálunk legalábbis. Újabban Becsénnek van egy preokretos (gondolom liberáldemokrata) alpolgármesternője, Tamara Ivanisevity a neve. Oszt ő hítta meg az orosz kultúrattasét, meg valami vállalkozókat is vele. Oroszokat, há’. Közbe’ meg a Csédójék nem nagyon szeretik az oroszokat, meg főleg nem az oroszok üket. Érdekesek ezek a becsei liberáldemokraták. Jóba vannak a bedzsnéküli radikka’, az oroszokka’, még a Konuzint is meghítták Becsére, a Csédót meg meg se kérdezik, tán.
Nem tudom, vót-e szó a Fadiprú, meg az oroszokrú, akik ottjártak, me’ az nem egy sikertörténet.
Ahogy ezt írom, leskelődik az onokám, oszt aszonta segít. Ugyan mibe segítené, te lókötő? Hogy az internetrű leszed nekem oroszos viccet, hogy ápoljuk a többévszázados magyar-orosz barátságot, aszongya.
Úgyhogy ezt a viccet má’ ő másolta ide:
Igor utazik a Transzszibériai expresszen. Unalmas a hosszú út, a büfékocsiban meg olcsó a vodka. Igor rettenetesen berúg, aminek következtében nem találja a fülkéjét. Részeg kóválygása feltűnik a kalauznak, aki fölajánlja segítségét:
– Uram, ha megmondja melyik kupéban utazott, szívesen visszakísérem!
– Sajnos nem emlékszem a számára – válaszol Igor.
– De azt már csak tudja, hogy melyik kocsiban volt?
– Sajnos arra sem emlékszem – jön a válasz.
– Semmilyen ismertetőjele nem volt a kupénak?
– Dehogynem! – derül fel Igor arca. Az ablak előtt egy nyírfaliget volt egy legelő tehéncsordával!
Szóva’, várom, hogy dőjjön a rubel haladó Becsénkbe. Nekem meg újabban az oroszokrú’ azok a nallányok jutnak eszembe, akik provoká’ták a Putyint meg a Szentegyházat, az egyedüli Igazhitűt, a harmadik Rómát meg a második Bizáncot.
Meg is itták a levét. Há’ nem tutták, hogy az oroszokná’ Cár vót akkó is, amikó Főtitkárnak hítták?
Na most meg bekajabá’t az onokám, hogy ilyen cárok nálunk is vannak. Szemtelen kölyke, mingyá’ odacsapok neki a nyújtófáva’! Na má’ rohanok is utána!