trg_fontane
Nem kell ahhoz különösebben képzett közgazdásznak lenni, hogy világos legyen: a havi bevételt úgy kell beosztani, hogy a család kihúzza valahogy a hónapot a következő fizetésig, a rendelkezésre álló összeggel viszont nagyon ésszerűen kell bánni.
Az átlagember minden hónapban felhördül, amikor a statisztikai intézet közzéteszi a köztársasági átlagkereset összegét. Hogyisne, hiszen nagyon sokan vannak azok, akik összetennék a két kezüket, ha egyszer megkapnák a szerbiai átlagfizetést. Nagy kérdés, hogy azok, akik minimálbérért dolgoznak, és nagyon sokan vannak ilyenek Szerbiában, hogyan húzzák ki elsejétől elsejéig. Márciusban a minimálbér, 121 dináros órabérrel számolva, 22 300 dinár volt, az év első két hónapjában, akárcsak áprilisban, mintegy 2000 dinárral kevesebb, azaz valahol 20 300 dinár körül alakult.
Természetesen másfélék az igények és a bevételek, de vannak olyan kiadások, amiket ki kell fizetni, s vannak olyanok, amikről le lehet mondani.
Szerbiában a múlt hónapban 46 000 dinár volt az átlagbér, az átlagos fogyasztói kosárhoz viszont 67 000 dinárra volt szükség. A legminimálisabb szükségletekre 35 000 dinár kellett, ami a statisztika nyelvén azt jelenti, hogy az átlagos fogyasztói kosárban szereplő cikkek megvásárlásához márciusban 1,46 átlagbér kellett, míg a minimális cikkeket 0,76 átlagbérből is meg lehetett venni.
Ez azt is jelenti, hogy az átlagos fogyasztói kosárban szereplő cikkek beszerzéséhez a család legalább két tagjának munkaviszonyban kell lennie, s legalább egy átlag- és egy minimálbért kell hazavinniük minden hónapban ahhoz, hogy – amennyiben nincsenek túlzott igényeik – megvásárolhassák a legszükségesebbeket. Azoknak, akik ennél kevesebbet keresnek, már mindenféle trükkre van szükségük ahhoz, hogy felmérjék mi az, ami valóban nélkülözhetetlen, s mi az, ami nélkül meg lehet lenni.
De miből is áll össze az átlagos és a minimális fogyasztói kosár? Az összetétel mindkettő esetében érdekes. Amellett, hogy a kiadások eltérőek, a két kosár az egyes költségek arányaiban is eltér. S noha az átlagos és a minimális fogyasztói kosár is a legtöbbet az étkezésre különít el, legkevesebbet pedig az oktatásra, a minimális esetében arányaiban több megy az étkezésre, mint az átlagos fogyasztói kosárnál, az oktatásra és művelődésre pedig jóval kevesebb.
Így márciusban az átlagos fogyasztói kosárban az ételre és italra 29 000 dinárt számoltak, vagyis a teljes összeg majdnem 40 százalékát, a minimális fogyasztói kosárban ez
16 000 dinár, vagyis a teljes összeg 45 százaléka. Ugyanakkor az átlagosban az oktatásra szánt havi összeg 500 dinár volt, vagyis 0,70 százalék, a minimális esetében erre a célra 122 dinárt különítettek el, azaz 0,35 százalékot.
Az étel és ital után a legtöbb pénz a lakhatásra, a villanyáramra és az üzemanyagra megy el, ez mindkét féle fogyasztói kosár esetében közel 20 százalékot tesz ki, vagyis kb. 13 600 illetve 6800 dinárt, ezt követik az alkoholos italokra és a dohányárura elkülönített összegek, ami a normális és a minimális fogyasztói kosár esetében 8,1 illetve 7,28 százalék, azaz kb. 2400 és 1300 dinár. Az egészségünkre mintegy 4 százalékot költünk, dinárban kifejezve 2400 illetve 1300 dinárt, pihenésre, rekreációra és kultúrára 4,71 százalék, azaz kb. 3150 dinár jut az átlagos fogyasztói kosár szerint, míg a minimális szükségletekkel számoló esetében erre a célra 3,07 százalékot különítenek el, azaz hozzávetőleg 1100 dinárt.
A fogyasztói kosárban jelentős tételt képeznek a szállítási költségek – az átlagos esetében 5200 dinárral, azaz kb. 7,74 százalékkal számolnak, míg a minimális esetében ez kb. 2100 dinár, vagyis megközelítőleg 6 százalék. A kommunikációra fordított összeg mindkét fogyasztói kosár esetében kb. 2,5 százalék, azaz 1800 illetve 850 dinár. Öltözködésre, vagyis ruhára és cipőre az átlagos kosár 4,63 százalékkal számol, vagyis havi 3100 dinárral, míg a minimális fogyasztói kosár erre a célre 3,44 százalékot tervez, ami havonta kb. 1200 dinárt jelent.
Bútorra, felszerelésre, fenntartásra az átlagos fogyasztói kosárból havonta mintegy 3000 dinár jut, a minimálisból ennek a fele. Éttermi és szállodai költségekre 1,19 százalék megy el, vagyis havi 800 dinár az átlagos fogyasztói kosárnál, a minimálisnál ez 265 dinár, azaz 0,76 százalék. Hogy ennyiből – egyiknél is, másiknál is – milyen étterembe, netalán szállodába mehet el a szerbiai átlagpolgár, arról nem szól a statisztika. De ha nem megy a család túl puccos helyre, akkor talán megihat egy-egy pohár ásványvizet. S maga döntheti el, hogy szénsavas vagy mentes legyen.
Nos, és amikor a fenti költségeket mind kifizettük, akkor szabadon költhetünk minden másra. Az átlagos fogyasztói kosár erre a célra 3,37 százalékkal, azaz kb. 2250 dinárral, a minimális fogyasztói kosár esetében 3,55 százalékkal, vagyis megközelítőleg havi 1200 dinárra számol.
(Dnevnik)
