Mindörökké tanár

Varnyú Ilona a VMDP alapító tagjaként 2008-tól az óbecsei önkormányzat oktatással, művelődéssel megbízott tanácsosa, szóval kicsit politikussá vált, de Óbecsén szinte minden egykori diákjának Tanárnő maradt. Ő ezt, azt hiszem, egy cseppet sem bánja – vallja is, éli is, hogy aki tanárnak született, mindörökre tanár marad, mert csak úgy tanárrá válni egyszerűen nem lehet. Kazinczy-díjat Vajdaságban tanári munkásságért még nem kapott senki, Magyarországon is elsősorban előadóművészek, bemondók, színészek kapják meg ezt a rangos elismerést.

– Nagyon megörültem ennek a díjnak, mert eddigi munkásságom egészét fémjelzi: benne van több évtizedes tanári és közéleti munkám, különböző versenyek megszervezése és a diákjaim felkészítése, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör újraszervezésében betöltött szerepem, a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének majd két évtizedes szervezése, a magyarországi anyanyelvi és történelmi versenyeken való eredményes részvétel olyan időkben, amikor ehhez azért bátorság is kellett. Ebben a munkában az akkori gimnáziumi igazgatóm engem nem akadályozott, a családom pedig támogatott – összegez tömören a díjazott.
Varnyú Ilona még meg sem szerezte tanári oklevelét, amikor a Képes Ifjúság és az akkor induló Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének a munkatársa lett. Visszakerülve szülővárosába, rövidesen bekapcsolódott az idén 45 éves KMV szervezésébe, és 19 éven át ő volt a rendezvény lankadatlan erejű mozgatórugója, gazdagítója.
– Óbecsén 1963-ban indult a gimnáziumban először magyar osztály, a miénk. A KMV születése Kartag Nándor nevéhez fűződik, én az ő osztálytársaként segítettem megvalósítani az álmát, amit a tanárok is felkaroltak. A KMV egy önképzőköri munkából nőtte ki magát, és ekkor még csak KIV, azaz Középiskolások Irodalmi Vetélkedője volt. Jugoszláviai magyar gimnáziumok versenye is lett belőle, sőt a megszüntetésére is voltak kísérletek. 1978-tól 1996-ig voltam a KMV szervezőbizottságának a vezetője, és ebben az időszakban, a nyolcvanas évek végén teljesedett ki színjátszói, népzenei és műfordítói résszel a verseny – meséli Ilona.
A tanárnő az utóbbi két évtizedben számos elismerést kapott: 1991-ben Vajdasági Közművelődési Közösség Kultúra Szikrái díjjal, 1999-ben Kazinczy-éremmel, 2000-ben Z. Szabó László-emlékéremmel, 2001-ben Aracs-éremmel, legutóbb pedig most áprilisban Kazinczy-díjjal ismerték el munkáját. De ezt a kitartó kultúrmunkát ő még akkor kezdte, amikor azért még díj, dicséret egyáltalán nem járt. Diákjaival 1989 óta vett részt a magyarországi anyanyelvi versenyeken Sátoraljaújhelyen és Győrött. Ekkoriban Versenyezzenek csak itthon! címmel jelent meg a Naplóban Dragan Božinović körzeti kormánybiztos nyilatkozata.
– 1989-ben a debreceni nyári egyetemen hallottam először ezekről a magyarországi versenyekről – ekkoriban három fontos középiskolai verseny létezett: a KMV Óbecsén, az Édes anyanyelvünk Sátoraljaújhelyen és a Szép magyar beszéd Győrött. 1990-ben először a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület jóvoltából kapcsolódtunk be a magyarországi versenyekbe, majd 14 évvel ezelőtt a Magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége és az Óbecsei Gimnázium vállalta fel az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny vajdasági elődöntőjének a megszervezését, míg Topolya a Szép magyar beszéd vajdasági döntőjének lett a házigazdája. Az óbecsei versenyre általában 18-20 diák jön el, de a legnagyobb sajnálatomra a tehetséggondozó gimnáziumok tanulói nem vesznek rajta részt. Azt gondolom, nem csak az észak-bácskai versenyek fontosak, ennek a versenynek is súlya van – teszi hozzá Ilona.
A tanárnő nem csak szervezte a versenyt éveken át, hanem a diákjai is eredményesen szerepeltek ezeken a megmérettetéseken – ő erre a legbüszkébb.
– Az Óbecsei Gimnáziumban van a legtöbb Kazinczy-érmes tanuló, és a KMV-n is többször a mi diákjaink voltak a legtömegesebbek, a legeredményesebbek. Egy volt diákom, Cseri Angéla, a gimnázium magyartanára már több alkalommal lett a KMV legeredményesebb tanára, erre is nagyon büszke vagyok – mondja a nyugdíjas pedagógus.
De kiből lesz ilyen kiváló tanár?
– Abból, aki mindig tanár: nem csak az iskolában és nem csak ünnepeken, hanem hétköznap is, éjjel-nappal, és példát mutat a diákoknak. Vajdaságban vannak ilyen tanárok, de ők nem azért kiváló pedagógusok, mert a társadalom honorálja a befektetett pluszmunkát, hanem azért, mert tanárnak születtek – ugyanis aki a pálya kezdetén nem lesz tanár, később sem válik azzá. Ez egy olyan hivatás, ahol nem azt kell nézni, hogy mennyi áldozattal jár egy tanuló felkészítése, hanem azt: mit tehetünk azért, hogy a diákjaink lelkesek legyenek. Én úgy látom, hogy a mögöttünk lévő romboló húsz év ellenére kiváló középiskolás nemzedékünk van – állítja Varnyú Ilona.