trg_fontane
Emútt a május eggy, mán el is felejtettük. Mi értelme van egy ojan országba májuseggyezni ahun a munkások lemontak mindenrű amijük vót?
Azonták nekik hogy nem kő nektek szocializmus meg testvériség meg önigazgatás, ők meg bedűttek. Mosmán rágyüttek hogy nem egy jó dolog szolgának lenni még akkó se ha lehet szrbovázni amennyit akarsz. Mosmá magyarkonni is lehet, főleg amióta naprú napra egyre kevesebben vagyunk. Főleg amikó a magyarkodás jó maszka a lenyúlásra…
A Nóle győz vagy nem győz, de neked másnap ekő menned a trafikba húszezeré. Oszt nincs ám önigazgatás! Hányszó emongyák esztet a gazdák, mehogy mindenki aki összeszete magát a háborúkba meg lopásokba (asztat itten úgy híjják hogy privatizáció, ma is) az mán gazda. Nembaj hogy egy kecskét nem bízná rá, me ki tuggya mi jutna rúla eszibe, de ő parancsol.
Két egérlány beszélget:
– Képzeld bepasiztam!
– Igen? És van képed róla?
– Persze! Itt van.
– Te hülye, ez egy denevér.
– A szemétláda, nekem azt mondta, pilóta.
Te meg épitetted, vagy a szüleid, az országot, attad a pézt a szamodoprinoszba, meg ment az adódbú. Oszt egyszerre se ország, se semmi. Nem baj, mostan épíccsük Németországot. Minné több aki innést emigrál, anná jobb a munkanéküliségi statisztika. Csak odaát van má ojan is hogy szolgaság. Úgy híjják hogy közmunka. Valamikó asztat úgy hítták hogy feudalizmus. Mostan meg nemliberális demokrácia. Ja, hatalomra jucc demokratikus választásokon (addig tartott a demokrácia), utánna meg úgy megváltoztacc mindent hogy még véletlenű se lehessen másnak hatalomra jutnia. Ez van, národe, eccő beválasztasz osztakkó mindörökké szenvedhetsz. Ismerős?
Nyuszika vánszorog az erdőben, a szemébe egy csavarhúzó van bedöfve és a két hátsó lába hiányzik.
Arra jön a farkas, kérdezi:
– Mi történt veled Nyuszika?
– Képzeld, fogadtam a rókával a két hátsó lábamba, hogy nem meri a szemembe döfni a csavarhúzót…
Ja osztan néztem a neten esztet az agrokor-idea-merkátor dógot. Hámit mongyak. Politikusok? Ugyanmán ők csak pincérek. A gazda uralkodik. A politikusok meg asztat csinájják amit a pézesek mondanak nekik, Persze van ojan is, hogy a főpolitikus a főgazda is egybe. Kettő az egybe. Dvá ujedán.
Úgyhogy vót május eggy. Legalább ementünk vendégségbe. Szép vót az idő, sütött a nap, nem vót hideg. Láttuk hogy máshun hogy élnek az emberek. Mive nem mentünk messzire, nem is vót az másképpen mind nálunk. De jó vót kimozdúnni. Ott is ugyanazok a reklámok mennek a tévébe mind itten, meg ugyanaz van a bótokba. Az emberek se mások. Az emberek tán mindenhun ugyanojanok. Kevés a normális. Persze mindenkinek mást jelent a normális.
Na de az interneten van minden, még ojan is, hogy az embernek teli lessz a szive, oszt el is lehet felejteni néha esztet a feudalista világot ami körülvesz. Néztem például hogy tízezer japán ehte németű énekli az örömódát. Ojankó egy kicsit hüjeség ez a sok soviniszta nacionalizmus amive etetik itten a népeket. Mehogy, miközbe a népet gyűlőnni taníccsák, ők szépen megszedik magukat.
Ja, osztan az örömóda a Zunió himnusza. Mostan eppen franciáú lenne szép énekőnni. Csakhogy alighanem visszatér önmagáhó a Zunió, területileg is. Az oroszok mán lassan visszatértek. Szpaszibá, nertársak!
Meleg, némileg csapadékos májusi üdvözlettel
Maris
