trg_fontane
(idén is) vótam a törökbecsei Nagy-boldogasszony Napokon. Ott vót (vasárnap) a bácskai Becse „legalább fele” is. Akik régön jártak arra, möglepődtek. Előbb szóhoz se jutottak, majd ömlött belőlük a dicséret. Mintha nem ugyanaz a Tisza folyna a két városkáná’…
A part képe nagyon különbözik attú’, amihöz a bácskai Becséné’ szokott az embör. Szándékosan nem írtam Óbecsét, mer’ régibb a bánsági Becse a bácskainá’.
A bánsági Becséné’ kilométerökön át röndözött, tiszta, egymást követik az aranyos kiskocsmák, de zsúfoltság nékű’. Virágkölteményök pompáznak az oszlopokon, a fű lenyírva a tőtésön és annak mindkét ódalán, sehol egy papír se – ez vót a késő délutáni kép, amely fogadott minket. És ami ilyenkó’ nem mellékös és nem is viccös: mobilvécék sokasága. E’kezdődött a Republic koncertje, de a munka folyt tovább – nem gázó’tunk térdig söröspoharakba’.
Néhány, röpke év alatt Vajdaság első vagy második legnagyobb röndözvényévé váltak az augusztus végi városnapok. Vasárnap, 29-én biztosan több tízezren jártak a bánsági Becsén, ittak, öttek, énekőtek, jó’ érözték magukat. Kőtötték a pé’züket. Annak ellenére, hogy vót tévéközvetítés.
|
Az őzésről A nyelvjárások nem „hibásak”, nem „parasztosak”, nem lehetnek gúny tárgya. Őzni Kecskeméttől a Dél-Bánságig szokás (volt). A nyelvjárások egyenértékűek a „mekegő” médianyelvvel, a „hivatalossal”. |
Az is külön téma, hogy Törökbecse hogyan várja a vendégeit. Tavaly az autósokat mögállították a városka bejáratáná’, ott köllött parkolni és fizetni is a parkolásé’. Ez vót a belépő is a koncertre. Utóbb rájöttek, hogy hibáztak, ugyanis elég hosszú a gyalogút a rögtönzött parkolótú’ a folyópartig, a színpadig. Az idén már másképp vót: a láthatósági mellényt viselő útbaigazítók beengedték az autókat a városkába (gépkocsiként 200 dinárt köllött fizetni, ami valójában jelképes összeg). Nem egy és nem kettő mellényös állt ott, hanem egy tucatnyi, fölsorakozva – egy embör egyszörre csak egy jövevénnyel foglalkozott, hogy torlódás ne lögyön.
Az utcákon útbaigazító vásznak, látható és egyértelmű utasításokka’. És mindönfelé kedves embörök: a „mellényösök”, a sört csapolók, a körhintások, sőt még a rendőrök is. A helyiekrű’ nem is beszélve. Látszott is a törökbecseiekön, hogy büszkék. Van is mire.
Márton Attila
