trg_fontaneAz uszításra, a gyűlöletre, a háborús politikára még mindig nem vevő mindenki. Ezt mutatják az október 2-ai magyarországi kvótareferendum eredményei.
A kvótareferendum ugyanis a befektetett közpénzek, az uszítás, a „tudta?“ óriásplakátok, a határon túli magyarok nemmel való szavazásra való „buzdítása“ (ha nagyon finoman és félénken fogalmazunk) ellenére megbukott.
Annak ellenére, hogy a Fidesz győzelemről beszél, a népszavazás megbukott, mert 44 százalékos részvételre sem sikerült rábírnia az istenadta népet, s nem kevesebb, mint 6 százalék érvénytelenül szavazott. Ennek ellenére Orbán Viktor eljátszotta, hogy boldog, mert 3,2 millió választópolgár támogatta a nemeket és alkotmányt akar módosítani.
Vasárnap este Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke közölte, hogy érvénytelen lett a magyarországi népszavazás, mivel az érvényes szavazatok száma nem érte el az alaptörvény szerint szükséges 50 százalékot. A kvótareferendumon 43,35 százalékos részvétel mellett az érvényesen voksolók 98,32 százaléka szavazott nemmel a Nemzeti Választási Iroda (NVI) vasárnap késő este nyilvánosságra hozott csaknem végleges adatai szerint. Az NVI 99,98 százalékos feldolgozottságú adatai szerint 3 307 109-en (az összes választópolgár 40,03 százaléka) érvényesen szavazott, 223 193-an érvénytelenül. Az érvényes szavazatok közül az igenek száma 55 584 (1,68 százalék), a nemek száma 3 251 525 (98,32 százalék) volt.
Az Országgyűlés a kormány kezdeményezésére május 10-én rendelte el a kötelező betelepítési kvótáról szóló népszavazást, a kérdés pedig úgy szólt: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”.
Nagyszerű érvénytelenség?
Nagyszerűnek nevezte a vasárnapi kvótanépszavazás eredményét Orbán Viktor magyar miniszterelnök, mert – mint mondta –„felülmúltuk a csatlakozásról szóló népszavazás eredményét“. Orbán a Fidesz-KDNP eredményvárójában, a Bálna Budapest épületében közölte: az EU-csatlakozásról szóló népszavazáskor 3 millió 56 ezer ember szavazott a belépés mellett, most pedig 3 millió 204 ezernél állnak a nem szavazatok, és nem ismert még a határon túli magyarok szavazatainak nagy része.
A Fidesz megfizetteti az áramot – az újságírókkal
„A Bálnában a Fidesz népszavazási eredményváró rendezvénye után a kábeleiket az áramelosztóból kihúzógató tévéstábok hangosan puffogtak, hogy egy tizennégymilliárdba kerülő népszavazás után a Fidesz kifizetteti velük az eredményváró tudósításához felhasznált áram díját. Egyetlen csatorna sem tudta előre, hogy mennyit kell fizetni az áramért, a Fidesz majd utólag küldi a számlát“, írja egyik (hvg) magyarországi portál.
Karika és x, meg a 60 százalék
A vajdasági VMSZ is szépen szerepelt a kvótareferendummal kapcsolatban. A VMSZ vajdasági karavánja a „nemekért“ – azért, hogy a választói joggal rendelkezők a menekültek „kényszerbetelepítése“ ellen szavazzanak – Becsét is érintette, az egyik helyszínen pedig Bús Ottó olyasmit mondott, hogy: „Néha vannak pillanatok, és ez az október másodikai ilyen pillanat, amikor az embernek egy kicsit vissza is illenék adni azért a sok mindenért, amit kapott“.
Bús nem részletezte, hogy ki mit „kapott“, mi az a „sok minden“. Nem titok, hogy Orbán-kormány támogatta VMSZ-es gazdaságfejlesztő programra gondolt, de abból pénzből Vajdaságban 1000-en, 2000-en „kaptak“, s nem a menekültek elleni szavazásra. Elvileg.
A VMSZ-es kampány az egyetlen vajdasági napilapban (alapítója a VMSZ vezette MNT) csúcsosodott ki, nem a legjobb értelemben. A Magyar Szóban megjelent a VMSZ egész oldalas hirdetése, amelyben a párt szavazásra buzdította a népet. Mindössze az volt a baj, hogy az Orbán-párti VMSZ arra kérte a Magyar Szó olvasóit, hogy a NEM választ „karikázzák be“. Ezzel azonban nem segített Orbánéknak, sőt. Magyarországon ugyanis az a szokás, hogy „beikszelik“ (két egymást metsző vonal) a „helyes“ választ, s ott a bekarikázott szavazat érvénytelen. Magyarra fordítva: a VMSZ érvénytelen szavazásra buzdította a vajdasági kettős állampolgársággal rendelkező (regisztrált) magyarokat.
Mindemellett a VMSZ elnöke a referendum előtt azt mondta, hogy „a szavazati joggal rendelkező vajdasági magyaroknak több mint a fele egészen biztos, hogy részt vesz a kvótanépszavazáson, és meggyőződésem, hogy oroszlánrészük nemmel fog szavazni“.
A Nemzeti Választási iroda adatai szerint 31 222-en vannak azok, akik Szerbiában élnek és regisztráltatták magukat a magyar választói névjegyzékben.
A választások után Pásztor a Pannon tévének azt mondta: „A 31 ezer szavazóból körülbelül 18 ezren szavaztak, ami azt jelenti, hogy mintegy 60 százaléka azoknak, akik szavazati joggal bírnak“.
A Második Nyilvánosság utánaszámolt helyettünk, Pásztor helyett is: „Ne ragadjunk le annál a részletnél, hogy a 18 ezer nem adja ki a 32 ezer 60%-át. Ott a ’mintegy’, az egy szép, magyar határozószó. Ennél sokkal érdekesebb adat az, amit az NVI oldala közöl: az érvényes vajdasági szavazatok száma 14 511! (Feltételezhetjük, hogy ez mind ’NEM’ voks – vagy legalábbis az ’oroszlánrésze’. Csütörtökön dolgoznak fel még pár száz, Szabadkáról és Belgrádból befutó szavazatot, de az már nem oszt, nem szoroz.). Ez jóval kevesebb, mint az ígéretben szereplő ’szavazati joggal rendelkező vajdasági magyaroknak több mint a fele’. És az érvénytelen szavazatokkal biza a határon túli csicskáknak közpénzeket osztogató hűbérúr sem tud mit kezdeni!“… És végül: „Update: többen írták, hogy nem 100 ezer, hanem 180 ezer szerb-magyar kettős állampolgár van (maga a szabadkai főkonzul mondja ezt a számot). Hogy ebből hányan ’magyar érzelmű’ szerbek (bizonyára nem szorul magyarázatra a kifejezés), arról nem szól a fáma. Ez az adat nem változtat azokon a számarányokon, amelyek a szavazásra jogosultak (a választói névjegyzékben regisztráltak) számát veszik alapul. Köszönöm a pontosítást!“…
Imígyen szól a pap
Paskó Csaba FB-oldalán olvashatjuk azt a valamit, amit a joreggeltvajdasag.com című valamin jelentetett meg: „A sok ’tanulás’ és tanácskozás után talán nagyon gyanúsnak tűnik az összes muszlim ebben az országban. Nyilván nem lehet egyszerre ’jó’ muzulmán és jó európai lenni. Sajnos, de ez az igazság. Minél többen lesznek, akik megértik ezt, annál jobb lesz az országunk és a jövőnk tekintetében is. Európa szétverése zajlik, nagyobb a gond mint gondolnánk, vagy megértenénk. Ebben aszisztál Amerika, Soros György és mindenki aki Igennel szavaz, vagy ki sem megy a szavazásra“. (Helyesírási hibákat nem javítottunk, az újságíró megjegyzése).
Nos, Paskó Csaba, 1999-ben lelkipásztorként végzett a Pécsi Hittudományi Főiskolán, 2000-től a Szabadkai Egyházmegye felszentelt papja, a székesegyház káplánja.
Mennyi menekült?
Mintegy 160 ezer ember kötelező befogadásával ijesztgetett az Orbán-kormány annak ellenére, hogy az uniós döntés eddig összesen 160 ezer menekült elosztásáról szólt, ebből Magyarországnak kb. 1300 embert kellene befogadnia, vagy még azt sem.
Az 1300 menekült elleni kampányba a magyar kormány a Magyar Szocialista Párt (MSZP) által kért adatok szerint mintegy 8 milliárd forintot (26 millió euró) fordított, a népszavazás lebonyolítása mintegy 16-17 milliárd forintot (52-55 millió euró) emészt fel.
A kampányköltség legnagyobb részét a kormányközeli média kapta.
Akinek pénze van, szolidaritása nincs?
A világ leggazdagabb országai mutatják – néhány kivétellel – a legkevesebb hajlandóságot a konfliktusövezetekből menekülők befogadására, aránytalanul hatalmas terhet róva ezzel náluk sokkal szegényebb és kisebb országokra, áll az Amnesty International (AI) helyzetértékelésében. Magyarország szerintük „hátat fordított a kollektív erőfeszítéseknek“.
Az emberi jogi szervezet jelentése, amelyet a hvg.hu jelentetett meg (többek között) kiemeli, hogy jóllehet a világon 193 ország van, a 21 millió menekültnek több mint a fele, 12 millió, mindössze tíz alacsony vagy közepes jövedelmű befogadó országban él. Az AI szerint ez fenntarthatatlan. Az Amnesty International adatai szerint a tavalyi év végén Jordániában volt a legtöbb – csaknem 2,8 millió – menekült, utána Törökország következett 2,5 milliós menekült népességgel. A török hatóságok szerint az idei év közepére a Törökország által befogadott menekültek száma elérte a 3 milliót, közülük 2,7 millióan Szíriából érkeztek. Mindeközben a világ legtehetősebb országai fogadják a legkevesebb menekültet, abszolút számban és vagyonukhoz mérten egyaránt. Az Egyesült Királyság például 2011 óta hozzávetőleg mindössze nyolcezer szíriai menekültet fogadott be, Jordániába viszont ugyanezen idő alatt 656 ezer szíriai érkezett, jóllehet a jordániai lakosság a tizede, a jordániai hazai össztermék (GDP) pedig alig az 1,2 százaléka az Egyesült Királyságénak – áll az Amnesty International minapi jelentésében. Ausztráliában 2015 végén 58 ezer menekült és menedékjogért folyamodó ember élt – Etiópiában viszont 740 ezer.
Szíriából az elmúlt öt évben csaknem 5 millióan menekültek el a háború elől, többségüket öt ország – Törökország, Libanon, Jordánia, Irak és Egyiptom – fogadta be.
Az Amnesty International jelentése felidézi azt a felmérést, amelyet a szervezet megbízásából a GlobeScan közvélemény-kutató és tanácsadó hálózat világszerte 27 ezer ember megkérdezésével végzett el idén. A vizsgálat szerint a válaszadók 10 százaléka lenne hajlandó befogadni menekülteket saját otthonába. Az átlagon belül Kínában az így nyilatkozók aránya 46 százalék, Nagy-Britanniában 29 százalék, Görögországban 20 százalék volt, Oroszországban azonban csak 1 százalék. Globálisan a felmérésbe bevontak 32 százaléka mondta azt, hogy elfogadná menekültek letelepedését lakókörzetében, 47 százalékuk nem kifogásolná, ha városa vagy faluja menekülteket fogadna, 80 százalék pedig hajlandó lenne országába menekülteket beengedni.
Az emberi jogi szervezet ismertetése szerint globális átlagban az embereknek csak a 17 százaléka nem fogadna be még országába sem menekülteket. Oroszország az egyetlen, ahol a közvélemény több mint egyharmada elutasítja a menekültek befogadását: a megkérdezett oroszok 61 százaléka mondta azt, hogy nem engedne be menekülteket hazájába, áll a GlobeScan 27 országra kiterjedő felmérésében, amely Magyarországra nem terjedt ki.
Az Európai Unió, a világ leggazdagabb politikai entitása, aktívan törekszik a menekültek és a menedékkérők távol tartására területétől – olvasható a helyzetértékelésben. Magyarország az elsők között utasította vissza a bekapcsolódást a menekültválság páneurópai szintű megoldásába, „hátat fordított a kollektív erőfeszítéseknek“, amikor tavaly meredeken megugrott az érkező menekültek és menedékkérők száma, és „úgy döntött, hogy elszigeteli magát“, 200 kilométeres kerítést emelt déli határain, és olyan törvényeket fogadott el, amelyek szinte lehetetlenné tették a menekültek és a menedékkérők belépését Szerbiából, és azt, hogy menedékjogért folyamodjanak, áll az Amnesty International jelentésében.
A szervezet szerint a menekültek távol tartása nem megoldás, kerítések emelésével, visszatoloncolásokkal és büntetőintézkedésekkel – amelyeket Ausztrália és egyes EU-tagállamok alkalmaznak – semmiféleképpen nem érhető el a menekültprobléma rendezése. A 21 millió menekült a világ népességének mindössze a 0,3 százaléka, és az Amnesty International szerint, ha az egyes országok megosztoznak a felelősségen, akkor el lehetne érni, hogy ezek az emberek, akik önhibájukon kívül voltak kénytelenek elhagyni hazájukat, máshol biztonságban újrateremthessék egzisztenciájukat.
A magyar hatóságok menekültekkel szembeni fellépéséről is készített jelentést az Amnesty International. Az emberi jogi szervezet kutatói augusztus elején Magyarországon, Szerbiában és Ausztriában 143 emberrel készítettek interjút, 129 menekülttel és migránssal, köztük 21 gyerekkel és 41 nővel, menekültügyi intézmény alkalmazottjával, rendőrökkel és civil szervezetek munkatársaival.
A beszélgetésekből az AI szerint kirajzolódik: a menekültek és migránsok nyomorúságos körülmények között kénytelenek várni arra, hogy beléphessenek az országba. Sokukat visszaküldik Szerbiába, esetenként erőszakkal, vagy bármilyen eljárás lefolytatása nélkül, holott ezt tiltja a nemzetközi jog. A menekültügyi őrzött befogadó központokban „állatokként bánnak velük”. A menekültügyi eljárásuk pedig azzal a céllal zajlik le, hogy végül elutasítsák őket. A jelentés szerint az egész rendszert úgy alakította ki Magyarország, hogy eleve elrettentse a határhoz érkezőket. Az AI-nak a megkérdezett menekültek és migránsok túlzott erőszakról is beszámoltak: verték, rugdosták, kutyával üldözték őket, vagy láttak ilyesmit a környezetükben. Egy 17 éves afgán fiú arról beszélt, hogy a csoport, amelynek tagjaként átmászott a kerítésen, a határtól nagyjából tíz kilométerre találkozott rendőrökkel, akik úgy megrugdostak egy férfit közülük, hogy eltört a lába.
Kontrát Károly, a magyarországi belügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint az Amnesty International állításai valótlanok, és minden alapot nélkülöznek. Hozzátette: korábban is elmondták már, hogy a magyar határvadászok törvényesen, határozottan, a magyar állam és a magyar állampolgárok védelmében járnak el. Az államtitkár felidézte, hogy korábban a Human Rights Wach kifogásolta a menekültekkel szembeni bánásmódot, akkor vizsgálat is indult az ügyekben, de az ügyészség azt állapította meg, hogy a bejelentések valótlanok voltak.
Nem jó nap – jó nap
Nem jó nap ez Orbán Viktor miniszterelnöknek, de nem volt rossz Magyarország és az Európai Unió számára, mondta Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter, aki a többség passzív ellenállásaként értékelte, hogy a részvételi arány elmaradt attól, amely az érvényességhez kellett volna. „Remélem, hogy az EU-ban konzekvensen a magyarok többségének oldalán és a magyar kormány politikája ellen foglalunk állást“, mondta Jean Asselborn. „A magyarok megérdemlik a tiszteletünket“, tette hozzá.
Repül a nehéz kő
„A Fidesznek mostantól papírja van arról, hogy nem képviseli a nemzet egészét. Feltettek mindent erre a lapra, biztosak voltak benne, hogy az idegengyűlöletnek abszolút többsége van, csak élére kell állni. Szerencsére nincs. Élnek dolgozók itt, költők is bűntelen. Valamiféle civilizáció megindult a Kárpát-medencében. Két lábra álltunk, kérdezünk, kételkedünk. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni.
Ez már nem a nemzeti oldal: ez a nemzet frusztrált, tudatlan, hiszékeny, elmagányosodott, szomorú és reménytelen kisebbsége. The basket of deplorables.
Az ő felemelésük és meggyógyításuk már azok feladata lesz, akik náluk többre képesek“, írta október 3-án a hvg.hu oldalon Tóta W. Árpád „Repül a nehéz kő, nagyot koppan ottan“ című tanulságos cikkében.
Összeállította F.D.K.
(Forrás: hvg.hu., Második Nyilvánosság, MTI, Magyar Szó, Vajdaság Ma, naplo.org)
