trg_fontaneSzeptember 16-án a Népkönyvtárban dr. Gereben Ferenc olvasásszociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociológiai intézetének egyetemi docense tartott előadást Nyelvi és olvasási kultúra a Délvidéken és a Kárpát-medencében címmel.
Gereben munkásságának gerincét az olvasás szociológiai, valamint a határon túli magyarság identitástudatával és művelődési szokásaival foglalkozó kutatások jelentik.
Határon innen és túl egységes, azonos szempontok szerinti kutatásokat végzett, amelyek összehasonlíthatóvá teszik a felvidéki, a délvidéki, az erdélyi, a kárpátaljai és a magyarországi magyarságnak az értékekhez, az irodalomhoz, a könyvekhez és sok minden máshoz való viszonyát. „Egy Kányádi vers utolsó két sorát szeretném felolvasni: ’Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk az anyanyelv’. Önök, akik nem felmérési táblázatokból ismerik a kisebbségi sorsot, erre a Kányádi verssorra nagyon be tudják indítani a belső reakcióikat. Sokféle képen vizsgáltam, hogy hogyan funkcionál a nyelv a Kárpát-medencei magyarok identitásában. Mindenféle matematikai adat azt mutatta, hogy az identitásnak a legfontosabb eleme, a magyarok vélekedése szerint, az anyanyelv. Ez még a Magyarországon élő magyarokra is igaz”, mondta Gereben, aki néhány, Vajdaságban gyűjtött választ is felolvasott arra a kérdésre, hogy: Mit jelent az Ön számára magyarnak lenni? „Magyar legyen az anyanyelvem, ismerjem a magyar kultúrát, irodalmat, művészetet.”, „Másodrendűséget, de örülök, hogy beszélem ezt a nyelvet.”, „Tisztán beszélni a magyar nyelvet, ismerni a magyar művészetet, irodalmat, zenét és bárhol vállalni, hogy magyar vagyok.”, „Magyarnak születtem, magyarnak neveltek, magyar nyelvű könyveket olvasok, főként a magyar nyelvű kultúra és művészet érdekel, általában az egész magyarság sorsa érdekel.”, „Magyarul álmodni”.
Gereben hozzátette: „Persze vannak olyan válaszok, hogy nem jelent neki semmit, közömbös, de elenyésző számban voltak ilyenek. Itt, a Délvidéken, sokan fogalmaztak meg olyan választ, hogy két haza között hazátlannak
érzik magukat, mint magyarok”. Az olvasásszociológus szerint a határon túli magyarok sokszor úgy érzik, hogy nincs hazájuk, de van egy nagyon erős nemzettudatuk.
Az előadás alatt dr. Gereben arról is beszélt, hogy kutatásai során az olvasási szokásokról is vizsgálódott. Elmondása szerint 2007-ben a Magyar Szót a megkérdezettek 52%-a olvasta, a Családi Kört 18%-a, míg a Blicet a megkérdezettek 6,5%-a olvasta. Kutatásai során azt az eredményt kapta, hogy a dominánsan anyanyelvű sajtót az idősebb korosztály olvassa, míg a szerb lapokat a fiatalok. „Ami a könyveket illeti, a Kárpát-medence legkevésbé könyvolvasó társadalma a magyarországi felnőtt népesség, míg a legintenzívebben olvasott nemzetrészek az erdélyiek és a kárpátaljaiak, ezek után következnek a délvidéki magyarok. A határon túli magyarság olvasási ízlése veretesebb, érték-orientáltabb, értékekhez vonzódóbb. Nyolc ország magyarságának a legnagyobb becsben tartott irodalmi emléke az Egri csillagok”.
Az est vendégei az előadó mellett mgr. Mák Ferenc művelődéstörténész, Varnyú Ilona, a becsei Községi Tanács művelődéssel és oktatással megbízott tagja és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Dúdoló kórusa voltak.
Erer
