trg_fontane
„Megszokhattuk már, hogy lombhulláskor vesztes csatáinkra, eltiport forradalmainkra egymagunk emlékezünk. Hiszen, aki a győzelmét ünnepelhetné, ma már nincs sehol.
S valóban: hol van a mohácsi és a világosi síkon, vagy a budapesti utcákon győzelmet arató ottomán, Habsburg, vagy szovjet birodalom? Mégis diadal és megkönnyebbülés helyett mindig nehéz és szomorú szívvel hajtunk fejet… Kiváltképp így van ez akkor, amikor nem csupán névtelen hősökre, ismeretlen áldozatokra, hanem a tizenhárom aradi vértanúra, s azokra a mártírokra emlékezünk, akik életüket, fiatalságukat és jövőjüket adták a szabadságért. Azokra a hősökre, akik a harctereken fényes győzelmeikkel szégyenítették meg a császári sereget, és azokra, akik ország-világnak bebizonyították: a magyar nemzet 1848 márciusában nemcsak talpra állt, hanem talpon is tudott maradni. Nemcsak visszaszerezte a szabadságát, de élni is tudott vele. Akkor bebizonyítottuk, képesek vagyunk arra, hogy megszervezzük önmagunkat, hogy működtessük az államunkat, nemzetünket, és arra is képesek vagyunk, hogy megvédjük közös érdekeinket”, mondta Kiss Igor, a Magyar Ifjúsági Akció Polgári Egyesület elnöke október 6-án, a belvárosi temetőben, az 1848/49-es szabadságharcban és forradalomban elesett honvédek emlékművénél, az aradi vértanúkra emlékezve.
A mintegy hetven polgár jelenlé-tében megtartott megemlékezésen ft. Fuderer László mondott imát, majd az alkalmi műsorban a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szelence énekcsoportja, valamint Péter Lea és Friss Tünde szavalók léptek fel.
„A történelmi tanulságok, amelyeket az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot lezáró 1849. október 6-ai aradi kivégzésekre, s a honvédtábornokok hősiességére emlékezve évente megfogalmazunk, a nemzet egésze számára érvényes figyelmeztetésekben ragadhatók meg. A tanúságtevő honvéd elöljárók sorsa figyelmeztet: kis nemzet vagyunk, a megmaradásunk is kérdésessé válik, ha nem tudjuk magunkat összeszedni, s olyan nem túlélési, hanem fejlődési stratégiát kidolgozni, amellyel eredményesek lehetünk a XXI. században is. Ha visszatekintünk nemcsak magára a gyászos eseményre, az aradi tábornokok elveszejtésére, hanem áttekintjük a ’48-as forradalom és szabadságharc lánglelkű vezetőjének, Kossuth Lajosnak a harcok befejezését követő emigrációban eltöltött éveit is, legalább két fontos tanulság kínálkozik számunkra. Az egyik, hogy a szabadság eszméjét nem lehet elpusztítani, mindig tovább lehet vinni. Ezt tette Kossuth Lajos az emigrációban. Ugyanakkor, Kossuth példája, a szabadságharc újjáélesztésére tett haszontalan kísérletek arra figyelmeztetnek, hogy az új történelmi körülmények között az eredetileg kitűzött nemes célokat csak új módszerekkel lehet megvalósítani”, mondta Kiss Igor.
Az emlékezés koszorúját Knézi Péter községi elnök, Kiss Igor és Szmieskó Zoltán, a községi képviselő-testület képviselője, helyezték el.
Erer
