trg_fontane
Aszittem bemúrelok ebbe a nagy hőségbe. Má mozdúnni se vót kedvem, me izzattam mind a ló hamáncsak megmozdúttam akkó is. Az uram, hát ő meg aszonta hogy neki innia kő valamit, me másképp kiszárad. Osztan kapott valami új sört, nem mondom meg hogy meliket, dehogy az most jó neki. Osztan kóstógatta, hogy még mindég jó e neki. Jó van no, nem túlozta e, csak eppen éjszaka annyit járt a klozetra, hogy aszontam neki, hogy kívű tágasabb, éngemet ne ébresszen fő óránként. Mehogy a prosztata az má nem a régi. Hiába, az évjárat, aszongya. Na de errű ennyi, mer még olyat mondok, hogy baj lesz belűle ha elolvassa. Inkább egy vicc akkó:
Két koma sörözik a kocsmában, az egyiknek a furgonja kint parkol a kocsma előtt. Látják, hogy a falu papja éppen arra megy biciklivel, és az autókat nézi. Megszólal a furgon gazdája:
– Remélem, a tiszteletes úr nem vette észre, hogy itt vagyok, és nem ismeri fel a kocsimat sem!
– Nem mindegy? – mondja a másik – Az Úr úgyis mindent lát, és tudja, hogy itt sörözünk.
– Az rendben van, de nem mondja el az asszonynak.
Amúgy meg fojtatódik a cirkusz a mindent uraló Párt körű. Me mostan a szabadkai újságírók cirkuszónnak a valamikori tekintélyes napilap főszerkesztője körű. Na mostan az a kérdés hogy ha az megy akkó attú a néven kívű megváltozik e valami. Me itten alapbú arrú van szó, hogy egy pártnak odaatta a többi párt a magyar médiákat meg institúciókat meg mindent. Még kétezerbe. A dicsőséges promenák után. Oszt hogy mostan hogy híjják a főszerkesztőt az egy dolog, de nem sokat zavar ha alapbú minden marad a régi.
Az onokám meg emaratt a nallánytú, osztan most szomorú. Egísz nap a kompjutert bújja, oszt tanátt egy viccet aminek semmi köze nincs ahhó, ami itten történik naprú napra:
Felsorakoztatják a gyűjtőfogház politikai elítéltjeit az udvaron.
– Emberek, hozzák rendbe magukat – mondja a parancsnok -, mert hamarosan érkezik Rákosi Mátyás főtitkár…
– Végre! De akkor ki lesz az új főtitkár?
Amúgy nincsen semmi új, nemsokára aratunk. Aratunk, há, me nekem is ki kell mennem a határba, Maris hajtya majd a traktort. Me hogy nincsen más. A péz meg kőne. A vejkó is gyün, me van ojan normális a noviszádi főnöke hogy elengedi má megin.
A Napjainkba meg néztünk egy jó riportot a PIK-rű, benne vót ennek az újságnak a szerkesztőnője is. Há mit mongyunk. Így van, elég baj ez. De nemcsak a PIK vót a világon, de esztet mán emontam én is itten, meg azé minden kávézáskó is fősóhajt valaki. Mehogy Becsérű a szerb médiába mosmán csak akkó van szó, amikó virágzik a Tisza, az is Törökbecsén, meg ha valami kékfény-hír van.
Ja meg vót az hogy bezárt a szegénykonyha az aggokházába, mehogy a kösség nem adott rá elég pézt. Maj ősztű tán beindul újra. Azé várjá, amikó fiatalok vótunk akkó aszt se tuttuk, hogy van ijen a világon.
Amúgy meg az uram be van izgulva, hogy a magyar focisták kijutnak valami bajnokságra, mehogy megverték a finneket. Egész be vót zsongva meccs közbe. Erre meg az onokám, akinek elege van mindenbű, efordútt a kompjutertű, oszt fölolvasott egy viccet:
– Mit ért volna el a magyar válogatott a VB-n, ha kijutott volna?
– ???
– Az első visszajövő gépet.
No, maj meglássuk, hogy mit érnek e. Amúgy aszonta az onokám, hogy nekünk az a bajnokság, tán Európa-bajnokság vagy mi, békés lessz, me a szerbek nem jutottak ki. Majnem bisztos, hogy nem jutottak ki. Úgyhogy nem lessz örjöngés meg petárda. De az tán jövőre lessz, úgyhogy addig még lessz itten minden. Osztan jobban idegessek leszünk tőle mint egy meccstű. Itt van például az áramdrágulás. Amirű aszonták, hogy nem lessz. De aki ezeknek hisz…
Na, puszil Marisotok
