trg_fontane
Fejlődünk, me hogy monta az uram a jómútkó amikó vót a határba, hogy mindenfele kiépítették a bekötő utacskákat a dűlőutak felé, hogy a traktorok ne vigyék fő a sarat a kocsiútra. Ez jó is néz ki, meg hasznos is, meg mutatta is a képeket, me van neki ojan kamerás mobilja, oszt mosmán mindenhova magáva viszi. Ami azé jó nekem, me nem kő szekretaricát jáccanom, amikó itthonhaggya.
Oszt a mobijján mosmá híreket is olvas, onnan tutta meg, hogy a szubvenciót a dízelre meg a vestákra májusra vagy júniusra ígérik. Úgyhogy mosmán informáttak vagyunk, csak azt nem ércsük, hogy mé március 31-ig kő regisztránni a gazdaságot, mé nem lehet a határidő, mittomén, január elseje, oszt akó még tán jobban is gyünne az a kis péz, amit kapunk.
Vóttunk a virágpiacon oszt vettünk is dógokat. Muskátlit meg ijesmit. Oszt egész vikkenden ezze vóttunk ekeveredve. Ráment az uram egyik gumikesztyűje, me ügyetlen vót, oszt a késse maj megvágta a kezit is. Ott is hatta az egészet oszt ement a Tiszára sétánni. Aszonta, meg kő néznie a vízállást.
Persze má megest a Marisra maratt hogy szépiccse az udvart. Monta a szomszédasszony, hogy csinájjunk sziklakertet, de nem tudom még. Fogjak-e hozzá vagy nem, mosmá kedvem se van nagyon hozzá. Maj még megsakkozzuk. Lehet hogy az onokám segít.
Annak is van dóga sok, me tanúnia köll. Persze, mongyák neki, hogy minek tanul, abbú haszna úgyse lessz, de ő meg se hallgassa őket, aszongya, hogy őneki fontos az iskola, me könnyebben tanál maj munkát. Külföldön. Há, persze. Me megvan neki a magyar passzusa mán, oszt maj ő is emegy. Ahogy enézem, nem sokan maradunk mi mán itten. Emennek Németbe, meg Kanadába meg mittomén hova, oszt egész családok mennek ám. Árujják a házat, azok mán ide vissza se jönnek. Hallom, mesélik az emberek, hogy Csókán egész uccák maradnak mán üressen. Most vagy igazat mondanak, vagy nem, mi arra nem vóttunk jó ideje. Ha ez így megy, akkó maj csak eccő szónak, hogy az utolsó csapja le a villanyt.
Na de a magyar passzus másik ódala az, hogy mosmán mi is birunk szavazni az ottani szavazáson. Soha nagyobb öröm. Aszongyák, nekünk ettű jobb lessz. Mint ahogy az itteni választásoktú is jobb lesz.
Há, vannak egypáran akiknek még a kilencvenes évekbe is jobb lett, ijen-ojan magyar segéjbű, me azé jutott ide péz akkó is amikó odaát a szocik vótak hatalmon, meg amikó az Orbán is. Most is gyün, oszt az kapja, akinek kő kapnia. Minekünk az iskoláspéz gyütt be, de az járt mindenkinek a Gyurcsány idejibe is. Meg tán előbb is. Úgyhogy mi nem vagyunk oda az egészé, van nekünk elég saját bajunk, de olvasta az onokám, hogy az Orbánék mitingjén nemcsak a Pásztor vót ott, aki persze, hogy ott vót, me az Orbánék őmellette kampányóttak most is, meg persze a kormánytévék meg rádiók is, hanem még a temerini kertbarátok köre is. Nékülük biztos nem győzne az Orbán…
Ja, oszt nállunk a kösségházára is ellehetett vinni a szavazatot. Mint valamikó. Aszonták, hogy ez is azé van me egységes a nemzet. Az Orbán is aszonta, hogy a magyar a legegységesebb nemzet, ami tán azt jelenti, hogy mindenki az Orbánt szeresse. Há, maj meglássuk, hogy hogyan szavaznak.
Tanát az onokám egy viccet, má megin a politikusokrú, és persze, hogy ennek se semmi köze ahhó, ami itten vagy odaát történik:
A város főterén megáll az autós és megszólít valakit:
– Nem vigyázna néhány percig a kocsimra?
– De uram, én a város polgármestere vagyok!
– Azért én még bízhatok magában, nem?
Oszt aszt is emonta az onokám, hogy nagyon fel van… paprikásodva, na, me hogy látta, hogy még mindig, vagy má megin hiányoznak a lámpák a ligetbű. Oszt kérdtem tőle, hogy honnét tuggya, aszongya hogy látta, na hogy mostan nappa nézte-e meg, vagy éppen este tűnt fő neki, aszt nem kérdtem. Jobb ijen dógokat nem tunni má nekünk, öregeknek. Há micsinánna mást egy fiatalember, há nem? Főleg, amikó mán este sincsen hideg.
Errű meg nekem jutott eszembe egysmás, oszt én tanáttam viccett, egy kicsit pajzán, úgyhogy a kiskorúak ne olvassák nagykorúak felügyelete nékű:
Egy férfi elment meglátogatni a nagyapját. Mikor odaért a házhoz, döbbenten látta, hogy az öregúr épp hintaszékében ül a tornácon és deréktól lefelé teljesen meztelen.
– Nagyapa! Mit csinálsz te itt?! Nincs rajtad nadrág és bárki megláthat!
Az öregember elrévedező tekintettel meredt a távolba.
– Nagyapa! Hogy a csodába jutott eszedbe félmeztelenül kiülni a tornácra?!
Az öregúr lassan unokájára fordította tekintetét.
– Nagyanyád ötlete volt… Múlt héten ing nélkül ültem itt kinn és megmerevedett a nyakam…
Ezze zárom soraimat, üdvözöl Maris, és ne feleggyétek, hogy öregember még nem vénember.
