„Milyen jogon kérdez maga ilyesmit?“

A Becsei Mozaik szerkesztősége július 2-án Péterrévén szervezett vitanapot Hogyan ellenőrizhetik azokat, akiket önök választottak meg címmel. Szándékunk az volt, hogy segítsünk a polgároknak hatni saját életük minőségére.
Egyrészt az a cél, hogy a polgárok merjenek hatni arra, hogy mire költik a pénzüket – például arra is, hogy miként rendezni a vízellátást –, másrészt pedig az, hogy a megtudják, hogyan vehetnek részt a községi költségvetés kialakításában. A községi költségvetés a legfontosabb dokumentum minden község esetében, hiszen attól függ az életünk egy éven át.

Egy 2004-ben megtörtént eset példázza, hogy a helyi hatalom szintjén dolgozó tisztviselők hogyan viszonyulnak a polgárokhoz. Abban az évben fogadták el egyébként a közérdekű információk szabad hozzáférhetőségéről szóló törvényt. A törvény lehetővé teszi a polgárok számára, hogy majdnem mindent megtudjanak a hatalom tevékenységéről. Néhány héttel az említett törvény elfogadása után a B92 újságírója a belgrádi városi képviselő-testületben megkérdezte az illetékes tisztviselőt, hogy mekkora Belgrád költségvetése és mennyit keres a polgármester? Az újságíró nem mutatkozott be, mert az érdekelte, hogy az illetékes szolgálatok mikét reagálnak, ha egy polgár tesz fel ilyen kérdéseket. A hivatalnoknő ezt válaszolta: „Milyen jogon kérdez maga ilyesmit?“.
A helyzet azóta sem változott lényegesen.
Az ilyen viszonyulás megengedhetetlen, hiszen a polgár nemcsak az ilyen „ártatlan” tájékoztatásokra jogosult, hanem joga van megkapni mindazoknak a fizetési listáit is, akiket a polgárok pénzéből fizetnek, meg az arra vonatkozó dokumentumokat is, hogy mire költik a pénzt a községi költségvetésből.
Mindezek előtt, természetesen, a polgároknak joguk van részt venni a községi költségvetés megalkotásában.

F.D.K.

A polgárok nem vesznek részt a költségvetés megalkotásában

Filipčev Dömötör Krisztina: Igen jelentős lenne, ha a polgárok befolyásolnák a községi büdzsé megalkotását. Ha ugyanis megmondjuk, hogy városunkban, településünkön mit tartunk a legfontosabbnak, ha például Péterrévén az illegális szeméttelepet kell eltüntetni vagy meg kell oldani a vízellátást, akkor a polgárok és/vagy hatásukra a helyi közösség tanácsa javasolná a községi hatalomnak, hogy a következő költségvetés elfogadásakor ezt vegye figyelembe. A hatalom megmondaná, hogy ez kivitelezhető-e vagy sem. Ha az lenne a válasz, hogy kivitelezhetetlen, mert nincs elég pénz rá a költségvetésben, akkor a polgároknak joguk van választ kapni arra, hogy miért nincs pénz ilyesmire, és hogy mi másra költi a községi hatalom a pénzeket.
A községi költségvetést a családi költségvetéssel hasonlíthatjuk össze.
Ha ugyanis családunknak nincs elegendő pénze a mindennapi költségekre, de ennek ellenére mégis elutazunk nyaralni, akkor utóbb nagy gondban leszünk. Hasonló a helyzet a községi kasszában levő pénzek elköltésével is. Ha nincs a községi pénztárban elegendő pénz az iskoláknak kötelezően fizetendő költségekre, fizetésekre, szociális segélyre, ám ugyanakkor pénzt adunk a városnapi ünnepségekre és a helyi funkcionáriusok reprezentációs költségeire, akkor előbb-utóbb gondban leszünk, mert nem lesz elegendő pénz fontosabb dolgokra.
Az, úgymond, normális társadalmakban a hatalom egyik kötelezettsége, hogy bevonja a polgárokat a büdzsé tervezésébe, továbbá az is a hatalom kötelezettsége, hogy átláthatóan kezelje a költségvetési pénzeket.
Ám ahhoz, hogy a polgárok, a civil szervezetek és a média bele tudjanak szólni a költségvetési prioritások megfogalmazásába, majd felügyeljék a büdzsé végrehajtását, szükség van bizonyos ismeretekre is. Arról, hogy mi a költségvetés, hogyan jön létre, és hogyan költik el a büdzsét, hasznos információkat olvashatunk a www.skockajtebudzet.rs honlapon.
Az óbecsei községi hatalom már évek óta szervez közvitákat a községi költségvetés tervezetéről. Ezeken azonban csupán a közvetlen felhasználók (iskolák, közvállalatok, községi intézmények és más, a büdzséből finanszírozott intézmények) képviselői, valamint a közvetett felhasználók (civil szervezetek, művelődési egyesületek, médiumok, a községi sportszövetség, sportklubok, valamint a költségvetésből pénzelt egyházak – egyébként nem lenne kötelező a büdzséből finanszírozni az egyházakat) képviselői vesznek részt. Az ilyen vitákon nem jelennek meg úgynevezett egyszerű polgárok.

Sajnos, elenyésző az esély arra, hogy a közvitákon bármi is módosuljon a községi költségvetésbe tervezett eszközök elosztásán, mert az ilyen események inkább a formalitásnak tesznek eleget és gyakorlatilag csupán tájékoztató jellegűek. A polgárok ezáltal kizáratnak a helyi prioritások meghatározásából.
A közvéleménynek még a költségvetési tervezet létrehozása előtt részt kellene vennie a büdzsé előkészítésében, hiszen a tervezet már nem sokat változik. Ez a részvétel akkor lehetséges, ha nyilvánosságra kerülnek a költségvetés tervezéséhez szükséges dokumentumok, ha biztosított a hozzáférés ezekhez a dokumentumokhoz, és ha van közvita. A polgárok javaslatait, valamint a javaslatokkal kapcsolatos döntéseket, az indoklással együtt közzé kellene tenni a község internetes honlapján. Minderről a polgárokat értesítenék a helyi közösségek képviselői, a média, továbbá a helyi önkormányzat internetes honlapja és hirdetőtáblája is. A helyi hatalom vitanapokat is szervezhetne arról, hogy a polgárok miképpen vehetnének részt a költségvetés kialakításában, mert – a döntéshozókkal ellentétben – a polgárok nem rendelkeznek a szükséges információkkal, és gyakran úgy vélik – egyébként nem is tévednek –, hogy nem tudnak ráhatni a költségvetés létrehozására.
A témával foglalkozó szakértők szerint az ilyen gondolkodásmód kockázatokkal terhelt: a legnagyobb veszély abban rejlik, hogy a végrehajtó hatalom visszaélhet a költségvetési eszközökkel és mellőzheti a polgárok érdekeit. Nem számít ritkaságnak – a polgárok viszont az ilyesmiről utólag értesülnek –, hogy a hatalom azokat az utcákat aszfaltoztatja ki, ahol helyi funkcionáriusok laknak; hogy azoknak a cégeknek ad munkákat, amelyek provízióval viszonoznak; hogy a rokonságuk, szomszédaik, barátaik tulajdonába tartozó cégeknek ad munkát; hogy költségvetési pénzekből fizet ki jogi képviselőket (ügyvédeket), miközben a szóban forgó közvállalatoknak vannak saját jogászai is, ezek a jogi képviselők pedig a hatalmon levő pártok tagjai és/vagy a hatalmon levő tisztségviselők házastársai, rokonai, barátai.
A másik veszély abban rejlik, hogy a hatalom a költségvetést nem tartja fontos fejlesztési eszköznek.
Közgazdászok szerint az említett kockázatok „elkerülése” érdekében biztosítani kell, hogy a polgárok, érdekcsoportok és -szervezetek esélyt kapjanak a költségvetés véleményezésére és módosítására is. Ehhez érdeklődő és felkészült polgárokra és szervezetekre van szükség.
Ahhoz pedig, hogy a közvita célszerű legyen, a költségvetési javaslatot meg kellene jelentetni a község internetes honlapján meg a médiában, és léteznie kellene egy költségvetési összefoglalónak, azzal, hogy a táblázatok mellett magyarázatokat is fel kellene tüntetni. Az sem ártana, ha a következő évi költségvetési javaslat mellett kinyomtatnák az adott évit – összehasonlítás végett.
Annak érdekében, hogy a polgárok megértsék, mire is jut a költségvetési pénzekből, meg kellene magyarázni egyes fogalmakat: például, mit jelent az, hogy szakmai szolgálatok, közlekedési anyagok, oktatási anyagok stb.
Felsorolok néhány költségvetési tételt Óbecse 2009-es évi költségvetéséből, hogy Önök megtudhassák, mire költötték el az adófizetők pénzét. Egyes tételek valószínűleg nem tetszenek majd Önöknek, sőt egyes tételek feltehetően értelmetlennek is tűnnek majd. Az ilyesmit elkerülendő, idén vegyenek részt a községi költségvetésről szóló közvitán.
2009-ben a polgármesteri szolgálat, a községi képviselő-testület és a Községi Tanács 5,5 millió dinárt költöttek el úgynevezett szakmai szolgálatokra (nincs feltüntetve, hogy mik azok a szolgálatok). Továbbá: reprezentációs költségekre 3 millió dinárt, adminisztrációs anyagokra 600 000 dinárt, a dolgozók oktatását és továbbképzését szolgáló anyagokra körülbelül
380 000 dinárt és valamire, aminek „közlekedési anyag” a neve 1,14 millió dinárt.
A községi adminisztráció 800 000 dinárt költött el kommunális szolgáltatásokra, kommunikációs szolgálatokra körülbelül 2,5 millió dinárt, belföldi hivatalos utakra 621 000 dinárt, számítógépes szolgálatokra valamivel több mint egymillió dinárt, a dolgozók oktatására 1,19 millió dinárt (ebből
521 040 dinár külföldi adomány volt). Tájékoztatási szolgálatokra körülbelül 800 000 dinárt, reprezentációs költségekre pedig 888 000 dinárt költöttek.
Tavaly adminisztrációs költségekre 3,4 millió dinárt fizettek.
Pénzügyi büntetésekre és bíróság által kiszabott büntetésekre összesen 2 millió dinárt fizettek ki, baleseti kárpótlásra és az állami szervek által okozott sérülések vagy kár miatti kártérítésekre további 2,3 millió dinárt. Sajnos, a községi büdzséből történt kifizetésekről szóló jelentés nem nevezi meg, hogy kit, hogyan és kinek a hibájából kellett kárpótolnia a községi adminisztrációnak.
A művelődési jellegű civil szervezetek tavaly összesen 5,2 millió dinárt kaptak a községi költségvetésből, a sportklubok pedig 4,7 millió dinárt (ebből 688 850 dinárt adott a tartomány), a községi sportszövetség pedig
982 053 dinárt.
A szociális védelmet illetően, a civil szektor e téren 2,6 millió dinárt kapott.
Az egyházaknak körülbelül 2 millió dinárt fizettek ki tavaly a községi költségvetésből. Az Erdőtelepítők Mozgalma 1,18 millió dinárt kapott, a felderítők 372 000 dinárt, a politikai pártok pedig 378 000 dinárt, a Vállalkozók Általános Egyesülete 762 000 dinárt, további felhasználók pedig további 1,4 millió dinárt.
Diákösztöndíjakra 2 millió dinár jutott, a korosztály legjobb tanulói pedig összesen 250 000 dinárt kaptak.
A Gerontológiai Központ keretében működő védőosztályra 2,8 millió di-
nárt, az Újfalusi Házra (fogadóállo-
más, szintén Gerontológiai Központ)
758 000 dinárt, a népkonyhára (Gerontológiai Központ) pedig 1,1 millió dinárt költöttek a községi büdzséből.
Környezetvédelemre, tudományra és földmérői szolgáltatásokra összesen 3,7 millió dinárt fizetett a község.
Értelmetlen dolgokra is jutott pénz: az óbecsei tér ötletterveire (ezeknek a projektumoknak a megvalósításából egészen biztosan nem lesz semmi a közeljövőben) majd 3 millió dinárt fizettek, utcanév-változtatásra pedig 2 millió dinárt. 

Sugárzási és kiadói szolgáltatásokra (tájékoztatás) 5,4 millió dinárt költött a községi hatalom. E pénznek a nagy részét nem óbecsei médiumok kapták.
2009-ben szerződésben vállalt szolgáltatásokra összesen 23,4 millió dinárt költöttek, és ezalatt az adminisztrációs és számítógépes szolgáltatások értendőek, továbbá a foglalkoztatottak oktatásának költségei és a reprezentációs költségek.
A költségvetési pénzek elosztásáról szóló jelentésben apróságokról is említés történik: például az „aranyozott kötés, 20 darab, Óbecsei Fürdő” tételre 30 000 dinárt költöttek, az óbecsei községi honlapra (amely az egyszerű ember szempontjából igencsak haszontalan, az információk gyérek és hiányoznak a pénzügyi jellegű tájékoztatások, amelyeknek egyébként a honlapon lenne a helyük) pedig 140 000 dinárt.
A községben 13 bizottság és tanács van. Ezek tagjainak – összesen 86 személy – tavaly összesen 1,7 millió dinárt fizetett ki a község. A legnagyobb összeg, amit bizottsági tag kapott 126 000 dinár, a legkisebb pedig 1300 dinár (egész évre).
Arról, hogy hogyan készül a költségvetés, mi a költségvetés és hogyan költik a pénzt, Brusznyai Ildikó, az óbecsei község Pénzügyi Osztályának képviselője beszél…

Nincs pénz fejlesztésre

Brusznyai Ildikó: Minden község költségvetése a január 1-től december 31-ig tartó naptári évre készül, a törvény által előirányzott eljárással. Mindenekelőtt az országos helyzetet kell elemezni: május 15-ig ki kell dolgozni a gazdasági politikáról és irányelvekről szóló Memorandumot, fel kell mérni az inflációt, itt vannak a különféle adatok arról, hogy mik a kormány szándékai, s mindez az elkövetkező három évre vonatkozik. Megadják az alapvető gazdasági adatokat, amelyeket alkalmaznunk kell a községi költségvetésben. Amikor a kormány meghatározza az irányvonalakat, akkor a községeknek is ki kell adniuk valamilyen utasítást a költségvetési felhasználóknak arról, hogy hogyan tervezzék a községi büdzsét.

A helyi önkormányzat köteles pénzelni az általános és középiskolák működését, az óvodát, a helyi közösségeket, a művelődést, a sportot, a községi adminisztráció munkáját, és azt is betervezzük, amit a politikusok tenni szándékoznak a község fejlesztéséért.
A költségvetés felhasználói kapnak valamilyen keretet vagy ajánlást arra vonatkozóan, hogy miként tervezzék meg a kiadásaikat. Mindenki meghatározhatja a kiadásait és átadhatja terveit, például az iskolák vagy a helyi közösségek meszelnek-e majd, cserélik-e a tetőt. Más lapra tartozik, hogy utóbb mi lesz mindebből. Ez olyan, mint egy kívánságlista, a beruházásokra gondolok, a Községi Tanács és a politikusok pedig meghatározzák a prioritásokat, a politika prioritásait, vagyis azt, hogy mire kell költeni a pénzt. Mindenkinek van valamilyen határideje, idén szeptember 1-ig kell átadni a kérelmeket, amelyeket a szakszolgálatok feldolgoznak és megvitatásra a Községi Tanácshoz utalnak.
Utána, október 1. körül nyilvánosságra kerül a kormány második Memoranduma, amelyben már módosítottak egyes adatokat, például meghatározzák, hogy melyik község mennyi pénzt kap a köztársaságtól, hogyan kell tervezni a fizetéseket, szabad-e emelni a közvállalatok szolgáltatási díjait az inflációval arányosan…
Utána össze kell adni ezeket a számokat és a különféle kívánságokat. A közvitát akkor szervezik meg már, amikor elkészül a költségvetés tervezete. A polgárok ilyenkor már nem nagyon tudnak hatni a községi költségvetés tervezésére, hanem talán előzőleg kellene – a helyi közösségek, a helyi közösségek titkárai vagy a polgárok választotta községi képviselők és a pártok által – javaslatokat tenniük a prioritásokat illetően, hogy mibe kell pénzt fektetni és hogyan fejlődjön a község.
Filipčev Dömötör Krisztina: Éppen a prioritások a fontosak és ezért kell a polgároknak élniük a lehetőséggel, hogy a helyi közösségek és a községi képviselő-testület tanácsnokai által hassanak a költségvetés kialakítására és a prioritások pénzelésére. Például, Péterrévén ki kellene építeni a csapadékelvezetőt, meg kell javítani az Egészségház tetejét, a helyi közösség mennyezetét, új óvodai létesítményt kellene építeni – mindezek prioritások, de, hogy mit fognak jövőre pénzelni a községi költségvetésből, az attól függ, hogy ki dönt arról, hogy mi a legfontosabb a fontos ügyek közül – és itt bizony érdekek ütközhetnek, és korrupció is jelentkezhet. Annál is inkább, mert a költségvetés kidolgozása nem eléggé áttekinthető.
Ezért javasolják Szerbiában különféle polgári szervezetek, hogy a költségvetési tervezet kidolgozása előtt a hatalom kérdezze meg a polgárok képviselőitől, hogy szerintük mit kellene pénzelni a községi költségvetésből. Ezt követően a kívánságlistákból kialakítanak egy prioritáslistát, és azt pénzelnek, amit lehet.
És itt jutunk el ismét a lényeghez: fontos a közvélemény szerepvállalása. Erről és a költségvetési pénzek költéséről Budislav Medurić, az óbecsei községi elnök helyettese beszél…

Tájékoztatás + tudás = befolyás

Budislav Medurić: Erről a témáról órákon át beszélgethetünk, én viszont visszatérnék az elejére, mert másképp látom a helyzetet. Szerintem nálunk a törvények biztosították a tájékozottságot, éppúgy, mint mindazokban az országokban, amelyekben ez sokáig nem volt meg és most lassan megvalósul. Remélem, hogy ezek az információk hozzáférhetőek lesznek, és hinni akarok abban, hogy a polgárok egy része nem tudja, hogy joga van információt kérni, és hogy az információkat adók egy része nem tudja, hogy meg kell adnia az információt. Ezek a gondok.

Szerintem az államigazgatás jó receptje, hogy minden polgár azt lássa, hogy hatni tud valamire. Az első a tájékozottság, a második a tudás. Ahhoz, hogy valaki hozzáértéssel beszélhessen a költségvetésről, előtudásra van szüksége. Bevallom, hogy keveset tudtam a költségvetésről, amíg nem kezdtem el a községben dolgozni. Jó sok időre volt szükségem, hogy megtanuljam: hogyan jön létre és hogyan működik a költségvetés, hogyan kell jelentést tenni, ki miért felel. Ez a történet egyik része. A másik része az, hogy létezik a helyi önkormányzatról szóló törvény, amelyben felsorolták, hogy mik azok a dolgok, amelyekért egy község felelősséggel tartozik, és itt van a helyi közlekedés, az iskolák (anyagi költségek), az egészségügy (anyagi költségek), a művelődés, a fejlesztés, stb. Amikor ezt megnézi az ember, akkor látja, hogy a felelősség pénzt jelent. Óbecse községnek meg kell oldania a problémát úgy, hogy tizenkét iskolája van, három középiskolája, könyvtára van stb.
Ez az a terület, amit le kell fedni a költségvetésből, amely az idei évre 758 829 000 dinárosra tervezett, ám ezt az összeget biztosan nem tudjuk majd előteremteni, miközben a költségvetés 90 százalékát képezik kötelező kiadások, tehát valamiféle közösségi fejlesztésről szó se lehet.
Itt a helyi önkormányzatok vagyonának kérdése is. A helyzet állami szinten a következő: a helyi vagyonnal a Vagyonigazgatóság rendelkezik – igazoltan vagy igazolatlanul –, de mostanság lehet, hogy igazolt is ez, hiszen sok hatalom eladna mindent, amije van.
Önöknek tudniuk kellene, hogyan működik ennek az országnak a pénzügyi rendszere, hogy okkal bírálhassanak vagy kérdezzenek. Nem akarok bírája lenni sem az egyik, sem a másik oldalnak, én mindenekelőtt polgár vagyok, és jelenleg a végrehajtó hatalom része is. Éppúgy, mint Önök, én is városban vagy faluban szeretnék élni, szeretném, ha lenne áramom, vizem, gázam, csatornarendszerem, telefonom, de mindebbe éveken át nem fektettek be, a kommunális szolgáltatásoknak már évek óta szociális áraik vannak. Egy vízvezeték-hálózatba, szennyvízhálózatba, gázvezetékbe, útba be kell fektetni, itt pedig 20 éven át nem volt befektetve.
Én sajnálom, hogy a költségvetés nem nagyobb, mert szeretnék arról vitatkozni, hogy mibe fektetünk pénzt, mit fejlesztünk, de addig semmit se tehetünk, amíg ilyen a helyzet, amíg az ország ilyen válságban van.
Én minden másnap Újvidéken és Belgrádban vagyok. Mit csinálok? Kilincselek a titkárságokon és minisztériumokban és költségvetésen kívüli pénzeket kérek, mert itt nincs pénz semmire, kivéve a kötelező részt. Vannak bejelentések, talán 3 millió euróról van szó, amit megkapunk majd fejlesztésre. Beszélgetünk beruházásokról, vízellátásról, utakról, járdákról, felújításokról és itt jutunk el ahhoz, hogy mit legelőbb? Ha van tíz aszfaltozatlan utca, akkor az én logikám az, hogy előbb azt kell aszfaltozni, amely két aszfaltozottat köt össze. Ezt a logikát támogatja az emberek többsége és így is dolgozik. Nincs itt, tehát, korrupció, de valahogy mindannyian azt szeretnénk, hogy egyik pillanatról a másikra legyen mindenünk. Akkor mi, politikusok, sikeresek vagyunk. Talán nem gondolják, hogy én nem szeretnék sikeres politikus lenni, hogy mindannyian rám szavazzanak? Nem vagyok bolond, hogy ne ezt akarjam, és nem vagyok bolond, hogy ne ezen igyekezzem, de egyszerűen nem lehet megfeledkezni arról, hogy milyen körülmények között élünk.
Néhány napja hallottam egy ülésen, hogy négy községi elnök azt mondta, hogy csődbe jutottak, hogy már öt hónapja nem fizetnek semmit, márpedig a költségvetésről szóló törvény értelmében vannak dolgok, amelyeket ki kell fizetni, nem lehet válogatni. Mi arra törekedünk, hogy a válság körülményei között is biztosítsuk a fűtést az iskoláknak, és most van egy gondunk, mert a költségvetésből nem lett kifizetve a Távfűtőnek az iskolák fűtése. A Srbijagas a Távfűtő kikapcsolásával fenyegetőzik, mert a Távfűtő tartozik a gázért a Srbijagasnak és bezárult a kör.
Nem akarok mentegetőzni a politikusok nevében, de mi azon vagyunk, hogy mindenről lemondjunk, nincs napidíj, nincs semmi. Hinni akarok abban, hogy ez egyike a spórolós helyi hatalmaknak.
Amit Péterrévén tenni fogunk, az nem a helyi költségvetésből valósul majd meg, hanem más eszközökből, mert itt egyszerűen nincs pénz, de az állam megnyitott más pénzalapokat. Ezen kívül, kiképezünk embereket, akik majd pályázni fognak az Európai Unió IPA-alapjainál.

S.M.

A polgárok követelik – Spórolást és komoly befektetéseket! 

A péterrévei helyi közösség székházában megtartott bemutatkozón részt vevő helyi polgárok számos kérdést tettek fel, amelyeknek a többsége nem a hatalom és a költségvetési pénzek költésének ellenőrzésére vonatkozott, hanem a községi hatalomnak szólt.
Bor Sándor azt kérdezte, hogy tavaly miért költöttek el több mint 10 000 eurót az óbecsei központ új kinézetének ötletterveire, amikor ezeket a projektumokat a közeljövőben úgysem valósítják meg. „Miért dobtak ki, gyakorlatilag, ennyi pénzt az ablakon? Ki javasolta, hogy fizessenek ezekért az ötlettervekért, és ki hagyta jóvá, hogy ennyi pénzt ki is fizessenek, miközben pénzhiány van”, kérdezte Bor.
Budislav Medurić, Óbecse község elnökének helyettese ezt válaszolta: „Az ötlettervekre költött eszközök egy részét a költségvetésből kaptuk, és a Községi Tanácsnak legitim joga az eszközök irányítása, négy év után pedig a polgárok leválthatják a hatalmat, ha az nem felel meg nekik. Az ötletterv egyébként az első papír, amire szükség van az építészeti tervhez, hogy egy nap majd pályázni lehessen valamilyen intézménynél, amelynek van pénze, annak érdekében, hogy felújítsák a város központját. Ezeket az ötletterveket szakemberek készítették, nem politikusok”.
Ezt követően kérdések érkeztek arra vonatkozóan, hogy szükség volt-e csatornaásásra a péterrévei Libában. Erre 18 millió dinárt költöttek, a polgárokat pedig az érdekelte, hogy ki hagyta jóvá a – szerintük – káros befektetést és ki pénzelte azt.

A csatornára vonatkozó kérdésre Boja András, a Községi Tanács mezőgazdasággal megbízott tagja válaszolt: „A polgárok még 2007-ben követelték a csatorna kiépítését a Libában. Az ugyanis lehetővé teszi a víz oda- és elvezetését, ez egy kétfunkciós csatorna. 800 hektáros területről van szó, amelynek péterréveiek a tulajdonosai. A 18 millió dinárból 8 milliót és körülbelül
600 000 dinárt adott Óbecse község, a többit pedig a Vajdaság Vizei közvállalat. A pénzt az állami mezőgazdasági földterület bérbeadásából biztosítottuk. Ezek céleszközök, amelyeket csak ilyesmire lehet elkölteni: vízelvezető és öntőzőrendszerekre stb. Azt mindenki tudta, hogy ez a terület el van árasztva, még a tartományi hatalom is részt vett ebben, és tudta, hogy ott mi történik. Egyébként, biztosan látták, hogy az idén megkezdődött az ásás, tisztítják a nagyrétben levő csatornákat, hogy a víz gyorsabban elfolyjon”.
Slavko Tomašev azt kérdezte, hogy mennyi pénzt kapott a péterrévei helyi közösség 2010-ben a községi költségvetésből.
Budislav Medurić közölte, hogy a költségvetésben összesen 21 millió dinárt szántak a helyi közösségekre. A községben nyolc helyi közösség van és júliusig 7,3 millió dinárt fizettek ki nekik, azaz 34 százalékot. Ami az egyéni tételeket illeti, az első, a második és a harmadik helyi közösség, Pecesor és Mileševo két millió dinárt kapott, a bácsföldvári helyi közösség 3 milliót, Csikériapuszta (Radičevič) 2,32 milliót és Péterréve 3,7 millió dinárt.
A polgárok feltettek még néhány kérdést, azt firtatva, hogy a helyi adminisztráció miért nem áll az érdeklődő befektetők rendelkezésére, akik emiatt elhagyják a falut, továbbá szó volt arról, hogy Péterréve helyi közösség hogyan válhatna községgé, valamint a sport pénzeléséről, az Óbecse-Péterréve regionális út beígért aszfaltozásáról, a vízellátásról stb.
Végül Svetislav Travica, a jobb életminőség érdekében összejött péterrévei polgárok egyesületének tagja arra reagált, hogy a helyi hatalom képviselői közölték, hogy a költségvetésben nincs pénz minden szükséglet kielégítésére. Ezt mondta: „Léteznek polgárok, mint mi, akik gondokkal küszködnek, vannak ’saját’ kátyúik az úton és van Óbecse felé vezető útjuk. Léteznek Önök is, akiket megválasztottunk, akiknek meg kell oldani a mi problémáinkat. Önök szépen eljöttek, mi elmondtuk, amit akartunk. Önöknek van községük, elnökük, Községi Tanácsuk, képviselő-testüle-tük, és amikor bajuk van és ’rövidzárlat’, akkor Önök azt mondják, hogy nincs pénzük”. Majd hozzátette: „Minden nap kiderül valamilyen dőreség és hihetetlen dolgok. Kiderítik ezt vagy azt. Felfednek orvosokat, akik gyerekeket mérgeznek, majd letartóztatják őket. Holnap nyugdíjasokat fognak letartóztatni, akik öregasszonyokat mérgeznek. Mindez csupán maszlag, miközben egyetlen igazi gondra sincs megoldás. Csak mondogatják, hogy be fogunk jutni az Európai Unióba, de sose fogunk oda bejutni”.

F.D.K.

A helyi funkcionáriusok vagyonbevallásai – Senki se gazdag

Január végéig kellett benyújtani a tisztségviselők vagyonbevallásait a Korrupció-elleni Ügynökségnek. A vagyonbevallási kötelezettség a funkcionáriusok házastársára és kiskorú gyerekeire is vonatkozott.
Korábban is volt ilyen kötelezettség – akkor a Köztársasági Összeférhetetlenségi Bizottsággal szemben (ezt a feladatot vette át a Korrupció-elleni Ügynökség), de akkoriban a többség nem tett vagyonbevallást, mert nem voltak büntetések. Ma börtönbüntetéssel és pénzbüntetéssel sújthatóak a mulasztók. Ha ugyanis nem történik meg a vagyonbevallás, vagy amennyiben hamis, akkor a tisztségviselő 6 hónap és 5 év közötti börtönbüntetésre számíthat. Az elítélt funkcionárius automatikusan lekerül a tisztségről és további 10 évig nem láthat el köztisztséget.
Amennyiben a vagyonbevallás a határidő után történik, a tisztségviselő
10 000 és 50 000 dinár közötti büntetést fizet.
A vagyoni helyzet követését hivatott biztosítani az a rendelkezés, mely szerint a tisztségről való távozás után két év múlva ismét vagyonbevallást kell tenni.
A tisztségviselők vagyoni helyzetét tükröző adatokat február folyamán kellett volna közölni a Korrupció-elleni Ügynökség honlapján, ám ez néhány hónappal később történt meg. Sőt, a közvélemény számára továbbra sem elérhetőek az összes helyi funkcionáriusra vonatkozó adatok (ideértve a közvállalatok igazgatóit is).
Egyes óbecsei tisztségviselők még 2010 januárjának vége előtt eljuttatták vagyonnyilatkozataikat a Becsei Mozaik újságíróinak is. 

Knézi Péter községi elnök vagyonbevallása szerint a tisztségre kerülése, azaz 2008. július 9. óta havonta nettó
81 112 dinárt keres. Knézi tulajdonában van egy 150 négyzetméteres családi ház (vásárlás), a felesége pedig egy 28 négyzetméteres hétvégi ház tulajdonosa (vásárlás). Knézi takarékkönyvecskéjén 5150 euró van. A községi elnök a belgrádi Globus osiguranje 94 darab részvényének tulajdonosa, valamint a NIS ingyenes részvényeinek tulajdonosa. 2008 júliusa óta használ hivatali telefont.
Budislav Medurić, a községi elnök helyettese feltüntette, hogy a községi költségvetésből kap fizetést a helyi önkormányzat tisztségviselőjeként. Havi nettó bevétele 68 120 dinár (2008. július 9. óta van e tisztségen). Medurić egy 120 négyzetméteres ház tulajdonosa (ajándék), egy 150 négyzetméteres erdőé (vásárlás), továbbá egy 120 négyzetméteres ház fele is a tulajdonában van (vásárlás), valamint körülbelül 12 hektár föld (ajándék, örökség). Felesége tulajdonában van egy 120 négyzetméteres ház fele (vásárlás) és 1,7 hektár föld (ajándék). Medurić egy Opel Astra (2001-es évjárat) tulajdonosa és 3950 euró a megtakarított pénze. 2008. óta használ hivatali mobiltelefont.
Goran Strajnić, a községi elnök sport- és ifjúsági ügyekkel foglalkozó tanácsadója havonta nettó 39 000 dinárt kap a községi költségvetésből, méghozzá 2008. augusztus 1. óta. Ő testnevelési tanár az óbecsei Közgazdasági-kereskedelmi Középiskolában és havonta 39 500 dinár a nettó bevétele 2007. december 5. óta.
Marjan Radičević, a Községi Tanács tagja azt közölte, hogy nettó havi bevétele a községi költségvetésből 71 000 dinár, 2008. augusztus 1. óta. Felesége a 148 négyzetméteres családi ház tulajdonosa (örökség). Marjan Radičević egy Renault Scenic (2005-ös évjárat) tulajdonosa.
Dragan Mesaroš, a Községi Tanács tagja vagyonnyilatkozatában feltüntette, hogy a községben nettó 58 662 dinárt keres havonta, 2008. július 9. óta. Ő egy Daihatsu Applause (1991-es évjárat) autó tulajdonosa. Mesaroš 2008 októbere óta használ hivatali telefont.
Dušan Jovanović, a községi képviselő-testület elnöke tisztségviselőként nettó 77 940 dinárt kap havonta a községi költségvetésből (2008. július 1. óta van e tisztségen). Bevételt valósít meg (megvásárolt) mezőgazdasági földterület bérbeadásából is (29 ár és 9 négyzetméter), ami évente 5800 dinár. Jovanović 29 ár és 9 négyzetméter mezőgazdasági földterület tulajdonosa (vásárlás), 4 ár telek tulajdonosa (vásárlás) és két garázsé (18 négyzetméter, vásárlás), továbbá van 9905 megtakarított pénze. Van egy Opel Astra autója is (lízing). Felesége egy 79 négyzetméteres háromszobás lakás tulajdonosa (vásárlás), továbbá 4 hektár 95 ár és 80 négyzetméter mezőgazdasági földterületé (több parcellára osztva – örökség), egy 104 négyzetméteres lakóépület feléé (örökség), lakóépület melletti 4 áros és 5 négyzetméteres udvar feléé (örökség), meg egy 21 áras és 11 négyzetméteres mező feléé (örökség). A községi képviselő-testület elnöke 2008 augusztusa óta használ Zastava 10 hivatali gépkocsit és hivatali mobiltelefont.
Nagy Ildikó, a községi képviselő-testület elnökének helyettese vagyonnyilatkozatában feltüntette, hogy a községben havi nettó 68 478 dinárt kap. Egy 1997-es évjáratú Suzuki Swift tulajdonosa. A NIS 5 részvényének tulajdonosa és 175 euró a megtakarított pénze. 2008 óta használ hivatali Opel Vectrát és hivatali mobiltelefonos kártyát.
Lazar Sekulić, a községi elnök biztonsági kérdésekkel foglalkozó segédje azt tüntette fel, hogy tavaly április óta a községi költségvetésből havi 43 071 a bevétele. Feleségének 37 négyzetméteres lakás van a tulajdonában (vásárlás). Kiskorú gyermekeik fele-fele arányban tulajdonosai egy 50 négyzetméteres lakásnak. A Sekulić család tulajdonában van egy Dodge Caliber 1,8-as gépkocsi is (a feleség tulajdonában).
A helyi önkormányzat többi tisztségviselője, egyesek ígérete ellenére, nem mutatta be vagyonnyilatkozatát a Becsei Mozaik újságíróinak.

F.D.K. és S.M.

Felemás válaszok az információkhoz való szabad hozzáféréssel kapcsolatos követelésekre – Gőgös állami tisztviselők

A Tájékoztatással a kritikus közvéleményért projektum keretében elvégeztünk egy „kísérletet” is. Miről is van szó? Azoknak a polgároknak és civil szervezeteknek a nevében, akik és amelyek részt vettek a Becsei Mozaik bácsföldvári és péterrévei tribünjein, követeléseket intéztünk az újvidéki rendőrséghez és a bácsföldvári meg a péterrévei helyi közösséghez az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény alapján. A válaszok többsége a 15 napos törvényes határidő letelte után érkezett meg. Az újvidéki rendőrségi Igazgatósághoz azért fordultunk, mert a bácsföldváriak azt állítják, hogy településükön nincs állandó rendőri őrjárat, és emiatt gyakoriak a lopások, különösen esténként. Június 21-én a következő kérdéseket tettük fel a rendőrségnek:
1. Van-e Bácsföldvár lakott településen rendőri őrjárat a hét minden napján, napi 24 órában? Ha nincs, miért nincs?
2. Egy éve Bácsföldváron az esti órákban feltörték a bezárt autót Slavko Sekulić bácsföldvári lakos háza előtt. A gépkocsiból elloptak 600 000 dinár értékű szerszámot. Sekulić jelentette az esetet a rendőrségnek, ám a bűntett helyszínét nem biztosították és nem volt helyszínelés sem. Sekulićnak azt mondták, hogy autóját hétfőre juttassa el az óbecsei rendőrségre (a bűntett vasárnap történt), amit ő meg is tett. Azóta azonban semmit sem tud arról, hogy vannak-e fejlemények, a rendőrség nem találta meg és nem is adta vissza a szerszámait. Kérem, hogy adják meg az információt arról, hogy az ügy hogyan halad, megtalálták-e az elkövetőt és folyik-e eljárás ellene?
A rendőrség válaszát július 9-én kaptuk meg, a választ július 8-án postázták, egy nappal a határidő lejárta után.

A feltett kérdésekre adott válaszban Darko Vitorac, az információkhoz való szabad hozzáféréssel kapcsolatos követelésekben illetékes személy ezt írta:
1. Bácsföldvár lakott településen nincsenek jelen a hét napján, napi 24 órában a rendőrök. A rendőrségi munkát a bácsföldvári rendőrségi tagozat végzi, amelynek annyi tagja van, hogy biztosítani tudja a fizikai jelenlétet a terepen minden nap, napi váltásokban, hétvégén pedig esti váltásokban is. Abban az esetben, ha szükség van rendőri jelenlétre, és Bácsföldváron nincsenek jelen az ottani rendőrségi tagozaton dolgozók, akkor Bácsföldvár lakott településre az óbecsei rendőrségi kirendeltségről küldenek ügyeletes rendőröket.
2. A súlyos lopás bűntette, a 204 szakasz első szakasza, 1-es pont alatt, amelyet 2008.11.15/16-án éjszaka követtek el Slavko Sekulić kárára Bácsföldvár lakott településen, amikor házának parkolóhelyén (a lakcímet e melléklet szerkesztője hagyta ki; az újságíró megjegyzése) feltörték a Volkswagen Caddy gépkocsit és nagy értékű parkettozó gépet tulajdonítottak el belőle, az óbecsei rendőrállomás a KU 348/08 szám alatt vezeti. A rendőrség eddig nem találta meg az elkövetőket, az operatív munka folytatódik.

Információkhoz való szabad hozzáférésre vonatkozó követelést intéztünk július 7-én a péterrévei Október 8. helyi közösséghez. Ez esetben a válasz a törvényes határidőn belül megérkezett. A kérdések pedig a következők voltak:
1. Mennyi pénzt (dinárban kifejezett összeg) küldött 2009. január 1. és december 31. között Óbecse község a péterrévei helyi közösséghez a községi költségvetésből? (Kérem azoknak a dokumentumoknak a másolatát, amelyekből kitűnik, hogy mennyi pénzt utaltak át a péterrévei helyi közösségnek.)
2. Mire költötte el ezt a pénzt a péterrévei helyi közösség? (Kérem az eszközök felhasználásáról szóló jelentést, valamint azoknak a dokumentumoknak a másolatát, amelyekből kitűnik, hogy mire költötték el a pénzt az említett időszakban.)
Írásos válasz és a dokumentumok másolatai helyett kísérő szavak nélkül kaptunk egy dokumentumot, melynek a címe: Jelentés a költségvetés megvalósításáról a 2009.1.1. és 2009.12.31. közötti időszakban. Ezt a dokumentumot küldte el a helyi közösség a Kincstári Igazgatóság verbászi kirendeltségének 2010. február 26-án.
A jelentésből az derül ki, hogy a helyi közösségnek a szóban forgó időszakban összesen 15,16 millió dinár volt a folyó bevétele, ebből 4,36 millió dinárt kapott a községtől. A folyó kiadások 10,83 millió dinárosak voltak, tehát 4,32 millió dinár volt a többlet.
A helyi közösségben dolgozókra (fizetések) – csak községi eszközökből – 1,57 millió dinárt költöttek, szolgáltatásokra és javak használatára (energetikai, kommunális stb. szolgáltatások, tájékoztatás, adminisztratív szolgáltatások) 1,07 millió dinárt, nem pénzügyi vagyonra pedig 1,71 millió dinárt költöttek.
Annak ellenére, hogy kértük azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderült volna, hogy hogyan költötték el a községi költségvetésből kapott pénzt – 4,32 millió dinárt, a fizetésköltségek és a szolgáltatásokra kifizetett összeg kimutatásán kívül nem kaptunk semmiféle dokumentumot, tehát nem tudjuk, hány foglalkoztatott van a helyi közösségben, melyik munkahelyeken, mekkora a havi fizetésük stb.
A bácsföldvári helyi közösségnek július 7-én küldtünk el két követelést, amely az információk szabad hozzáférhetőségével kapcsolatos. Az elsőre július 23-án kaptunk választ – egy nappal a határidő lejárta után, a másikra pedig azt a választ kaptuk július 28-án – 6 nappal a határidő lejárta után, hogy – egyelőre – nincs válasz!
Választ arra a kérdésre kaptunk, hogy kik voltak a szervezői a Földváriak találkozója rendezvénynek, amelyen a nevükben a földvár szót tartalmazó lakott települések polgárai találkoztak (május 29. és 30.), továbbá arra, hogy ki finanszírozta a rendezvényt, s mire költötték a kapott pénzt.
A bácsföldvári helyi közösségtől kapott válaszban az áll, hogy a Földváriak találkozójának szervezői a bácsföldvári helyi közösség tanácsának tagjai, a bácsföldvári Kultúrkör ME és bácsföldvári polgárok voltak. A kiadások fedezésére fél millió dinárra számítottak Óbecse község költségvetéséből, de a válaszból kiderül, hogy a községi költségvetésből 87 747,50 dinárt kaptak, miközben a kiadásokat 500 000 dinárra becsülték. „A költségvetésből kapott eszközök és a becsült kiadások közötti kiadásokat a szponzorok (pénzben és/vagy természetben saját gyártású termékekkel) és a házigazdák (alvás, reggeli, vacsora, falun belüli szállítás, szabad tevékenységek és hasonló) fedték le”, áll a Becsei Mozaik újságírójának kérdésére adott válaszban.
Mellékelve kaptunk három számlát is. Az egyik május 30-i keltezésű és 48 000 dinárra szól. A bácsföldvári helyi közösség ezt az összeget a bácsföldvári „Cabernet” étteremben költötte el a következőkre: 7520 dinár, Coca Cola (94 darab 0,25 literes); 1440 dinár, Next gyümölcslevek (16 darab 0,33 literes), további Next gyümölcslevek (20 darab 0,33 literes) 1800 dinárért; Knjaz Miloš ásványvíz (44 darab 0,5 literes) 2640 dinárért, majd 33 000 dinár 60 adag vegyeshús-tálért és 1600 dinár 160 szelet kenyérért.
A másik számlát a Classic bolt adta ki a bácsföldvári helyi közösségnek június 4-én 25 057,50 dinárra. Ezért a pénzért a következőket vették: 12 darab 2 literes sör 1271,19 dinárért, 162 darab 2 literes ásványvíz 4928,64 dinárért, majd további sör: 83 darab 2 literes 11 722 dinárért, továbbá 6 darab 2 literes Fanta 467,80 dinárért, valamint 16 darab Pepsi 2 literes üdítő 1071,19 dinárért, 18 darab Hello üdítő (1,5 literes) 1264,58 dinárért és 400 darab műanyag po-
hár 508,47 dinárért. Mindez ÁFA nélkül 21235,17 dinár, ÁFÁ-val pedig 25 057,50 dinár.
A harmadik számlát a Centar bolt adta ki 14 690 dináros összegre. Ezért a pénzért 4 3mx3m-es sátort vettek 7960 dinárért, továbbá 500 műanyag villát 536 dinárért, 250 műanyag kést 249 dinárért, összesen 700 különböző méretű műanyag poharat 890 dinárért, 600 műanyag tányért 3380 dinárért, 450 műanyag kanalat 1350 dinárért és még 100 műanyag kanalat 325 dinárért.
Így költötték el a községi költségvetésből kapott 87 747 dinárt.
A bácsföldvári helyi közösség illetékesei azonban nem válaszoltak második követelésünkre, amelyben a következő kérdéseket tettük fel:
1. Még mielőtt a Vodokalnal Közvállalat 2010. január 1-én átvette Bácsföldvár vízellátását a bácsföldvári helyi közösségtől, az elhasznált vizet a helyi közösség fizettette meg. Mennyit (dinárban kifejezett összeg) fizettetett meg a bácsföldvári helyi közösség a háztartásokkal az elhasznált vízért 2004 elejétől 2010 elejéig? (Kérem azoknak a dokumentumoknak a másolatát, amelyekből kiderül, hogy mennyit fizettettek meg az említett időszakban.)
2. Mire költötték el a pénzt? (Kérem azoknak a dokumentumoknak a másolatát, amelyekből kiderül, hogy mire költötték el a pénzt az említett időszakban.)
A nekünk elküldött válaszban ez áll: „Az Ön által kért információt, amely a közérdekű információk hozzáférhetőségével kapcsolatos, és a vízügyi bevételekre és kiadásokra vonatkozik a 2004 és 2010 közötti időszakban, Önöknek el fogjuk juttatni a jövőben, miután kiegészítjük a dokumentációt”.
A közérdekű információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény értelmében a közhatalmi szervnek a kérvény átadásától számított 15 napon belül válaszolnia kell, ez a határidő kivételes esetekben (terjedelmes dokumentáció stb.) lehet 40 nap is, ám a határidő meghosszabbításáról a helyi közösségnek azonnal értesítenie kellett volna, ahogy megkapta a kérvényt, nem pedig a 15 napos határidő lejárta után.

F.D.K.

A melléklet megjelenését a Nyílt Társadalomért Alap tette lehetővé