Monetáris politika – Haladó dinár

Erősödött a héten a dinár az euróval szemben, miután az új jegybank-kormányzó felemelte az alapkamatot és a bankok kötelező dinártartalékát.

Jorgovanka Tabaković nem talált ki semmiféle korszakalkotó gazdasági csodafegyvert, mely „erősítené” a dinárt. Feltehetően ő és pártja (SNS), vagyis inkább fordítva, a pártja és ő, arra számított, hogy a „nép” örülni fog, és az „egyszerű ember” majd megállapítja, hogy lám-lám, amint a „naprednyákok” kezébe került a Nemzeti Bank (NBS), erősödni kezdett a dinár. Nem kétséges, hogy sokan így is reagálnak, dicsőítve az új kormányzó szakértelmét és pártját, amely őt arra a posztra helyezte.
A behozatali lobbinak, amelynek mágnásai igen jó szemmel néztek az SNS-SPS-URS kormány létrehozatalára, is megfelel az „erősebb” dinár.
Mások viszont azt mondják, hogy ha visszamennek a gastarbeiterek és ha lezajlik a Guča-hatás, akkor a dinár is visszatér a lejtőre. Ismét mások azt mondják, hogy a napokban történt nagy mennyiségű búzaexport is feldobta a dinárt.
Hogy kinek van igaza, előbb-utóbb természetesen kiderül. Ám nem kell ahhoz közgazdasági doktorátus, hogy megértsük a mechanizmust, amely a dinár „erősödéséhez” vezetett. A központi bank egyszerűen kivonta a forgalomból az üzleti bankok dinárjainak eddiginél nagyobb részét, tehát csökkent a dinármennyiség a piacon. Amiből kevesebb van, annak növekszik az értéke. Előző bankkormányzók is tettek ilyet.
Ha a központi bank alapkamata növekszik, akkor az üzleti bankok drágábban vehetnek tőle dinárt, ebből következik, hogy az üzleti bankok kamatai is növekednek majd. Drágább lesz a kölcsön.
A dinár esetleg rövid távon még „erősödhet” is, de drágább lesz a hitelfelvétel. Hitel nélkül viszont nincs gazdasági fejlődés.

Vannak, akik azt mondják, hogy a dinár ilyen mértékű „erősödése” nem lehet csupán a referens kamatláb emelésének következménye. Tudni vélik, hogy ez valamiféle megállapodás következménye, hogy megbeszélt árfolyamról van szó, amelyen „valakik” sokat kaszálnak. Mármint a hirtelen árfolyamváltozáson.
Az előző bankkormányzó, aki lemondott, mielőtt leváltották volna, felhívta a figyelmet arra, hogy a jegybankról szóló törvény módosításával az új hatalom megszüntette az NBS függetlenségét, vagyis a központi bank a kormány alá került. Šoškić, amikor az árfolyamról kérdezték, mindig azt mondta, hogy az árfolyamot a piac határozza meg, és hogy nem reális a dinár erősödése, amikor külföldi befektetések csak gyéren vannak, amikor óriási a költségvetési hiány stb. Vagyis, hogy a dinár árfolyama a gazdaság állapotát tükrözi. Az pedig olyan, hogy kár szót fecsérelni rá.
De mit ért ő ehhez?!

Márton Attila