Lengyel László, az MNT felsőoktatással megbízott tanácsosa – „Én mindent beleadtam!“

Ifj. dr. Lengyel László 1975-ben született Becsén. A gGödöllői Agrártudományi Egyetemen diplomázott agrármérnökként, valamint szakmérnöki és doktori fokozatot is ugyanitt szerzett. 2002-től konzulens tanár a budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Zentai Kihelyezett Tagozatán, 2003 szeptemberétől pedig a zentai kihelyezett tagozat vezetője. 2010 és 2014 között a Magyar Nemzeti Tanács tagja volt, illetve a Közigazgatási Hivatal felsőoktatási ügyekkel megbízott tanácsosa lett.

– A Magyar Összefogás listára a Than Fivérek Értelmiségi Kör delegált. Akkor ennek a listának az egyik felét pártkáderek, a másik felét pedig civilek alkották. Én civilként kerültem a listára. Óriási szerencsém volt, mert nem kerültem volna be, de egy előttem lévő illető valamiért meggondolta magát, visszalépett, így én voltam az utolsó, aki bekerült az MNT-be. Később az MNT elnöke fölkért, hogy vegyek részt a hivatal munkájában, mint alkalmazott, tehát az elmúlt négy évben nem csak a Magyar Nemzeti Tanács munkájában vettem részt, hanem végigdolgoztam az MNT hivatalában mint felsőoktatási ügyekkel megbízott tanácsos. Ezt a munkahelyet a budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett zentai tagozatán végzett munkám referenciái alapján kaptam. A hivatalban a munkám az induló ösztöndíjprogramnak a megalkotása volt. Ehhez pont azokat a kutatásokat, pont azokat a tapasztalatokat, rutinokat, kapcsolatrendszereket használtam fel, amelyekkel már mi rendelkeztünk a kihelyezett tagozaton.

Civilként hogyan boldogult a politikában?

– Ez szakpolitika, tehát én a napi politikában nem vettem részt, nem is kényszerítettek rá. Egy nagyon korrekt kapcsolat volt, soha nem mondták, hogy így kell, vagy úgy kell. Természetesen mindig megmondták, hogy mik lennének a célok, de volt mindig szabad terünk, hogy normális eszközökkel érjük el azokat. Kihangsúlyozom, nagyon korrekt volt a kapcsolat és ezért is tudtam ezt végigcsinálni. Most, amikor én átadom ezt a munkát, akkor én ezt büszkén adom át. Amit elkészítettem, az szakmailag indokolt módszerekkel készült el. Nem mondom, hogy nem lehetett volna másképp, vagy jobban, de botrányoktól mentesen és mindenféle korrupció és egyéb terhelő tényezőktől mentesen tudtuk ezt elvégezni és ez nagyon-nagyon fontos, hiszen én ezt nem tudtam volna másképpen csinálni. Nem vagyok profi politikus, nem is az a célom, de amit csinálok, azt odaadással csinálom és beleélem magamat a dolgokba. És nem tudom azt, hogy egyik nap ez a fontos, másik nap hirtelen amaz a fontos. Ha én beleélem valamibe magamat, akkor azt szeretem odaadással csinálni és nem tudok érdekekből váltani. Ezért belőlem soha nem lenne politikus, végképp nem jó politikus. És nagyon örülök, hogy erre nem is kényszerítettek. Azt még el kell viszont mondani, mert így korrekt, hogy ami a szakmai programjaink politikai képviseletét illeti, az mindig dr. Korhecz Tamás volt. Tehát soha nem kényszerített bennünket, hogy mi magyarázzunk meg dolgokat vagy ha van valami balhé, akkor azt mi vigyük el. Nem is nagyon volt balhé, az én területemen legalábbis nem, de amikor azt a politikai képviseletet kellett biztatni, az az ő feladata volt, én szakemberként voltam ott.

A felsőoktatással megbízott tanácsos lett. Mit fed ez a munkakör?

– Az MNT elnökének felkérésére lettem felsőoktatási tanácsos. Munkám az volt, hogy a stratégiában meghatározott feladatokat véghezvigyem. Legfőképp az ösztöndíjprogramra gondolok, de volt például olyan, hogy a Szabadkai Magyar Főkonzulátus tudománynapi rendezvényének voltunk társszervezői, vagy véleményeznünk kellett a diákszállások férőhelyeit, hogy elég magyar kap-e ott férőhelyet. A hivatal feladatai közé tartozott még a magyarul oktató felsőoktatási intézmények dékánválasztásával kapcsolatos vélemény megadása is. A hivatalban ilyen és ehhez hasonló feladatokat kellett koordinálni. Ezek a munkámnak a húsz százalékát tették ki, míg a nyolcvan százalékát az ösztöndíjprogramnak a megszerkesztése, üzemeltetése.

Az MNT egyik hatásköre maga az oktatás.

– Az oktatás fejlesztése céljából a kezdetek kezdetén megíródott egy stratégia. Ez a stratégia főként Korhecz Tamás munkája, de többen is részt vettünk az elkészítésében, közoktatással és felsőoktatással foglalkozó szakemberek, szakbizottságok. Amikor ez a stratégia elkészült, gyakorlatilag az óvodától az egyetem befejezéséig magában foglalta azokat a lépéseket, amelyeket szeretnénk végrehajtani. Ketten irányítottuk ennek a stratégiának a végrehajtását. A közoktatási résszel Joó Horti Lívia foglalkozott, aki a közoktatási bizottság elnökeként került a hivatalba, míg a felsőoktatási részt jómagam végeztem el. A felsőoktatás fejlesztésének az egyik alapvető programja a felsőoktatási ösztöndíjprogram volt. Ez a felsőoktatási ösztöndíjprogram nem rendelkezett semmiféle alapokkal, tehát a nulláról kellett megalkotni. Hat-hét programrész volt, amelyeket meg kellett szervezni. Nem vettünk át más modelleket, nem vettünk át más programokat, rendszereket, semmit. Az alapvető problematikából indultunk ki, ami a mi térségünkben van: hogy alulképzettek a magyarok, számbelileg kevesebben vannak a felsőoktatásban, az ő szociális helyzetükből kiindulva, a hiányszakokból kiindulva, a magyarul oktatott szakoknak a túlreprezentáltságát figyelembe véve, tehát az itteni problémákat figyelembe véve alkottuk meg az ösztöndíjprogramot, hogy annak a kritériumrendszere, támogatásrendszere megoldást nyújtson ezekre a problémákra. Ebben volt igazán nekem szerepem a kezdettől fogva. Azokat az elvárásokat és ötleteket, amiket egyrészt Korhecz Tamástól kaptam, másrészt pedig a felsőoktatásban részt vevő szakemberektől, intézményvezetőktől, azt egy operatív, működőképes programmá kellett szerveznem. Az ezzel járó elektronikus felületeket kellett elkészíteni, valamint az ezzel járó számonkérési, ellenőrzési mechanizmusokat kellett megteremteni, illetve megszervezni a felkészítő programokat, megtervezni az egésznek az arculatát, a tájékoztatási rendszerét, mindent, ami ezzel jár. Ehhez kellett az a tapasztalat, amit az elején mondottam. A felsőoktatásban töltött koordinációs szerepeim, fejlesztési tapasztalataim voltak a kiindulópontok, illetve az a háttér-apparátus. Nyilván itt nem magamról beszélhetek, ekkora munkát nem tud egy ember elvégezni, hanem azokról a szakemberekről, akiket bármikor fölhívhattam, s tanácsot adtak: programozók, rendszergazdák, pályázati menedzserek, pénzügyi szakemberek, jogászok. Szóval nagyon sokféle ember működik egy vezetőnek a kapcsolatrendszerében, akiket állandóan kérdeztünk és akikkel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Itt ez az apparátus nagyon helyt állt, gyakorlatilag a stratégia megalkotásától számítva három hónapon belül elindítottuk a programot. Tudni kell, hogy óriási elvárás, óriási pénz volt ez a magyar állam részéről. Nyilván, hogy mivel először adtak pénzt, figyelték ezer szemmel, hogy ez hogy valósul meg, hogyan működik, hogyan bíráljuk el, hogyan kérjük számon, hogyan figyeljük a munkát, hogy a későbbi években már növekszenek-e a számadatok vagy a célok, illetve hogy megfelelően változik-e a helyzet. Azt el kell mondanom, hogy ezt mi is ugyanígy vizsgáltuk és évről évre csiszoltuk, tökéletesítettük a rendszert. A mai napra teljes egészében működik minden, az egész szolgáltatási rendszer, hogy így nevezzem, annak az ellenőrző-mechanizmusai, prezentációs, honlapi, kommunikációs részei, a felkészítő programok, a szerb nyelvű felzárkóztató képzésünk, a felvételi felkészítő, a demonstrátori rendszer, az elhelyezkedést segítő rendszer, a kapcsolat a VAMADISZ-szel, az összes felsőoktatási intézménnyel, a jelentések beadása havonta, a jelentések elbírálása és összehasonlítása, a logikátlanságok kiszűrése, a pályafigyelési rendszer. Öt komoly portál működik gyakorlatilag, ami ezt az egész rendszert belsőleg felügyeli. Ezt két-három hivatalnok üzemelteti, de ezt a logikai rendszert össze kellett rakni, hogy biztonságos, rögzíthető, nyomon követhető legyen, és nem utolsósorban, hogy szavatolja mindenkinek az egyéni adatvédelmét. 

Miért változott időközben az ösztöndíjprogram?

– Elejében az egyedüli szempont az volt, hogy minél többen iratkozzanak be. Nem kötöttük sem átlageredményhez, csak hogy haladjanak évről évre a diákok, ne bukjanak ki. Később azt láttuk, hogy nagyon sokan indultak a könnyebb ellenállás mentén, még jobban megnövekedett a tömegszakokon tanuló diákok száma, pl. a szakfőiskolákon és könnyebben abszolválható egyetemi karokon. Nem a nehezebb karokra indultak az egyetemisták, mondjuk egy műszaki vagy technológiai karra, vagy orvosira, hanem ugyanezeket a szakterületet próbálták egy gyengébb variációban megvalósítani, hogy biztosan kapjanak ösztöndíjat. Ezt kellett kiszűrni. Nem az volt a célunk, hogy a kevesebb tudást adó szakirányok, vagy a könnyebben abszolváló szakirányok felé nyomjuk a hallgatókat, hanem hogy bevállalják a nehezebbet és serkentsük őket a munkára. Ezért azt csináltuk, hogy az ilyen egyszerűbben abszolválható szakok esetében az ösztöndíj megtartásához megköveteltük a nyolcas átlagot. Ahhoz, hogy megtartsa az ösztöndíjat, ahhoz teljesíteni kell bizonyos nívón. A hiányszakokon, tehát a nehezebb szakterületeken, úgy is mondhatjuk, hogy biztosabban munkát adó szakterületeken, nincs átlaghoz kötve az ösztöndíj megtartása. Úgy szűrtük ki a hiányszakmákat, hogy megnéztük, hogy bizonyos szakterületeken a magyar hallgatók létszáma mekkora a szerb hallgatókhoz képest. Ott, ahol a magyarok létszáma nagyon kevés, az hiányszak, ahol pedig a magyar diákok tömegesen tanulnak, az nem. Ami nem hiányszak, ahol sokan képződnek magyarok és egymásnak konkurenciái a munkaerőpiacon, ott igenis feltételekhez kötöttük az ösztöndíjat, eleve nehezebben kapnak ösztöndíjat. Az idén már kvótákhoz kötöttük, hogy ne kapjanak túl sokan ösztöndíjat, míg a megtartásnak a föltétele a nyolcas átlag. A hiányszakokon nincsenek ilyen megkötések. Muszáj volt megszorításokat véghezvinnünk, mert az elejében az volt, hogy a hiányszakokon nem volt változás, míg a tömegszakokon még nagyobb volt a tülekedés. Nem ez volt a célunk, nem erre akartuk ösztönözni a diákokat az ösztöndíjjal. Voltak még apróbb változások. Az elejében a magyar választói névjegyzékben való szereplésért is pontot kaptak az elbírálásnál, aztán az ombudszman döntése alapján ezt nem tudtuk kérni, ezzel azt próbáltuk elérni, hogy a magát magyarnak valló emberek kapják meg az ösztöndíjat. Az alapvető követelmény az ösztöndíj megszerzéséhez a kezdetektől fogva változatlan: hogy a kérelmező magyarul járjon általános- vagy középiskolába és hogy először iratkozzon felsőoktatási intézménybe. Ezeken is próbáltak lazítani, mert hát azt mondták sokan, hogy bizonyos területeken nincs mód magyar oktatásra, de hát emellett még azért kitartottunk.

Hány ösztöndíjasa van a Magyar Nemzeti Tanácsnak?

– Ezerháromszáz fölött van az ösztöndíjasok száma. Mivel még a második kör elbírálása a hétvégére várható, nem tudom mennyi lesz a végleges létszám, de ezer körül volt az előző évekből megmaradt ösztöndíjasok száma és háromszázat már jóváhagytunk erre az évre. A végleges szám attól függ, hogy hányan fejezték be tanulmányaikat vagy buktak ki az előző évfolyamról.

Bevezették a demonstrátori ösztöndíjat is.

– A kifejezést, hogy demonstrátor, a magyarországi demonstrátor kifejezésből vettük át, hiszen Magyarországon vannak ilyen diáktanárok, amikor a legjobb diákokat a tanárok fölkérik, hogy segítsenek nekik a tantárgyi oktatásban, tartsanak gyakorlatot vagy fölkészítő órákat a diákoknak. Viszont nálunk ez nem erről szól. Nálunk a demonstrátor az első éves gólyáknak a példaképe, segítője. Úgy vannak összepárosítva, hogy azonos szakterületen legsikeresebb felsőéves diákok kapják meg a demonstrátori kinevezést. Feladatuk, hogy az elsőéveseknek mutassák az utat, mondják el, hogy mire vigyázzanak, mit hogyan csináljanak, milyen sorrendben, milyen veszélyeket hogyan lehet elhárítani. Ez nagyon fontos biztonságérzetet ad az elsősöknek. A másik nagyon fontos dolog az MNT szempontjából az, hogy tapasztaltabb, becsületesebb, jó teljesítményt nyújtó partnerekkel voltunk kapcsolatban. Az irodánk a nagy diákhalmazt a demonstrátorokon keresztül tudta koordinálni. Tehát a demonstrátor volt az, aki az iroda üzenetét, elvárásait közvetítette a diákok felé, mi pedig a hallgatók munkájáról a demonstrátoroktól kaptunk megbízható információkat. Igaz, a diákok is küldtek jelentéseket, de ha azt nincs aki ellenőrzi, figyeli, hogy az a diák ott van-e az órán, halad-e, akkor az a diák füllenthet is. A diák is küldött jelentést és a demonstrátor is, és mi csináltunk egy szoftvert, amelyik összehasonlította, hogy azonosat nyilatkoztak-e, azonosak voltak-e a dátumok, időpontok. ĺgy ellenőriztük, kiszűrtük a diákok huncutkodásait. Másrészt pedig nagyon fontosak a pozitív példák, hogy az a gyerek ne veszítse el a lendületét, hogy lássa, hogy már van, aki ezt megcsinálta sikeresen, az út járható, beszélgessen el vele, ha elbizonytalanodik stb. Ez egy nagyon pozitív példára sikerült, mert a diákok egyértelműen sokat kapnak ettől a rendszertől, míg a demonstrátorok rutint szereznek. A legjobb diák két-három évig is tud demonstrátor lenni, attól függ, hogy hányadik éves és hány éves a képzése. De, mikor utólag elbeszélgetünk velük, mert tartjuk a kapcsolatot velük, ők is elmondják, hogy sokat kaptak, mert csoportszervezést, rendet, fegyelmet tartani, az időt beosztani, megoldani pszichikai problémákat, nagyon sok apróságot ők ennek kapcsán megtanulnak. Az ismeretségi körük kiszélesedik az azonos szakon tanuló diákokkal.

Községünkben becsei és a péterrévei Samu Mihály iskolák a kiemeltek, illetve mindkettőnél társalapítás van kezdeményezve. Ez mit jelent?

– A társalapítás nem azt jelenti, hogy az MNT a finanszírozást veszi át, tehát továbbra is minden állami finanszírozású lesz. Megvannak erre pontosan a feltételek, hogy hány magyar diák kell, hogy legyen, milyen arányban, stb. Azt tudom, hogy nagyon sokat gondolkodtak a közoktatásos kollégák azon, hogy hogyan határozzák meg ezt a követelményrendszert, és azt szerették volna elérni, hogy egy jól szervezett rendszerben átlátható és menedzselhető módon legyen ezeknek az iskoláknak a támogatása az MNT részéről. A meglévő eszközöket egy fajta szervezett rendszerbe osszák ki, ne legyen kaotikus, ne legyen az, hogy most a melyik jobban tetszik, hanem megpróbáltak ennek egy szakmai rendszerét alkotni és azért adtak ilyen státuszokat.

Két kiemelt jelentőségű középiskolánk van, a Gimnázium és a Közgazdasági-kereskedelmi Iskola.

– Ez a két iskola, az innen a felsőoktatásba kerülő diákok teljesítményének a mérése alapján, igen jó iskola. Ezt nagyon fontos kiemelni. Részben azért, mert ezekből az iskolákból nagyobb létszámú gyerek jut a szerbiai felsőoktatásba. Sajnos vannak olyan középiskolák, ahonnan szinte a teljes végzős osztály kimegy Magyarországra tanulni. Ezeknek a teljesítményét nem látjuk, azokat tudjuk „kísérni”, akik az itteni felsőoktatásban vesznek részt. Ezeket látjuk, ezeket mérjük, nézzük, hogy hányan maradnak bent első év után, milyen átlaggal, hogy ki milyen nehézségű szakot választ, hányan iratkoznak be stb. Ezek elemzése után ez a két iskola kiemelkedő, hajszálnyival a közgazdasági az erősebb. Nagyon díjazom ezeknek az iskoláknak a törekvéseit, menedzsmentjét, úgyhogy büszkén vallhatjuk, hogy ez a két középiskola vajdasági szinten kiemelkedő.

Hogyan értékeli az MNT elmúlt négy éves munkáját?

– Elmondhatom azt, hogy én mindent beleadtam. Nagyon sok olyan kollégát ismertem meg, akik úgyszintén mindent beleadtak. A négy éves munka eredményeit épp ezért szerintem nem lehet csak számadatokkal meghatározni. Ha azt nézzük, hogy mit tett, akkor elmondhatjuk, hogy minden olyan területen tettünk valamit, ahol ráhatása van az MNT-nek, ahol megvannak a jogi keretek, sokszor még túl is ment a jogi keretein, hiszen megpróbált arra is hatni, amire igazából nem volt jogi háttere. Olyan emberek álltak össze ebben a csapatban, akiknek borzasztó jó tapasztalatrendszerük volt, vagy nagyon kreatívak voltak. Mert, pl. Beretka Katinka az egyetem után egy abszolút pályakezdő volt, de ő egy olyan különleges képességű szakember, akit ritkán lehet találni. Tehát valahogy úgy áll össze ez a csapat, hogy kreatívan állt a dolgokhoz, elhitte azt, amit tesz, és mindent megtett annak érdekében, hogy eredményekhez jusson. Szerencsénk volt, hogy a profi jogászok tudták hogyan kell belakni az adott jogi tereket. Minden szakterületről stratégia készült, de a lényeg, hogy nem vakon lövöldöztünk. Nagyon fontos, hogy nem az volt, hogy kimegyünk az emberek elé és az egyikünk ezt mondja, a másikunk azt, az egyik ezt ígéri, a másik azt. Remélem, a következő MNT is meg tudja tartani ezt a koordináltságát, nem tesz felelőtlen és megvalósíthatatlan ígéreteket, amivel elveszítheti az emberek bizalmát és demoralizálja azt a munkát, amit az elmúlt ciklus csapata megalapozott. Tehát minden héten volt egy szigorú koordináció, amelyen mindenki beszámolt az aktuális problémáiról, mik az álláspontok és az egész hivatal azt képviselte. Egy megadott úton haladtunk, mindenkinek megvolt a pontos feladata, egy összehangolt, magas színvonalú, jól koordinált munkának jellemezném. Egészen biztos, hogy sokkal többet is tehettem volna, ha van több pénz, ha van több hivatalnokom, időm, energiám, de itt prioritáslistát kellett csinálni. Egy ilyen kreatív csapat lényegesen több mindent tudott volna megcsinálni, ha van rá energiánk meg kivitelezői kapacitásunk. A jelen pénzeszközökből, a jelen időegység alatt, a jelen erőnkből én azt hiszem, hogy kihoztuk azt, amit kihozhattunk, épp azért, mert koordináltuk a munkát, nem össze-vissza szaladoztunk, valamint őszintén, odaadóan dolgoztunk. Nem csak anyagi számokkal mérhető a teljesítményünk, hanem azzal is, hogy minek a szemléletét, minek a jó példáit, minek a megvalósítását tette le ez a hivatal. Rámutatott, hogy igenis lehet óvodától egyetemig végigkísérni egy ember útját. Rámutatott, hogy igenis fel lehet figyelni a kimagasló teljesítményre és lehet nekik segíteni az elhelyezkedésben, rámutatott, hogy van közösségi felelősségvállalás. Várady akadémikus százezer dollárt lerakott az asztalra, hogy ösztöndíjazzon diákokat. Nagyon sok mindenre fölhívta a figyelmet ez a rövid időszak, hogy közösségi összefogással az emberek azonos irányú akaratával és értékrendjével tudunk mi valamit alkotni, ami nem volt és nem egysíkú. Tehát, hogy az itteni ember ne csak a folklórban, ne csak amatőrizmusban, a kiszolgáltatott sorsban, hanem a kutatásban, a csúcsértelmiség kialakításában, eddig még nem megvalósított célok kitűzésében és elérésében is gondolkodhat. Igyekeztünk megnyitni a kaput azok előtt a gondolkodó fiatalok előtt, akik kreatívan, önállóan képesek gondolkodni és dönteni. Véleményem szerint a térségünk megmaradásában és felemelkedésében nekik kell játszaniuk a főszerepet. Ha nézed a számokat, a kvantitatív részét, az benne van a négyéves jelentésben, de ha nézed a kvalitatív részét, az legalább annyira fontos. Mertünk belekezdeni dolgokba minden területen, ami még nem volt, mertünk álmodni. Sokszor az ember álmodik, blöfföl, hajtja az álmát, megpróbálja bebizonyítani az igazát. Enélkül nem ment volna! Itt kellettek óriási álmok, óriási bizalmi háttér-apparátusok ahhoz, hogy ezt az egészet megmozdítsák, ez a lényege, persze mindezt a realitás talaján.

Melyek azok a dolgok, amelyekre büszke? És melyek azok, amelyekre nem?

– Arra vagyok büszke, hogy meg tudtam maradni becsületes, hívő, büszke embernek. Én végigcsináltam úgy a négy évet, hogy egyetlenegy botrány sem, egyetlenegy embernek a megrövidítése és becsapása sem kötődik a nevemhez. Büszke vagyok arra, hogy készült egy felmérés az MNT munkájáról, ismertségéről, több ezer embermintán, megkérdezéssel, és arra nagyon büszke voltam, hogy az adott válaszokból egyértelműen kiderül, hogy én oktatásszervezéssel foglalkozó ember vagyok, tehát azok, akik hallgatták a nyilatkozataimat, a beszédeimet, akikhez elmentem iskolákba, megértették azt, amit beszélek, amit szeretnék, partnereim voltak, hittek bennem, nem csalódtak bennem. Bizonyos területeken szerettem volna többet tenni és a mai napig látok lehetőséget. Például szerettem volna egy alapot létrehozni azok számára, akik nagyon jól teljesítenek a mi térségünkben és versenyekre szeretnének menni, de nincs anyagi lehetőségük kijutni oda. Ezek szponzorálására szerettem volna anyagi alapot létrehozni, de ennek nem volt jogi alapja, nem tudtam deponálni programokra adott pénzt, nem tudtam technikailag megoldani. Ehhez keresek még lehetőséget, mert látom, hogy a térségünkben ki kellene emelni azokat a csodabogarakat, akik tökéletesen teljesítenek. Ezeknek kellene imputokat adni a boldoguláshoz, ezeknek a még tökéletesebb kibontakozását kellene segíteni. Ezt nem sikerült megcsinálnom, de bízom benne. Mert, mint MNT hivatalnok befejezem a pályafutásom, de nem fejezem be mint oktatásszervező, akinek van egy saját alapítványa, aki más forrásokból azért segített tető alá hozni egy Than-emlékházat, egy Szalmaházat, meg folyamatban van egy innovációs központ felépítése is. Én szeretném ezt folytatni, olyan emberekkel, akiknek ez szintén fontos, vagy akár intézményekkel együttműködve. Sokat gondolkodtam, hogy tettem-e én eleget a saját közösségemért, a becseiekért? Ez most olyan, hogy nem volt intézményi alapom, sem lehetőségem, hogy jobban vagy másként csináljam. Becsén nincs felsőoktatási intézmény, az ösztöndíjaknál nem lehetett plusz öt pontot adni annak, aki becsei, de igyekeztem az itteni problémákat közvetíteni. De mindig benne van az emberben, nem tudom, hogy megtettem vagy nem tettem-e meg, mindig próbáltam, lehet, hogy lehetett volna többet, lehetett volna még lehozni programokat, együttműködéseket, hát ki tudja. Lehet, hogy valaki azt mondja, tehettem volna többet is, de én per pillanat nem tudtam volna, ha újragondolom a történeteket, akkor sem tudtam volna az én státuszomban. Az elmúlt négy év hozadéka, hogy személyesen megismertük térségünk legmagasabb szinten teljesítő fiataljait és ez egy óriási kincs. Látjuk, ki melyik szakon, hogyan teljesít, mit szeretne a jövőben, milyen munkahely felé orientálódik, mik a problémái és segíteni tudunk neki. Kicsit lobbizni, összeismertetjük cégekkel, intézményekkel. Ez egy óriási kincs, hogy az emberi erőforrást megismerhetjük és segíthetünk neki.

Most nem került fel a Magyar Összefogás listájára. Miért?

– Nem vagyok a listán, ennek van egy magánéleti vonzata és van egy szakmai vonzata. A magánéleti: az elmúlt húsz évben megtett kb. másfél millió kilométer út egészségemre gyakorolt hatása. Szeretem a munkám, de családom mindennél fontosabb. Borzasztóan kifáraszt a napi utazási kötelezettség, főleg télen, sárban, ködben. Négy év alatt nagyon kifáradtam, hiszen nem szeretem a dolgokat félvállról venni. A zentai munkámon, a felsőoktatási koordinációs munkámon azért látszott a hiányom, mert nem jött annyi projektum, megbízás. Amikor az asztalra tettem, hogy mi lenne, ha ott maradnék Szabadkán, akkor gyakorlatilag nem láttam annyi új, átütő lehetőséget, amiért fejlesztőként mindenképp ott kellett volna, hogy maradjak. Kollégáim tökéletesen tudják üzemeltetni a rendszert, ha pedig valami változtatás kell, ott leszek, ha megkérnek, segítek. Rám, mint fejlesztőmérnökre volt szükség, nem az üzemeltetéssel, hanem a fejlesztésekkel voltam megbízva. Ha nincs fejlesztés, akkor miért üljek ott, míg máshol látszik a hiányom. Amit teszek Zentán, annak térségfejlesztő koncepciója lesz. Olyan szolgáltatásokat indítunk be az intézményünkkel, ami a térségünk fejlesztési stratégiáival összhangban van: munkahelyteremtés, vidéken élő emberek segítése. Ezekben a fejlesztésekben több lehetőséget láttam. Úgy éreztem, hogy több emberen tudnék segíteni, több munkahelyet teremteni, pályázati forrásokat lehívni. Lehet, hogy melléfogok, de megpróbálom összpontosítani egy helyre az erőimet, nem engedem szétfolyni azokat. Én bízom abban, hogy az MNT-ben maradt kedves kollégáimmal, akik a mostani listán vannak, partnerek maradunk és ha szükség lesz rám, akkor megtalálnak. De úgy érzem, hogy nem lesz most akkora fejlesztés, átalakulás, hogy állandóan ott kellene lennem.

Mik az elvárásai a következő összetételű MNT-től?

– Őszintén megmondom, sokat tépelődtem, mert nagyon sok programot indított be az előző MNT, magasra tette a lécet. Gondolkodtam azon, hogy kell-e ezt följebb rakni, vagy be kell tölteni tartalommal, be kell lakni, populárissá tenni azt, amit megalkottunk. Talán ez fog történni. Látjuk, hogy a Magyar Összefogás listáján szereplők kimennek családokhoz, az emberekhez, ahol érdeklődnek, megvizsgálják, hogy azok a dolgok, amit mi négy év alatt megcsináltunk, hogyan csapódtak le. Nyilván azt próbálják majd továbbvinni, amit az emberek pozitívan értékelnek. Nem baj, hogy a mi dolgainkat megszűrik az emberek, azt kell folytatni, amit az emberek pozitívan értékelnek. Ha nem lesz rá kapacitásuk, akkor keressenek külső partnereket! Mi nem tűnünk el, sem a püspökök, sem az akadémikusok. Nem fogunk mi hátat fordítani az MNT-nek! Amit mindenképp elvárnék, hogy azért az elkövetkező programoknak is legyen profi, fejlesztési jellege is, merjenek egy fajta minőséget megtartani a populáris, jól bevált, sokakat érintő kulturális tartalmak mellett. Én azt hiszem, hogy ennek Hajnal Jenő a záloga lehet. Hajnal urat ismerem és úgy gondolom, hogy egy precíz, megfontolt, tapasztalatokkal rendelkező ember, és egyfajta minőségbeli, hozzáállásbeli színvonalnak lesz a garanciája.

Ricz Róbert

Knézi Péter, a községi képviselő-testület elnöke értékeli az MNT munkáját
Nem szabad a támogatást pártalapon, pártlogikával osztani

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2010-ben kiemelt jelentőségűvé nyilvánította Becsén a Városi Múzeumot és a Népkönyvtárat. A két intézmény alapítói jogai az MNT felügyelete alá kerültek-e? Az intézmények működésében ez mit jelent? Mi az MNT joga és kötelessége ezekben az intézményekben?

– A Magyar Nemzeti Tanács 2010. október 18-án hozott határozatával nyilvánította az óbecsei Népkönyvtárat és a Városi Múzeumot a Szerbiában élő magyar nemzeti közösség szempontjából kiemelt jelentőségűvé. Az MNT a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel összhangban hozhatott ilyen döntést. Ennek a jelentősége, gyakorlatilag, a törvényből eredően, abban nyilvánul meg, és elsősorban a könyvtárnál nyilvánult meg, hogy az MNT igényét fejezte ki, hogy társalapítói jogot szerezzen a könyvtár ötven százalékára. A gyakorlatba mi még nem tudjuk, nem látjuk, nem tapasztaljuk, hogy ez mit jelent, ugyanis ez a dolog még nem jött össze. Még 2010-ben, illetve 2011-ben elkészítettük a megfelelő dokumentumokat, ez pedig elsősorban az alapszabály módosítása volt, amit viszont az akkori politikai megállapodás hiánya miatt nem tudtunk a képviselő-testület elé terjeszteni és így maradt a status quo. Tehát gyakorlatilag még csak papíron létezik a Magyar Nemzeti Tanácsnak ez az igénye. Nem tudjuk, hogy gyakorlatilag ez mit jelent, föltételezzük, hogy a munkaszervezésben és, remélhetőleg, a könyvtárnak a pénzelésében is az MNT részt venne. Viszont tisztázatlanok azok a részletek, amelyek igen fontosak, például az igazgatóállítás, a Népkönyvtár programjának a megszerkesztése, stb. Hogy ez milyen formában történne, nem tudom, mert ezek a dokumentumok, illetve ez a megegyezés csak magának az alkotói jognak az átruházása előtt lenne megállapítva, s mi még nem jutottunk el addig. Az alapszabály sem módosult olyan irányba, hogy ilyen módon ezt tudjuk szabályozni. Ami a Városi Múzeumot illeti, csak kiemelt jelentőségűvé nyilvánította az MNT. Ez azt jelenti, legtöbb helyen követve az MNT logikáját, illetve eddigi gyakorlatát, hogy mindenhol, ahol legalább feles többségű, magyar többségű, vagy magyar részvételű községekről van szó, azokat a kultúrintézményeket, amelyekben föllelhetőek, illetve amelyek követik a magyar nemzeti közösségnek a kulturális hagyományát, illetve az őseink által ránk hagyott, a múzeum esetében, a tárgyakat, a könyvtár esetében pedig könyvállományt, kiemelt jelentőségűvé nyilvánítja. Nyilván, hogy akkor együttműködve az önkormányzatokkal, pozitív értelemben, nagyobb befolyást tudjon gyakorolni. Ezeknek az intézményeknek egy olyan programot kell kiállítani, amely az MNT tevékenységét is tudja követni, támogatni. Arra a kérdésre, hogy miért nem lett ebből alapítói okiratmódosítás, egyszerű a válasz: hiányzott a politikai megegyezés. Azóta két év telt el, illetve az új fölállású önkormányzati hatalom megalakulása óta két év múlt el, én egyszer-kétszer említettem a polgármesternek, hogy van egy ilyen nyitott kérésünk, amit az MNT-vel kell letárgyalni, de hát ez megint csak politikai konszenzus, elsősorban politikai kérdés, tehát ettől tovább nem jutottunk. Még belső körben sem tárgyaltunk erről a dologról. Valahogy úgy érzem, hogy ennek nem adnak akkora súlyt, akkora jelentőséget, hogy egyáltalán tárgyaljanak róla. Nem tudom, hogy az MNT mikor fog lépni, vagy mikor fogja fölmelegíteni ezt a témát, mert a dolgok, ahogy én követem, felemás módon alakulnak. Néhol megtörténtek ezek az átruházások, néhol nem, úgyhogy nagyon vegyes a kép. Hát mi is, sajnos, ebből a szempontból ilyen helyzetben vagyunk. 

Az MNT nem támogatta Sormaz Izabella kinevezését a Népkönyvtár igazgatói posztjára, a községi képviselő-testület mégis megszavazta ezt.

– Az MNT külön nem indokolta meg, hogy miért nem támogatta. Én kaptam egy olyan szóbeli magyarázatot, hogy a formai feltételeknek az igazgatójelöltünk nem felelt meg. Viszont egyértelmű, hogy az igazgatósága előtti tevékenységének egy része – osztálytanító volt – beletartozik a törvény által leírt föltételekbe és mi ezt tolmácsolva neveztük ki az igazgatónőt először ügyvezetőnek, majd pedig teljes jogkörrel. Erre nem reagált az MNT, tehát gyakorlatilag tudomásul vette ezt a végzést, mint ahogy mi is tudomásul vettük azt, hogy ők nem támogatják ezt a kinevezést. Úgy gondolom, hogy azóta bebizonyosodott, hogy az igazgatónő rátermettsége igencsak megfelelő, sőt növelte, illetve szélesítette azt a tevékenységi kört, amit az előző igazgatónő szintén nagyon jól csinált. Megjegyzem, hogy én inkább politikai hátteret látok kinevezésének nem támogatásában, mert sajnos a kinevezésre akkor került sor, amikor már nem voltunk a VMSZ tagjai, pártszakadás történt, és minket kiléptettek, kizártak a pártból. Határozottan állítom, hogy főleg ilyenfajta megfontolásból nem támogatták az igazgatónő személyét. Azóta azonban voltak olyan kinevezési javaslatok részünkről, amelyeket teljes mértékben támogatott az MNT. Iskolaszékekre gondolok és felügyelő bizottsági tagokra.

Községünkben társalapítás alatt levő általános iskolák a becsei és a péterrévei Samu Mihály Általános Iskola. Az MNT mindkettő esetében kezdeményezte a társalapítást. Ez mit jelent a gyakorlatban?

– Igen, a péterrévei és a becsei Samu Mihály iskolák esetében kezdeményezte az MNT a társalapítást. Ehhez a községnek nincs sok köze, mert az iskolák alapítója a törvény szerint a tartományi oktatási titkárság, illetve a tartományi képviselőház. Itt a Magyar Nemzeti Tanács, szintén a nemzeti tanácsokról szóló törvényre hivatkozva, tette meg ezt a javaslatot. Ugyanis azokban az iskolákban, ahová többségében magyar gyerek jár, illetve csak magyar ajkú diákok látogatják, a Magyar Nemzeti Tanácsnak megvan az a joga, hogy kérje a társalapítói jogot. Amellett, hogy az MNT beleszólhat az igazgató vagy az iskolaszék tagjainak a kinevezésébe, úgy gondolom, hogy ez a jog a gyakorlatban mindenféleképpen anyagi kötelezettséggel illene, hogy járjon. Én azt hiszem, hogy itt, mert az iskola programja egy általános programnak a része, nyilván csak az oktatási programon túli tevékenységbe tud beleszólni az MNT,vagy pedig olyan programokat, olyan foglalkoztatást hozni, vagy a gyerekeket olyasmibe tudja bekapcsolni, amit a Tanács pénzel.

A Petőfi Sándor Általános Iskola esetében az MNT nem kezdeményezte a társalapítást, pedig oda is többségében magyar ajkú gyermek jár.

– A Petőfi iskolával az volt a baj, hogy akkor, amikor ezek az elbírálások megtörténtek, az iskolának nem volt elég létszámú diákja. Azt hiszem, hogy négyszázas volt a létszámhatár. Később nekem Korhecz Tamás azt mondta, hogy a következő hullámban valahogy beveszik a Petőfi iskolát is. Azóta voltak „hullámok”, de maradt minden ugyanúgy, ahogyan volt.

Kiemelt jelentőségű középiskoláink a Gimnázium és a Közgazdasági-kereskedelmi Iskola. Ez mit jelent?

– Ezekre ugyanazt mondhatom, hogy csak az igazgató, illetve az iskolaszék kinevezésénél van beleszólási joga a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Kiemelt jelentőségük pedig abból ered, hogy magyarok is járnak oda, habár mind a két iskolában jóval kisebb a magyar diákok létszáma, mint a szerbeké. Tehát itt nem az a logika valósul meg, mint az általános iskoláknál. Itt nyilvánvalóan az iskolának a jelentősége, illetve a környezete határozta meg, hogy ezeket az iskolákat is kiemelt jelentőségűvé nyilvánítsák. Én nem tudom, hogy a gyakorlatban, a káderügyi kérdéseken túl, valamiben megnyilvánul-e az MNT. Nem látni gyakorlati jelentőségét, mert mindazok a programok, főleg amelyeknek a Gimnázium is része, és a magyarországi kötődések is, más-más folyosókon valósulnak meg, nem az MNT-n keresztül.

A községi költségvetésben minden évben egy bizonyos összeget kell jóváhagyni az MNT-nek. Ez megtörtént-e az utóbbi években, illetve át lett-e utalva az MNT-nek a pénz?

– Az idei költségvetésben 400 000 dinár lett jóváhagyva az MNT-nek. Tudtommal nem lett kifizetve még belőle semmi. Hogy a költségvetés átütemezésével meglesznek-e erre a feltételek, nem tudom, de gyakorlatilag eddig is tételként szerepelt a költségvetésben.

Amikor Ön volt a község első embere, akkor sem utalták át a költségvetésben meghatározott összeget?

– Egyszer utaltuk át, azt hiszem, hogy 2011-ben vagy 2012-ben.

Elégedett az MNT-vel? Mik az elvárásai a következő MNT-től?

– Úgy gondolom, hogy az az elvárás, vagy az a cél, amit valamikor, talán a többpárti rendszer kezdetén még a történelmi VMDK megalakulásakor lefektettek: hogy egy bizonyos fajta kulturális rendelkezést kapjon a vajdasági magyarság, ez az MNT megalakulásával megvalósult. Mindaz, amit alkotmányos kereteken belül meg lehetett valósítani, meg is lett valósítva. Ez nem siker kérdése, ez törvénykezés és alkotmányos kötelezettség, illetve jog kérdése volt. Maga az MNT, mivel egy ilyen többpárti síkú, és hogy így mondjam, szerveződésnek az eredménye, túlnyomórészt egy pártnak vagy egy pártlistának a hatáskörébe került. Az, amivel nem vagyok megelégedve, hogy nagyon egysíkú lett a pénzelés és az odafigyelés is. Azok a csapatok, intézmények, civil szervezetek, akár önkormányzatok is, ahol a VMSZ hatalmon van, vagy valamilyen módon befolyása van, más bánásmódban részesülnek. Ez főleg a pénzek leosztásáról, vagy bizonyos embereknek, munkatestületeknek kinevezéséről szól. Én úgy gondolom, hogy ha a Magyar Nemzeti Tanács minden magyarnak a gépezete, akkor ennek nem lenne szabad így működnie. Azt gondolom, hogy egy nemzeti tanácsi testület, mint mondjuk az MNT, tehát maga a kis parlament, nem szabad, hogy abba a hibába essen, mint a klasszikus parlament, hogy a támogatás pártalapon, pártlogikával osztódik. Ez a történet nem arról szól sehol, hanem hogy a mindenkori magyarokat képviselje, mindazt a 250 000-et, vagy ahányan vagyunk papíron, mert ennek így van értelme. Ha az állam maga már nem úgy van felállítva, hogy különösen odafigyeljen a kisebbségekre, akkor mindegyik kisebbségre a nemzeti tanácsok kötelesek odafigyelni, viszont ez egyoldalúvá vált. Én ezt Becsén tapasztaltam, tudom és érzékelem, mert volt egy időszak, amikor ott voltunk a VMSZ-ben és tudjuk hogyan működik. Két éve nem vagyunk ott és drasztikus változás állt be. A magyar kultúregyesületek Óbecsén, főleg a Petőfire gondolok, de másokra is, nem tudnak kitörni, nem tudnak felszínre törni emiatt a blokád miatt. Csak én azt nem tudom, hogy az itteni volt két MNT tagunknak (dr. Lengyel László és dr. Ricz György, az újságíró megjegyzése), vagy az itteni VMSZ tagoknak és szervezeteknek miért nem szívügyük. Miért gondolják, hogy a magyar kultúra Becsén továbbra is be van festve? Szerintem nincs. A kultúrkörnek is van háromszázvalahány tagja, hát ki számolja össze hogy ki hova tartozik, ha egyáltalán tartozik valahova. Ezzel a résszel nem vagyok megelégedve. Továbbá nem tudom mi lesz annak a logikának a következménye, hogy Újvidéken építjük az Európa Kollégiumot, ugyanakkor egyre többet lehet hallani a Szabadkai Magyar Egyetem megszervezéséről, fölépítéséről. Ezek abszurdumok, hogy képzelik ezt megvalósítani? Hogy a gyerekek száz kilométert utaznak majd naponta? Ami az ösztöndíjakat illeti, úgy gondolom, hogy ez alapjában véve jó húzás, rengeteg gyereken tudnak ezzel segíteni. Viszont a másik dolog, amellyel se az ország, se az MNT nem tud mit kezdeni, hogy ezek az ösztöndíjas gyerekek tanulmányaik befejezése után nem tudnak munkát kapni és elszálingóznak az országból. Nem mondom, hogy ez egy kidobott pénz, de a nemzetstratégia, úgy szerbiai, mint vajdasági magyar szinten, nem biztosítja ezeknek a gyerekeknek a további itt maradását, és mindazoknak a lehetőségeknek köszönhetően, amelyeket a kettős, illetve a magyar állampolgárság ad, rengeteg képzett és kevésbé képzett fiatal megy el az országból. Úgy gondolom, hogy ezzel kellene foglalkozni. Természetesen ez nem csak az MNT munkája, vagy talán elsősorban nem az övé, hanem az országé, ahol élünk. De, úgy gondolom, hogy az MNT-nek is ehhez kell igazodnia és életszerűséggel kell foglalkoznia, nem pedig azzal ámítani saját magát és minket, hogy itt csak időszakos dologról van szó. Nagyon sokáig nem lesz semmi rendben, vagy még rosszabb lesz a helyzet. Amit elvárnék az MNT-től az a reálpolitika folytatása. Hagyjunk fel a szélmalomharccal, hagyjunk fel az olyan dolgok ismétlésével, mint az itthon maradás, amikor látjuk, hogy a szemünk előtt mennek el a gyerekek. Ezt tapasztalják az MNT tagok a saját gyerekeiken vagy a rokonságukon keresztül. Próbáljunk azokkal foglalkozni, akik itt vannak és gyakorlati megoldásokat találni a mindennap problémáira. Én tudom, hogy az MNT hatáskörei és lehetőségei korlátoltak, de legalább annyival tartoznának az itteni magyaroknak, hogy nézzünk egymás szemébe és mondjuk meg, hogy mi az igazság. Sokkal könnyebb lesz nekünk is, azoknak is, akik elmennek innen, és úgy gondolom, hogy az MNT-nek is sokkal könnyebb lesz, ha egy új lappal indul, nem folytatja azt az elképzelt politikát, amit az élet többször is megcáfolt.

Az alkotmánybíróság megnyirbálta az MNT jogait.

– Az alkotmánybíróság a nemzeti tanácsokról szóló törvény sarkalatos szakaszait kérdőjelezte meg, azokat a kérdéseket, amelyek életszerűen köthetnék az MNT-t vagy az itteni magyarságot azokhoz a tevékenységi körökhöz, amelyekben az alkotmány szerint is az MNT illetékes. Ezek az oktatás, a kultúra, a nevelés, a tájékoztatás, a nyelvhasználat. Itt érte a legnagyobb csorba a nemzeti tanácsokat, természetesen a magyart is. Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre a törvényhozás már régen választ kellett volna, hogy adjon. Most belementünk a nemzeti tanácsi választásokba, anélkül, hogy a törvényt kiegészítettük volna. Egy csonka törvénnyel mennek az emberek Magyar Nemzeti Tanácsot választani, nem tudva, hogy a hiányzó hatáskörök miként lesznek visszaépítve a törvénybe, illetve, hogy vissza lesznek-e építve. Olyan formában nem lehetnek, ahogy voltak, mert akkor nem történt meg volna az, ami megtörtént. Tehát egy vakon repülésnek vagyunk most a részesei. Megszavazunk majd egy nemzeti tanácsot, amit pedig nem tudunk, hogy utána mit fog kezdeni magával! Nem beszélve arról, hogy jogi szempontból ez a törvény, amely alapján most választunk, egy sérült törvény. Egy ilyen törvénnyel jogtechnikai vagy joghagyományi szempontból nem lehetne választásokra kimenni. Attól eltekintve, hogy a választásról szóló rendelkezések nem kérdőjeleződtek meg, de egyszerűen nyitott egy csomó szakasza a törvénynek, többé nem létezik. És ezzel mennek választani, ezzel kampányolnak, ezzel mondják azt, hogy majd ezt-azt fognak csinálni. Közben meg nem tudjuk, hogy mit fogunk majd csinálni, mert nincs rá törvényileg válasz. Ez rendkívül komolytalan dolog, egyrészt az ország, a törvényhozás részéről, másrészt pedig az MNT részéről.

Ricz Róbert

Tari István, a VMDK listavezetője
„Magyarországi pénzekből balkanizálták az itt élő magyarságot”

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is indult az október 26-ára kitűzött nemzeti tanácsi választásokon. A VMDK listavezetője Tari István becsei író, aki elmondta, hogy pártja nem véletlenül nem vett részt eddig a tanács munkájában. „Szerintem minden államban a legfontosabb törvény a választási törvény. Ha megnézzük az akkori, illetve a mostani választási törvényt, akkor egy csöppet sem lehetünk elégedettek. Szerbia kimondottan kisebbségellenes magatartást, politikát folytat, állami szintre emelt idegengyűlölet van Szerbiában. Ezt a legutóbbi, az albán pékségek elleni merényletek is egyértelműen bizonyítják. Botorság azt feltételezni, hogy felelőtlen kiskorúak dolga, ügye vagy felháborodása volt az egész. Itt önszervezetten, tulajdonképpen megfelelve annak a magatartásnak, amely elindította a kilencvenes évek háborúit, folytatódik az idegengyűlölet. Most is azok vannak hatalmon, akik valamikor az etnikai tisztogatást előkészítették, akik valamikor cselekvő módon ezekben a tisztogatásban részt is vettek. Éppen ezért nincs könnyű dolga azoknak, akik a magyar identitás megőrzését szeretnék Szerbiában működtetni, ugyanis a szerb állam nevetségesen kevés pénzt biztosít a költségvétésből kisebbségi ügyeinkre”, mondta Tari.
Szerinte ezekről a dolgokról keveset beszéltek, ugyanis médiablokád volt (van), pedig fontos lett volna arról beszélni, hogy a leosztott pénzek alapján milyen volt a helyzetünk, hogy mennyi pénzt kapott az MNT költségvetésében a szerb államtól. „Azt tudjuk, hogy a magyar állam, lehetőségeihez mérten, bőkezűen segítette azokat, akik magyarul tanulnak. Ám, azt kell mondanom, hogy a szerb állam, az egész Magyar Nemzeti Tanács költségvetésében nagyjából a pénzek harminc százalékával vett részt. Körülbelül annyi pénzt adott az MNT működtetésére, amennyit ad a Koszovón élő szerbeknek egy napra. Ez botrány, amelyet a nemzetközi közvélemény elé kell tárni, ez lenne az itteni magyar politizálók feladata. Azt hiszem, hogy ez a helyzet tűrhetetlen, annál is inkább, mert a magyar adófizetők a legjobb adófizetői ennek az országnak”. Tari szerint azokon a területeken, amelyek a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe tartoznak, az oktatástól kezdve a tájékoztatáson át, rengeteg a tennivaló. „A hivatalos nyelvhasználatot kell elsőként említeni, ugyanis naponta tapasztaljuk azt, hogy közigazgatásunkban és államigazgatásunkban mennyire háttérben van a magyar nyelv. Minden törekvés arra irányul, hogy azoknak, akik a hivatalos nyelvhasználatban az anyanyelvüket szeretnék használni, elvegyék a kedvüket attól. Például a bírósági tárgyalásokon, akik kérik a magyar nyelvű tolmácsot, maguk kell hogy fizessék a fordítás költségeit. Arról nem is szólva, hogy a bíróságokon az a tárgyalás nyelve, amelyen a jegyzőkönyv készül. Nagyon nagyok a lemaradások, tulajdonképpen szerzett jogokat veszítettünk el, mert valamikor ezeket jogokat megszereztük”.
Tari leszögezte, hogy nem mondhatunk le egyetlen magyarul tanuló gyermekről sem. „Ha én a Magyar Nemzeti Tanács nevében akarok fellépni, akkor nem engedhetem meg azt, semmilyen előírás következtében, hogy bárkiről, különösen a szórványban élő magyar gyermekekről lemondjak. Nincs az az ötös, vagy más létszámkorlát, amely egy tagozat beindítását vagy megszüntetését jelezné. Ezek a létszámkorlátok fenntarthatatlanok, ezeket el kell törölni. Azon a településen, ahol megszűnik egy magyar osztály, előbb-utóbb a település is meg fog szűnni. Akik ezt nem veszik tudomásul, azok üzletelhetnek iskolabuszokkal, megoldhatják látványosan, iskolabuszosan a dolgokat, de hosszú távon a település elhalásáról gondoskodnak”.
A művelődési életet Tari nevetségesen szomorúnak nevezte, mert szerinte a napi politika rátenyerel a művelődésre. „A kultúrműsorok tulajdonképpen a kampányrendezvények megtartása céljából vannak. Ez borzasztó! A becsei Petőfi-szobor is a ’kampány szobra’ volt, láttuk azt is, hogy a kampány szobrát belepi a frissen fúrott ártézi kútnak a homokja. Pontosan láttuk, hogy minden befektetés a kampány célját szolgálja. Kultúránk régebben sokkal fejlettebb volt, sokkal inkább adott magára. Még az egypárti diktatúra idején is, amíg a Belgrádból jövő kötelező körök ideértek, addig megkoptak. Az MNT-ben az egypárti diktatúra idejét idéző magatartásminták érvényesültek. Sőt, hogy még csúnyábbat is mondjak, magyarországi pénzekből balkanizálták az itt élő magyarságot”. 

A VMDK listavezetője elmondta, hogy ugyan a szerb állam a kezébe vette a választói névjegyzék kezelését, központból igyekszik irányítani és megszervezni a nemzeti tanácsi választást, a kampányra nem biztosított pénzt. „Az volt a legmegalázóbb, hogy a magyarság a választói ’meghívóját’ nem kaphatta kézhez magyarul, hanem cirill betűkkel kiírva. Arról nem is beszélve, hogy a magyar nevek cirill írásmódban hogyan néznek ki!”. Tari véleménye szerint, a sok-sok fogyatékosságot nagyon nehéz lesz az elkövetkező négy év alatt kiküszöbölni. „Mi sokkal civilizáltabb közösséghez tartozunk, sokkal európaibb magatartású közösségnek a tagjai vagyunk és civilizált módon követeljük a jogainkat. Szerbia az EU-s tárgyalás előtt a koszovói szerbeknek területi autonómiát kér, azoknak, akiknek legalább háromszázszor több pénzt ad, mint nekünk. Az lenne a minimum, ha Szerbia megmutatná a vajdasági magyarság példáján keresztül azt, hogy hogyan is kellene Koszovóban a szerbek autonómiájának működni. Mi, hivatalosan, legalább kétszer annyian vagyunk. Ha őket megilleti a területi autonómia joga, akkor a délvidéki magyarságot is. Aki ezt a jogot megkérdőjelezi, az gyakorlatilag folytatja azt a kisebbségellenes, idegengyűlölő magatartást, amelyet Szerbia a kilencvenes évek balkáni háborúi idején felizzított”.

Ricz Róbert

Sormaz Izabella, a Népönyvtár igazgatónője
Elkelne az MNT segítsége

A Magyar Nemzeti Tanács 2010 októberében kiemelt jelentőségű intézménnyé nyilvánította a becsei Népkönyvtárat. Két évvel ezelőtt az intézményben igazgatóváltásra került sor. Sormaz Izabella jelenlegi igazgatónő kinevezését azonban nem támogatta a Magyar Nemzeti Tanács.
– Az első kontaktusom a Magyar Nemzeti Tanáccsal 2012 októberében volt, a kinevezésemkor. Akkor az igazgatóbizottság kérvénnyel fordult az MNT-hez, leküldte a teljes pályázati dokumentációmat és támogatást kért a kinevezésemhez. Tudom azt, hogy milyen anyaggal pályáztam, tapasztalatot a kultúra terén, a civil területeken és az oktatásban szereztem. Mindezek a tevékenységek, amelyek a két év alatt itt folynak a Népkönyvtárban, szorosan kötődnek ezekhez. A Tanítóképzői Egyetemen kötelező tantárgyként tanultam az itt folyó munkának jelentős részét. Itt gondolok az irodalomra, nyelvekre és a többi társadalmi és természeti tudományterületekre. Előadások, képzések szervezésében is több mint két évtizedes tapasztalat áll mögöttem. Hozzátenném azt is, hogy szerb és magyar nyelvű oktatási végzettségem van. Anyanyelvi szinten beszélem a szerb nyelvet és a kétnyelvűség nélkülözhetetlen a mindennapi munkámban.

Mi volt az MNT válasza? Miért nem támogatták kinevezését?

– A kérvényre, hogy támogasson a Magyar Nemzeti Tanács, akkor egy hivatalos jogi választ kaptunk, ahol azt írja, hogy a törvény egyik, pontosan nem tudom hányadik, szakaszában nem teszek eleget a követelményeknek, mivel nincs három év tapasztalatom a kultúra terén. Valahol úgy éreztem magam, mintha egy bírósági végzést tartottam volna a kezemben. Megírták, hogy a dokumentáció alapján nem tettem eleget ezeknek a követelményeknek és nem adták a beleegyezésüket, amit a Magyar Nemzeti Tanácstól elvártam volna. Talán legjobban azért érintett kellemetlenül ez a válasz, mert 26 éves tanítói munkásságomat a magyar tagozatokon folytattam, ahol a gyermeklétszám csökkenése miatt minden évben küzdelem folyt a magyar osztályok megnyitásáért. Úgy érzem, hogy mindent, amit az életrajzba beleírtam, a környezetem tudatában ott volt, s a községi képviselő-testület támogatott is. Úgy éreztem, hogy itt nem csak a nemzeti érdekekről szól a mese, hogy megnézzük, hogy igenis mit tettünk mi a magyarságért az oktatásban, kultúrában és a civil szervezetekben, hiszen ezek a területek szorosan kötődnek egymáshoz. Úgy éreztem, hogy egy bírósági végzést tartok a kezemben és ez kellemetlen volt. Én még mindig várom, hogy ezt kijavítja egyszer a Magyar Nemzeti Tanács.

Milyen munkakapcsolat van a Népkönyvtár és az MNT között?

– A munkám kezdetén kaptunk egy felszólítást, hogy küldjük le a megvalósított tevékenységet az előző évre, amit a nemzeti tanács stratégiája alapján végeztünk el. Ezeket a dolgokat leküldtük, és valahol be is fejeződött az MNT-vel való kapcsolatunk. Utána telefonon értekeztünk, hívtak, hogy mikor küldjük már be az igazgatóbizottság tagjainak az ajánlatát. Akkor én a községi képviselő-testülethez tanácsoltam őket, hogy ők nevezik ki ezeket a tagokat. Ami még aktív közreműködésünk volt, az Hajnal Jenő úrral történt, ugyanis a Népkönyvtár a Kapocs-könyvtári háló tagja és a csongrádi szakmai továbbképzésen általuk vettünk részt, küldtük a könyvtárosainkat. Külön felkérést kaptunk, de ezt már a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettől, hogy digitalizálják a becsei újságokat.

Mivel a Népkönyvtárat az MNT kiemelt jelentőségű intézménnyé nyilvánította, milyen támogatást kapnak, illetve beleszólnak-e a programokka?

– Pénzt nem kaptunk. Két év alatt semmi az MNT forrásból nem érkezett hozzánk. Egy tag van az igazgatóbizottságunkban, akit az MNT ajánlott, Rác Borbás Julianna. Ő részt vesz az igazgatóbizottság munkájában, ugyanúgy tevékenykedik, mint a többi bizottsági tag. Úgy érzem, hogy elkelne az MNT segítsége, tehát, ha kiemelt intézménynek tartja a Népkönyvtárat, akkor segítséget is nyújthatna. Közreműködésre lenne szükségünk és támogatásra, író-olvasó találkozók szervezésére, illetve pénzelésére. Főleg a magyar könyvek beszerzésénél várnánk segítséget. Az új alapító okiratban változások történtek. Az új okmány szerint az MNT az igazgatóválasztás folyamatában véleményezi az igazgató és az igazgatóbizottság tagjainak megválasztását.

Erer

A Samu iskola nem részesült támogatásban

A Magyar Nemzeti Tanács a becsei Samu Mihály iskolát is a kiemelt jelentőségű általános iskolák közé sorolta. Csanak Krisztina, az iskola pedagógusa elmondta, hogy a Samu iskola azért lett kiemelt intézmény, mert többségben van a magyar nyelven tanulók száma. Elmondása szerint néhány évvel ezelőtt az MNT szerette volna az alapítói jogok ötven százalékát is átvenni, de ezt a folyamatot az állam leállította, mivel alkotmányellenesnek bizonyult. A pedagógus hangsúlyozta, hogy az MNT támogatásaira az iskolának ugyanúgy kell pályáznia, mint a nem kiemelt jelentőségűeknek. Ezeknek a pályázatoknak, mint mondta, sokat köszönhet az iskola, de semmilyen más anyagi, illetve egyéb külön támogatásban nem részesült.

B.M.

A Kőketánc csak egyszer kapott támogatást

A Magyar Nemzeti Tanács a kiemelt jelentőségű vajdasági magyar gyermek és ifjúsági rendezvények közé a Kőketáncot, a vajdasági óvodások és általános iskolások énekes népi játék és néptánc vetélkedőjét is besorolta.
Ricz Róbert, a Petőfi kultúrkör elnöke, a rendezvény társszervezője elmondta, hogy a Kőketánc csupán egyszer kapott támogatást az MNT-től. „2012-ben 100 000 dinár lett átutalva a kultúrkör számlájára, amit nem a rendezvény szervezésére fordítottunk, hanem a táncosokat kísérő zenekarok tiszteletdíjának kifizetésére használhattunk fel. Mondanom sem kell, hogy ez az összeg a zenekarok költségének a harmadát is alig fedezte. Tavaly, mivel a szokásosnál előbb, május elején tartottuk meg a rendezvényt és nem kértük időben a támogatást, az MNT utólag nem tudott fizetni. Idén időben kértük a támogatást, de azt a választ kaptuk, hogy az MNT az idei költségvetésben nem tervezett pénzt a Kőketáncra”, jelentette ki Ricz.

B.M.

A KMV kiemelt rendezvény
Az MNT támogatja a vetélkedőt

A Középiskolások Művészeti Vetélkedője a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű vajdasági magyar gyermek és ifjúsági rendezvényei közé tartozik, a versenyek-vetélkedők kategóriájában.
Szilágyi Miklós, a KMV civil szervezet elnöke elmondta, hogy ez elsősorban egy hatalmas elismerést jelent, tekintettel arra a hagyományra, amit a KMV 47 éve alatt maga mögött tudhat. „Jó érzés tudni azt, hogy a fáradozásunk, hogy a KMV ismét régi fényében tündököljön mások által is észre lett véve és az erőfeszítéseink támogatásra találtak. Kiemelt rendezvényről lévén szó, az MNT költségvetésébe kerültünk, így az MNT-től közvetlen támogatásban is részesültünk. Kötelezettséggel is jár az, hogy kiemelt rendezvényként vagyunk nyilvántartva, mivel hatvan nappal a rendezvény megtartása előtt be kell nyújtanunk az MNT-nek a rendezvény részletes programját. A közvetlen támogatástól függetlenül értesítve vagyunk minden pályázati lehetőségről az MNT által, ahol igyekszünk is megjelenni. Számon vagyunk tartva az MNT Vajdasági Magyar Civil Kataszterében is, ezáltal is megkönnyítve a magyarországi pályázást, mivel a Vajdasági Magyar Civil Kataszter bizonylatot is ki tud állítani, amit a pályázat kiírói elfogadnak. Ez természetesen nem csak azzal jár, hogy könnyebb pályáznunk, hanem azt is jelenti, hogy nincsenek a rendezvények között átfedések, mivel jó előre tudni lehet, hogy melyik rendezvény mikor lesz és orvosolni tudjuk, ha esetleg két rendezvény egy időre esik”, mondta az elnök.
A KMV-nek az MNT-vel való együttműködése abban is megnyilvánul, hogy a KMV-nek közös pályázata van az MNT-vel, melynek célja a középiskolások nyelvhasználattal kapcsolatos véleményének kinyilvánítása. „A pályázat népszerű volt és sok érdekes írás érkezett arról, hogy a középiskolások hogyan élik meg mindennapjaikat annak tekintetében, hogy hol és mikor tudják használni az anyanyelvüket, esetleg mely helyzetekben nem tudják azt megtenni. Sok érdekes illusztráció is érkezett a munkákkal kapcsolatban, fényképek, végzések, meghívók, rossz vagy éppen jó példákat mutattak be a fiatalok”.
Szilágyi kiemelte: reméli, hogy a KMV a továbbiakban is jó kapcsolatot tud tartani az MNT-vel, tekintettel arra, hogy a KMV egy olyan regionális vetélkedő, amelyhez hasonló nincs környezetünkben.

Erer

Mit csinált az MNT az elmúlt négy év alatt?
„Az MNT munkájával nem lehetünk megelégedve“

A Magyar Nemzeti Tanácsról szóló publikáció készítésekor kíváncsiak voltunk arra, hogy Becse község polgárai hogyan értékelik az MNT elmúlt négy évben végzett munkáját, mit tartanak pozitívnak, illetve negatívnak, s mit várnak az új összetételű MNT-től (október 26-án tartották meg a nemzeti tanácsi választásokat).
A megkérdezettek közül sokan nem akartak erről a témáról nyilatkozni, többen nem ismerik az MNT munkáját, ezért nem beszéltek, néhányan pedig azért nem nyilatkoztak, mert szerintük véleményük nem publikus.
Sétáló Tímea: Nem igazán követtem az MNT működését, annyit viszont elmondhatok, hogy tetszik a „Vackor” támogatás, az iskolába induló gyerekek tanszercsomagja. Ez hatalmas segítség a szülőknek. Tetszik az ösztöndíjakra kiírt támogatás – habár ez bennünket még nem érint – valamint a demográfiai kérdésekre vonatkozó indítvány. Remélem, hogy a következő összetétel a felsoroltakat folytatja és hogy másképp is a nagycsaládosok segítségére tud majd lenni.
Kiss Róbert: A pozitív az, hogy valamennyire segítik, támogatják a magyar gyerekeket az oktatásban. A negatív az, hogy semmit sem tesznek a magyarság érdekében, ami a valós életben kellene nekik. Az új összetételű MNT-től csak annyit várok el, hogy hozza vissza a régi kisebbségi törvényeket, mert akkor több jogunk volt, mint ma.
Cseszák Zsombor: Tetszik, hogy az MNT támogatja a kulturális programokat, például a Gyöngyösbokrétán nem az egyesületeknek kell kifizetni a táncosokat kísérő zenekarokat. Ez más rendezvényekre is kiterjedhetne, jobban fellendülne a kulturális élet, ami igencsak fontos a határon túli magyarság identitásának megőrzésében. Az is tetszik, hogy segít az egyetemistáknak, sok embernek az a 120-150 euró nagy segítség. A következő összetételű tanácstól azt várom el, hogy szakértelemmel végezze a munkáját, megfelelő embereket nevezzen ki a megfelelő helyekre.
Molnár Viktor: Pozitívumok: kielégítő eredmények az oktatásban, beiskolázási program-óvodások, általános iskolások, felsőoktatási ösztöndíj, kultúrszervezetek és intézmények munkájának és eseményeinek támogatása, anyanyelven oktatás minden szinten, diákbuszprogram. Nem sikerült életre hozni sok helyen a magyar nyelv hivatalos használatát a hivatalokban. A következő MNT-től azt várom el, hogy folytassa az oktatási támogatásokat és a gyakorló pedagógusképzés kapjon kiemelt figyelmet, Long Life Learning fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, a szerb nyelv oktatásának megváltoztatása (pozitív feljavítása), naprakész tanulmányok a vajdasági magyarság helyzetéről a lehetséges pozitív utak megmutatásával.
Bátori Szilvia: Az igazság az, hogy nem nagyon olvasok híreket, így nem tudok teljes képet látni az elmúlt négy évről, bár a csomagok az elsősöknek, a pénzadományok segítettek az óvodás gyerekek és az iskolás gyerekek szüleinek is. Nem is mondanék semmi pozitív vagy negatív dolgot, mert nem lenne igazságos. Hogy mit várnék el? Figyeljenek jobban a magyar iskolákra, ne csak a diákokra. Kézzelfogható példa a Petőfi iskola. Nincs uzsonna, nincs rendes fűtés… Jövőre tudjuk-e oda íratni a gyerekeket?
Karácsonyi Ibolya: Pozitív dolog az, hogy az MNT valójában beépült a vajdasági magyar kultúréletbe, valamint, hogy elkészült egy kulturális stratégia, amit Magyarországon is elismertek. Van egy elképzelés arról, hogy a kultúrára szánt pénzösszegek elköltésének mi a fontossági sorrendje. Ezen felül az is jó, hogy minden ülésről élő közvetítés van a Pannon TV-ben. A negatívum pedig, hogy talán át kellene gondolni azt, hogy jogilag fontos-e az MNT-nek minden intézménybe beépülni, illetve, van-e szükség arra, hogy átvegye mindenhol az alapítói jogokat. Ami a jövőt illeti, jó lenne a szerbiai költségvetésből a magyar kultúrára szánt részt minél nagyobb mértékben kihasználni és azokat a lehetőségeket is, amelyek jogilag nekünk, vajdasági magyaroknak járnak.
Klamár Mária: Ami az MNT eddigi munkáját illeti, én úgy tekintek rá mint pozitívumokra. Hogy tehetett-e volna többet, volt-e rá mód vagy lehetőség? Nem tudom. Az elkövetkező időszakban, új összetételben, remélem továbbra is szem előtt tartja azt, amit felvállalt a programokban, az oktatás, a kultúra és a nyelvhasználat támogatását, minden magyar ember érdekét.
Galgó Ferenci Andrea: Az MNT négy éves mandátumában megtalálhatók a pozitív és a negatív elemek is. Amit mindenképp pozitívnak találok, az az ösztöndíj-rendszer bevezetése. Nagyon sok fiatal tanulhatott és tanulhat tovább ennek a havi juttatásnak köszönve. Úgy érzem azonban, hogy az ösztöndíjon kívül meg is szűnik a fiatalokkal való törődés. Ékes példája ennek egy konkrét eset: többször jeleztem a Tanács tagjainak hogy egy MNT által támogatott iskolában olyan tanerő tanít, akinek diplomája nincsen, ráadásul másik községből utazik, annak ellenére, hogy községünkben ösztöndíjazott diplomás tanár is van. Süket fülekre találtam, tehetetlen voltam, hiszen az MNT által kinevezett igazgatónő és iskolaszék semmit nem tett annak érdekében, hogy a helyzeten változtasson. Ha most azt gondoljuk, hogy ez egyetlen személyi kérdés, és nem szabad általánosítani belőle, akkor erre azt mondhatom, hogy az a terület, amin az MNT tevékenykedik ilyen dolgok sokaságából áll össze. Mindannyiunkat érint viszont az a tény is, hogy érezhetően „rátelepedett” az MNT a vajdasági magyar médiára. Úgy gondolom, hogy a média függetlensége mindenekelőtt a legfontosabb. Mindent összevetve, az új Magyar Nemzeti Tanácstól sem várok el semmivel sem többet mint az előzőtől, remélem azonban, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény nem marad csonka, mert így, hogy a törvény nincs összhangban az oktatási törvénnyel, megkérdőjeleződik az iskolaszéki tagok és az igazgatók kinevezésének törvényessége.
Bonifárt László: Négy éve vált igazán a hétköznapjaink részévé a Magyar Nemzeti Tanács, a 2002-ben megszavazott törvény ekkor talált igazán útjára. Működését pozitívnak értékelném, hiszen rengeteg programmal és támogatással segítette a vajdasági magyar kultúrát, oktatást, tájékoztatást és a nyelvhasználatot. A felsőoktatás területén sikerként tudom elkönyvelni, hogy az MNT támogatásának köszönhetően sok diák a hazai egyetemeket választotta az anyaországival szemben, azonban ez, véleményem szerint még mindig nem elég. A következő négy év a fiataljaink megtartásáról kell szóljon, és itt az MNT-nek minden lehetőséget ki kell a legvégsőkig használnia. Az általános és középiskolai oktatáson belül talán a képességfejlesztésre kellene több hangsúlyt fektetni, de ettől függetlenül a lehetőségekhez képest ezek a területek is szépen ki lettek töltve és reményeim szerint a következő négy évben is ilyen ütemben fejlődnek.
Madarász Kulcsár Sarolta: A Magyar Nemzeti Tanács munkáját az elmúlt négy évben nagyon eredményesnek tartom, azonban kiemelném, hogy a legsikeresebb programja az ösztöndíjprogram volt, amely nagyon sok tehetséges vajdasági diák továbbtanulására adott megfelelő támogatást és biztosított lehetőséget. Jómagam is érintett voltam az ösztöndíjprogramban két éven keresztül mint demonstrátor, majd a mesterképzésem ideje alatt a Várady Kiválósági Ösztöndíj-Hitel kedvezményezettje lehettem.

Fontosnak tartom elmondani azonban, hogy ez a program az anyagi támogatáson túl az elsőéves hallgatóknak is és a demonstrátor hallgatóknak is lehetőséget adott arra, hogy megtanuljanak csapatban dolgozni,a demonstrátor kipróbálhatta magát a koordinátori szerepben, megtapasztalhatták, hogy mit jelent felelősséggel tartozni a másikért és, ami talán a legfontosabb, hogy minden érintett munkáját a szolidaritás fémjelezte. Hálával és köszönettel tartozom a Magyar Nemzeti Tanácsnak fáradhatatlan munkájáért és kívánom, hogy a következő ciklusban legalább ilyen tevékenyen folytatni tudja a már megkezdett programokat és tovább tudja bővíteni az új lehetőségek tárházát.
Kiss Igor: Az MNT munkájával nem lehetünk megelégedve, hiszen nem is nagyon beszélhetünk munkáról, kivéve természetesen egy-két embert, aki elvégezte a kötelező feladatot. Gondolok itt elsősorban a Budapestről érkező pénzek szétosztására, hisz a különböző programok, amelyek MNT néven futnak, sokszor a magyar kormány kiemelt érdeme. Röviden úgy is mondhatnám, hogy eljátszotta azt az epizódszerepet, amit Belgrád megengedett neki, a költségvetés, azaz a polgárok terhére. Tekintettel arra, hogy az újonnan felálló MNT-nek még akkora hatásköre sem lesz, hisz az alkotmánybíróság megszabdalta azt, még kevesebb érdemi eredményt várok el az elkövetkező négy évben. Amit külön sérelmezek, hogy az MNT egy sérült törvény hátán lesz megválasztva, amit nem is lenne szabad.
Bosnyák Mária: Véleményem szerint az MNT igen széleskörű munkát végzett. Igyekezett helyt állni munkájában, s megvalósítani céljait. Amit igen méltányolok, az az anyagi támogatás az oktatásban, kultúrában, tájékoztatásban. Amit hiányosságnak vélek, az a hallgatói ösztöndíjak megítélésének időpontja. Célszerűbb lenne már nyáron folyósítani. Hogy mit várok a következőkben? Még több támogatást a művelődési egyesületeknek. Nem csak anyagi támogatásra gondolok, hanem szakirodalom-hozzáférésre is.

B.M.

MNT-támogatásból
Petőfi szobor Becsén

A Magyar Nemzeti Tanács támogatásával 2012. március 15-én Vajdaságban az első egész alakos Petőfi szobrot állították fel Becsén, a Nikola Tesla utcában, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör és a Petőfi iskola között. A 175 centiméter magas, bronzból készült alkotás Szarapka Tibor szabadkai szobrász műve, amely évtizedek óta az első magyar vonatkozású köztéri alkotás Becsén.
A szobor leleplezésén az MNT elnöke, dr. Korhecz Tamás is felszólalt: „Egészalakos szobrot állít ma a magyar közösség itt, Óbecsén Petőfi Sándornak, az elsőt, az egyetlent, de remélem nem az utolsót! Az 1848-as forradalom és Petőfi Sándor emléke előtt tisztelgünk ma. Petőfi, született nevén Petrovics Alexander előtt, a forradalmár és szabadságharcos, a vándorszínész és poéta, az újságíró és szerkesztő előtt. Ő tollal és karddal védte népe szabadságát, és máig vitatott melyik fegyvere volt hatékonyabb. Szerintem ez aligha lehet vitás! De az, amit Petőfi tollával alkotott, rövid élete folyamán utánozhatatlan és örökérvényű teljesítmény. Igen, Petőfi Sándor rövid élete alatt több mint ezer verset írt és nem is akármilyet, a legtöbbet fordított magyar író ő. Egyes verseit minden iskolánkban megtanulják a diákok, és mi felnőttek is sok versét egy életre megjegyeztük. Az, hogy mától, ércbe öntve, közterületen is közöttünk él majd Petőfi, azt jelzi, hogy ma már büszkesége és tartása is van ennek a vajdasági magyar közösségnek, hogy nyíltan vállaljuk és hirdetjük történelmünket, eszményképeinket, kultúránkat és értékeinket”.
A szobrot dr. Réthelyi Miklós, Magyarország Nemzeti Erőforrás Minisztériumának tárcavezetője leplezte le.

B.M.

MNT-ösztöndíjasok beszélnek
„Ha nem lennék ösztöndíjas, nem tudnék továbbtanulni“

Olyan községbeli fiatalokat kerestünk meg, akik a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjasai. Arra kértük őket, mondják el, hogy mit jelent nekik az ösztöndíj, mennyit és miben segíti őket, milyen költségeket tudnak belőle kifizetni, rendszeresen kapják-e. Arra is kíváncsiak voltunk: ha nem kapnák az MNT ösztöndíját, tudnának-e továbbtanulni?
Az ösztöndíjak összege havi 90-150 euró között mozog, bizonyos feltételektől függően.
Kancsár Izabella: Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanulok. Média szakon írtam be az alapképzés utolsó évét, a negyediket. Negyedik éve vagyok a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjasa. Mi vagyunk az első MNT ösztöndíjas generáció. Ebből a pénzből fizetem ki a lakást, a lakással járó egyéb költségeket, ebből utazok haza és vissza Újvidékre hétvégenként, ebből a pénzből finanszírozom a menza-kártyát. Ha az ember megtanulja beosztani a pénzét, ebből az ösztöndíjból nagyon szépen meg lehet élni! A pénzutalás rendszeres, kivéve az új tanév kezdetét, amikor igazolást kell küldenünk a beiratkozásról. Ez teljesen érthető, hiszen ma már több, mint ezer ösztöndíjas van, és az adminisztrációs munka időt igényel. Ha nem lennék ösztöndíjas, nem tudnék továbbtanulni.
Molnár Arnold: Az MNT sokat segít úgy a szülőknek, mint nekünk, rendszeres a kifizetés és megkönnyíti a költségek kifizetését. Vannak, akik az MNT-nek köszönhetik azt, hogy járhatnak egyetemre, mert még ha állami költségen is van az ember, akkor is rengeteg pénzbe kerül a továbbtanulás, a könyvek, az utazás, a lakás stb., de az ösztöndíj segítségével mindenre jut, amire kell. Most kezdtem a második évet Újvidéken a Természettudományi-matematikai Karon, és az MNT abban is segít, hogy demonstrátort ad az elsősöknek, tehát minden adott, csak szorgalom és kitartás kell.
Friss Tünde: Az újvidéki egyetem jogi karának másodéves hallgatója vagyok. Az MNT ösztöndíj nagyban hozzásegít ahhoz, hogy tanulmányaimat gördülékenyebben végezhessem. A lakbérem teljes költségét fedezi, ami nagy segítség anyukám számára, mivel így csak az élelemre és az útiköltségre kell költenem év közben. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni az évi tandíjat, mivel nyelvi gondjaim vannak, így idén nem sikerült az állami költségvetésen maradnom, tehát pluszköltségek merültek fel, nem beszélve a tankönyvek megvásárlásáról. Családom támogatásával boldogulni tudnék az MNT ösztöndíja nélkül, de mivel egyedülálló szülő nevel, így nagyon hálás lehetek az MNT ösztöndíjprogramnak.
Lajos Szabina: A budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának zentai kihelyezett tagozatára járok és kertészmérnöknek tanulok. Másodikos vagyok. Nekem nagyon sokat segít az MNT ösztöndíja. Ha nem kapnám, talán akkor is elboldogulnék valahogyan, de így sokkal jobb. Nekem nem kell fizetnem az ott tartózkodást, mert csak hétvégén utazok Zentára, mivel levelező tagozatról van szó. Az utazásaimat az MNT ösztöndíjból fizetem. Az iskolában a könyveket könyvtárból kell kibérelni, ezt is az ösztöndíjamból állom, és az iratkozásokat is minden félévben. Az ösztöndíj megkönnyítette az itthoni dolgokat is, mivel a telefonszámlát például én fizetem és elég sűrűn be is vásárolok a saját pénzemből, így azt nem kell a szüleimnek. A kifizetés rendszeres, bár tavaly az volt. Idén még nem kezdték meg az utalást, de én nagyon elégedett vagyok, örülök, hogy kaphatom az MNT ösztöndíját.
Rajsli Andor: Az újvidéki egyetem műszaki tudományok karán tanulok. Nemrég írtam be a másodikat a költségvetés terhére. Az, hogy állami költségen vagyok, számomra nagyon fontos, hiszen így az állam fizeti a tandíjat. Emellett persze az MNT is komolyan hozzájárul más költségek kifizetéséhez. Például a lakbért ebből lehet fizetni, a számlákat és persze zsebpénz is marad belőle. Nem elég a mai egyetemi életben csak állami költségvetésen lenni, más költségeket is finanszírozni kell. Az MNT nekem ebben segít a leginkább. Leveszi a terhet a szüleim válláról, s ez nagyon sokat jelent számomra. Ha ezt az összeget megvonnák tőlem, valószínűleg akkor is tudnám folytatni tanulmányaimat, de akkor a szüleim fizetnék a könyveket, illetve a hétvégi kiruccanásokat. Az MNT ösztöndíjának kifizetése inkább késik, főképp az iskolaév elején, hiszen mindenkinek el kel küldeni az igazolást, hogy beírta a következő évet, de novembertől a szemeszter végéig rendszeresen küldik.

Bálint Brigitta: A budapesti Corvinus egyetem kihelyezett tagozatára járok Zentára, környezetgazdálkodási agrármérnöki szakra és most kezdtem a második évet. Az MNT-s ösztöndíjat az első évtől kezdve kapom és nagy támogatást jelent számomra. Ebből tudom fedezni az útiköltséget, mivel nekünk pénteken és szombaton fel kell utaznunk Zentára. Emellett még a különböző könyvek és nyomtatványok beszerzését is megkönnyíti, nem utolsósorban a vizsgákat is ebből fizetem. És még, ha jól gazdálkodom vele, kicsit félre is bírok tenni a későbbi tanulmányaimra, ami szintén nagy segítség. Ha nem kapnám az ösztöndíjat, valószínűleg ugyanígy járnék erre az egyetemre, mivel annyira nagy kiadást nem jelent számomra, de mégis könnyebb így. A kifizetés rendszeres, az elején volt egy kis késés, mert a kért okmányokat nem mindenki adta át időben, de ha elmaradt az egyik havi kifizetés, a másik hónapban kéthavit kaptunk.
Morvai Fabióla: Másodéves egyetemista vagyok Újvidéken, a természettudományi-matematikai kar földrajz szakán. Az ösztöndíj számomra nagy segítség, és biztos vagyok benne, hogy a többi magyar hallgató számára is. Az ösztöndíjból fizetem a lakást, a számlák egy részét, néha pedig egy-két könyvre is futja. Ha nem lenne anyagi támogatásom, ha nem kapnám az ösztöndíjat, nagyon nehezen tudnék megélni mint egyetemista, a szüleim támogatnának, de nagyon nagy segítség ez számunkra. A kifizetések rendszeresek, néha egy-két nap csúszással, de ez nálam belefér. Sajnos, hanyag diáktársaim miatt történik mindez, de legyünk megértőek.
Máriás Mónika: Az újvidéki természettudományi egyetem tanári matematika szakos hallgatója vagyok. Nekem a lakásra és a rezsire elég, illetve, ha kitoldom ezer-kétezer dinárral, akkor elég a lakásra és rezsire. A szüleim szerencsére támogatnak, így tőlük kapom a többi dologra szükséges összeget.
Surányi Roland: Újvidéken a Bölcsészettudományi egyetem történelem szakára járok, másodéves hallgató vagyok. Az ösztöndíj fedezi a költségeimnek több mint nyolcvan százalékát, ami annyit jelent, hogy lehetővé teszi a továbbtanulásom. Ellenkező esetben nem lennék abban a helyzetben, hogy folytassam tanulmányaimat. Az ösztöndíj nagyjából elég a lakásra, buszra és a könyvekre. Tavaly a kifizetés decemberbe indult meg, ami egy kicsit gond volt, ha figyelembe vesszük, hogy az első hónapban vannak a legnagyobb költségek, de akkor is nagy a jelentősége, mivel megkönnyíti továbbtanulásunkat.
Beretka Brigitta: A szabadkai Közgazdasági egyetem másodéves hallgatója vagyok agroökonómia és agrobiznisz szakon. Az MNT sokban segít tanulásom során, többek között a lakás havi bérletét, rezsiköltségeket, valamint az utazást fedezem belőle. Amennyiben ez az ösztöndíj nem létezne, megnehezíteném szüleim dolgát anyagi szempontból. A kifizetés rendszerességével elégedett vagyok.
Pece Roland: Nagybecskereken az Újvidéki Egyetem Mihajlo Pupin Műszaki Tudományok Karának másodéves hallgatója vagyok információs-technológiai mérnök szakon. Sokat jelent számomra a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogramja, mivel sok terhet levesz a vállamról és így könnyebben összpontosíthatok a tanulásra. Az ösztöndíj nélkül is terveztem a továbbtanulást, de természetesen plusz motivációt jelentett. Nagyrészt fedezi a továbbtanulásommal járó költségeket, a beiratkozást, a szemeszterhitelesítést, a könyvek megvásárlását, a vizsgabejelentést, stb. Sokat számít a rendszeres utalás is, mert így előre tudok tervezni. Tudom, hogy minden hónap tizedikén utalják az ösztöndíjat, így sosem kések a kifizetésekkel. Az esetleges pár napos késésről mindig időben tájékoztatnak, ahogyan a késés okáról is.
Magyar Réka: A Természettudományi-matematikai Egyetem diákja vagyok Újvidéken, idén írtam be földrajz szakon a harmadik évet. Első óta kapom a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíját. Ebből a pénzből fizetem a lakást, a rezsit és még a menzás ebédekre is futja belőle. A pénzutalás rendszeres, kivéve az új tanév első hónapjait, amikor igazolást kell küldenünk a beiratkozásról. Ha nem kapnám az ösztöndíjat, nem lett volna esélyem a továbbtanulásra.
Vázmer Tímea: Az első évet kezdtem az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar magyar nyelv és irodalom szakán. Az ösztöndíj nélkül nem tudtam volna elképzelni a továbbtanulás lehetőségét, az anyagi helyzetem miatt. Így lehetőséget kaptam lakásban lakni, a privát szférám érdekében. Megkönnyíti az étkezési lehetőségeimet és a tankönyvek beszerzését is. Számomra az MNT ösztöndíja a mentséget jelenti. Itt, Vajdaságban, nehéz magyarnak lenni. Sokat jelent nekünk, magyar diákoknak, a segítség, hogy itt tudjuk erősíteni a magyarságot és így van lehetőségünk bebizonyítani, hogy a mi tanulmányaink is erősek tudnak lenni, ha a támogatás lehetősége adott.
Beretka Csaba: Szabadkára járok a magyar tannyelvű tanítóképzőbe, tanító szakra, most vagyok elsőéves. Ez az ösztöndíj nagyban megkönnyíti a helyzetem, hiszen könnyen kifutja a kollégiumot, a menzát is egy hónapra, és még marad is, amit félre tudok tenni bármire. Az MNT nélkül is tanulnék, persze, de ez mindenképpen nagy segítség, és nem is biztos, hogy enélkül könnyen ki tudnám fizetni a költségeket.
Bognár Róbert: A szabadkai Műszaki Szakfőiskola első éves hallgatója vagyok, műszaki informatika szakon. Az óbecsei Műszaki Iskola elvégzése után elhatároztam, hogy ismét a műszaki tudományokat választom. A felvételire való felkészüléshez komolyan álltam hozzá, azzal a céllal, hogy állami költségen tanuljak, mert tudtam, hogy ezzel együtt jogot szerezhetek az MNT hallgatói ösztöndíjára is. Nővérem tapasztalataiból tudtam, hogy egy egyetemistának számos költsége van, gondolok itt az utazásra, a lakásra, az étkezésre és az egyéb, tanuláshoz szükséges kiadásokra. Nagy anyagi segítséget jelent az ösztöndíj, de emellett önállóságot biztosít, megtanít takarékoskodni és nem utolsósorban önértékelésemen is javít, ha tudom, hogy figyelembe veszik és jutalmazzák teljesítményemet.
Szerda Zsigmond: Az újvidéki Mezőgazdasági egyetem növény- és zöldségtermesztői szakára járok, idén kezdtem az első évet. Az MNT ösztöndíja számomra azt jelenti, hogy egy biztos alapom van az egyetemi és egyetemen kívüli költségek állására. Mivel kapom, nem kell a szüleim zsebéből kifizetnem a könyveket, vizsgákat, menzát, stb. és még zsebpénzem is marad belőle. Eddig még nem kaptuk meg az ösztöndíjat, de tudomásom szerint nemsokára utalják.
Juhász Kornél: Az Újvidéki Egyetem szabadkai Közgazdasági karának hallgatója vagyok. Ebben a tanévben tanulmányaim harmadik évét kezdtem meg, mint az európai gazdaság szak egyik hallgatója. Immár harmadik éve vagyok az MNT ösztöndíjasa és ez sokban segíti, nem utolsósorban pedig motiválja tanulmányaimat. Segíti, hiszen fedezi a lakbért, rezsit vagy éppen a tankönyvek árának egy részét. Szerencsémre azon kevés vajdasági fiatalok közé tartozom, akik az MNT támogatása nélkül is folytatni tudnák egyetemi tanulmányaikat, azonban ez megnehezítené jelenlegi helyzetemet/ helyzetünket. Ebből kifolyólag számomra nem jelent túlnyomó gondot, ha az év elején késnek az utalások, amit az MNT munkatársai minden alkalommal közzétesznek a diákok számára fenntartott weboldalon. Eltekintve ettől az apró „évindító” kellemetlenségtől, minden alkalommal pontosak az utalások.
Balzam Henrietta: Természettudományi-matematikai Egyetemre járok, most írtam be a második évet matematika tanári szakon. Nagyon sokban segít az MNT ösztöndíja. Ebből fedezni tudom a kollégiumi költségeket, a menzán való étkezésem és a Becse-Újvidék közötti utat is. Emellett a kisebb-nagyobb egyetemi költségeket is ki tudom fizetni belőle. Ez az összeg nélkül nagyon nehezen, talán sehogy sem tudnám folytatni tanulmányaimat. Általában az ösztöndíj összege minden hónap 10-ig megérkezik. Néha-néha akad egy kis késés, de a lényeg az, hogy támogatnak minket. Elsőben kineveztek mellénk egy személyt, az úgynevezett demonstrátorunkat. Ő volt az, aki segített nekünk, akármilyen kérdésünk volt az egyetemmel kapcsolatban. Ilyenek például a hasznos tudnivalók a tanárokról, a vizsgákkal vagy akár a tananyaggal kapcsolatos kérdések, emellett a különböző okmányok kitöltése is. Így sokkal könnyebben tudtam alkalmazkodni az új helyhez és az egyetemi élethez. Nélküle elveszett lettem volna. Az MNT minden hónapban számonkéri teljesítményünket, ezzel kicsit ösztönzően hatva ránk, hogy igenis, teljesíteni tudjuk az elvárásokat, hogy megtartsuk az ösztöndíjunkat. Hálás vagyok az MNT-nek, hogy támogat és segít tanulmányaimban.

Ördög Emese: Újvidéken a Természettudományi-matematikai egyetem kémia szakára járok, a második évfolyamra iratkoztam be. Tavaly és idén is sikerült állami költségen tanulnom, ebből kifolyólag az MNT ösztöndíjasa vagyok. A támogatás sokat segít, nélküle nemigen tudnék továbbtanulni. Ebből fedezem az újvidéki albérletet és a menzán az étkezést. A kifizetés elég rendszeres. Sajnos az első részt csak novemberben vagy decemberben kapjuk kézhez, habár októberben a legnehezebb, sok a kiadás, az iratkozás, könyvek vásárlása, stb. Nekem óriási segítség az MNT ösztöndíja.
Bognár Renáta: A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar mesterfokú hallgatója vagyok. Két éven át részese voltam az MNT demonstrátori ösztöndíjának, 2010-ben, első éves egyetemista koromban még nem volt érvényben a hallgatói ösztöndíj. Elmondhatom, hogy komoly feltételeknek kell eleget tenni ahhoz, hogy valaki demonstrátori ösztöndíjban részesüljön. A 9,76-os átlagommal pályáztam először sikeresen erre az ösztöndíjra harmadéves egyetemistaként, úgyhogy ismerem azt az utat is, amit ösztöndíj nélkül, és azt is, amit ösztöndíjjal kell bejárni. Az ösztöndíj nagy változást hozott az életembe. A költségek nagy részét levettem a szüleim válláról. Az, hogy a teljesítményem értékelték és elismerték, még nagyobb motivációt jelentett számomra, a harmadik és a negyedik évemet tízes átlaggal végeztem. Demonstrátori feladataimat nem kötelességből végeztem, tudom, hogy milyen sokat jelent a gólyáknak a segítség, hiszen egyszer én is jártam hasonló cipőben, azzal a különbséggel, hogy nekem akkor nem volt ilyen fajta segítségem. Ezért támogatom ezt a programot és biztatom az elsőéveseket, hogy eredményeikkel évről évre érdemeljék ki az ösztöndíjat.
Kokrehel Grácián: A szabadkai Műszaki Főiskola másodéves hallgatója vagyok az informatika modul, és azon belül internet és elektronikus ügyvitel szakon. Számomra nagyon sokat jelent a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíja. A teljes havi költséget ki tudom fizetni belőle, amire másképp nem nagyon lenne lehetőségem. A követelmények és az elvárások teljes mértékben korrektek. Az elejében még kicsit késik az ösztöndíj, de tűrhetően rendszeres a kifizetés. Köszönöm az esélyt a tanulásra.
Topolcsányi János: Idén kezdtem az első évemet az újvidéki Műszaki Egyetem gépészeti szakán. A Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíja sokat jelent, hiszen csökkenti az egyetemmel járó költségeket. Főleg a lakás bérleti díját és a menza költségeit tudom belőle fedezni. Ezen felül jó érzéssel tölt el, hogy próbálják a fiatalokat ösztönözni, hogy itt folytassák tanulmányaikat, hiszen sokak esetében ez is egy nyomós oka annak, hogy itthon folytatják tanulmányaikat. A kifizetések rendszerességével kapcsolatban még nincs bővebb tapasztalatom hiszen nemrég kezdődött az első szemeszterem.
Fekete Renáta: Az újvidéki egyetem természettudományi-matematikai karának másodéves hallgatója vagyok, diplomás geográfus szakon. Az MNT által nyújtott ösztöndíj rengeteget jelent számomra. Az első évben minden, az egyetemmel kapcsolatos költséget az ösztöndíjból fizettem és megpróbáltam minél kevésbé a szüleimre támaszkodni. Az ösztöndíj lehetővé tette számomra, hogy úgymond a „saját lábamra álljak” amióta egyetemista vagyok. Mivel eddig állami kollégiumban laktam, elég volt mindenre és meg tudtam venni mindent, amire épp szükségem volt. A továbbiakban lehet, hogy lakásba kell majd költöznöm, és ha nem kapnám az ösztöndíjat, lehet, hogy nem tudnám fizetni. Ami a kifizetéseket illeti, általában rendszeresek az utalások, kivéve, ha a diákok nem küldik el időre a jelentést. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy kaphatom ezt az ösztöndíjat, mert tudom, hogy nagyon nehéz azoknak, akik nem kapják.
Péter Réka: Újvidéken az Orvosi kar egészségügyi ápolás szakán másodéves tanuló vagyok. Sokat segít az ösztöndíj, ebből ki tudom fizetni a lakást Újvidéken és fedezi a többi kiadást is az egyetemen, a tankönyveket is ebből fizetem, így leveszem a szüleim válláról ezt a terhet és önállósulni tudtam, ami a kiadásaimat illeti. Az előző évben rendszeres volt az utalás és bízom benne, hogy az idén is így lesz.

Erer

Új MNT-t választottak
A VMSZ listája győzött

Október 26-án tartották meg a nemzeti tanácsi választásokat, amelyeken a nemzeti kisebbségek szavazhattak, mégpedig a külön választói jegyzékekbe feliratkozott 456.444 személy. A Köztársasági Választási Bizottság (RIK) 17 nemzeti tanács megválasztására 82 jelöltlistát hirdetett ki. A szerbiai magyarok a 35 tagú Magyar Nemzeti Tanács új összetételéről döntöttek. A választói névjegyzékre a Szerbiában élő 254 000 magyar közül kb. 137 000 iratkozott fel.
A magyar szavazók a Vajdasági Magyar Szövetség által támogatott Magyar Összefogás lista, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége VMDK-Csonka Áron elnevezésű lista, a Magyar Liga-Új Magyar Alternatíva-Vass Tibor nevű lista, illetve a Másként Magyarságunkért-Fodor László elnevezésű lista közül választhattak. Az MNT 35 helyéért a négy választási listán 117 jelölt versengett.
A lapzártakor (október 27.) hozzáférhető előzetes eredmények szerint a Magyar Összefogás (VMSZ) listája győzött a választásokon, ugyanis a szavazatok több mint 90 százalékát szerezte meg, jelentette be a választások éjjelén nem hivatalos adatok alapján Pásztor István, a VMSZ elnöke. Elmondta, hogy az összesen 35 mandátumból 31 a Magyar Összefogásé lesz, a VMDK-Csonka Áron lista kettő, a Másként Magyarságunkért-Fodor László lista egy és a Magyar Liga-Új Magyar Alternatíva-Vass Tibor lista szintén egy mandátumot szerzett. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Összefogás hárommal növeli mandátumainak számát az MNT-ben.

B.M.

Šta radi Nacionalni savet mađarske nacionalne manjine?

Cilj projekta „Opština Bečej i Nacionalni savet mađarske nacionalne manjine“ je informisanje građana opštine Bečej pre svega mađarske nacionalnosti o aktuelnoj i važnoj temi, podrška ostvarivanju prava nacionalnih manjina na informisanje na sopstvenom jeziku. Jedan od problema je to što građani Bečeja mađarske nacionalnosti malo znaju o ulozi Nacionalnog saveta mađarske nacionalne manjine i njegovim planovima, koji imaju ili će imati uticaja i na život u Bečeju.
Mali procenat građana mađarske nacionalnosti opštine zna kojim poslovima se bavi nacionalni savet i kakve je strategije usvojio i sprovodi. Građani srpske nacionalnosti još manje su informisani o radu Nacionalnog saveta mađarske nacionalne manjine, štaviše, imaju negativno mišljenje o delatnosti Saveta.
U telefonskoj anketi koji su sproveli novinari Bečejskog mozaika prilikom pripremanja ovog projekta, u kom je učestvovalo 50 građana mađarske i 50 građana srpske nacionalnosti, dobijeni su poražavajući podaci. Od 50 građana mađarske nacionalnosti 40 zna da postoji Savet, a 10 čak ni to ne zna. Od 40 njih koji imaju saznanja o postojanju Saveta, 9 anketiranih je mislilo da Savet postavlja direktore u ustanove i javna preduzeća, tri osobe su navele dve (ispravne) stvari iz delokruga rada Saveta, a ostali nisu bili sigurni čime se ovo telo bavi. Petoro anketiranih je imalo informacije o tome kako se biraju članovi Saveta i ko je njegov aktuelni predsednik.
Od 50 anketiranih građana srpske nacionalnosti 25 nije znalo da postoji Savet, a 25 njih misli da je posao tog tela da „umeša“ politiku u stvari gde politike ne treba da bude, s tim da od 25 njih 13 smatra da se radi po političkom/nacionalnom ključu. O konkretnim poslovima Saveta – recimo, da u Bečeju ima osnivačka prava u Narodnoj biblioteci – nijedna anketirana osoba nije znala ništa.
U okviru projekta objavljeni su tekstovi o strukturi, članovima i strategijama Nacionalnog saveta mađarske nacionalne manjine, o tome da je Savet suosnivač (odnosno tako je planirano) bečejske biblioteke, međutim, taj proces nije završen. Savet je suosnivač i u školama Šamu Mihalj u Bečeju i Bačkom Petrovom Selu. Nijedna pomenuta ustanova nikakvu finansijsku pomoć ne dobija od Saveta.
Savet je među posebno izdvojenim takmičenjima naveo i Umetničko takmičenje srednjoškolaca u Bečeju, koji egzistira u ovom gradu već 47 godina. Prema rečima predsednika civilnog udruženja KMV (skraćenica na mađarskom jeziku Umetničkog takmičenja srednjoškolaca), ovo takmičenje dobija i materijalnu pomoć od Saveta, za razliku od folklornog takmičenja osnovnoškolaca, koje se takođe održava u Bečeju, koje je samo jedne godine dobio iznos od 100.000 dinara.
Nacionalni savet mađarske nacionalne manjine stipendira i studente mađarske nacionalnosti s mesečnim iznosom od 90 do 150 evra. Trenutno na teritoriji Vojvodine ima oko 1.300 stipendista, među njima i brojni Bečejci. Prema njihovom priznanju, veoma su zadovoljni stipendijom, koji pokriva veliki deo troškova studiranja, a neki od studenata bez ove stipendije ne bi bili u mogućnosti da pohađaju fakultet.
Nacionalni savet ima uticaja i na izbor članova školskih odbora i direktora.
U okviru projekta objavljen je intervju i sa članom Saveta Laslom Lenđelom, koji je zadužen za oblast visokog obrazovanja, koji je detaljno opisao svoj rad i rezultate, kojima je zadovoljan. Objavljen je i razgovor sa predsednikom bečejskog parlamenta Peterom Knezijem, koji je ranije bio član SVM-a koji ima većinu u Savetu. Knezi je oštro kritikovao rad Saveta zbog „partijskog delovanja“. Izabela Šormaz, direktorica Narodne biblioteke govorila je o tome da nije dobila saglasnost Saveta da postane direktorka te institucije i da Savet ni na koji način ne pomaže biblioteku.
Ištvan Tari, kandidat za člana Saveta na listi Demokratske zajednice vojvođanskih Mađara, takođe je kritikovao rad aktuelnog Saveta.
U tematskom dodatku objavljen je tekst o izborima za nacionalne savete, koji su održani 26. oktobra. Na izboru za novi Nacionalni savet mađarske nacionalne manjine i ovog puta je pobedila izborna lista SVM-a pod nazivom „Mađarska sloga“, koja je, prema nezvaničnim rezultatima, osvojila 31 mandat, lista DZVM-a imaće dva mandata u Savetu, a liste „Za Mađare na drugi način“ i „Nova mađarska alternativa“ po jedan mandat.
U okviru projekta napravljena je anketa sa Bečejcima koji su ocenjivali rad Nacionalnog saveta mađarske nacionalne manjine. Mnogi od pitanih nisu želeli da pričaju o ovoj temi, a oni koji su pristali na razgovor, u većini slučajeva su pozitivno ocenili rad Saveta.

R.M.

Becse és a Magyar Nemzeti Tanács
A melléklet megjelenését a Művelődési és tájékoztatási minisztérium tette lehetővé