trg_fontane
Az asztalitenisz hosszú múltra tekint vissza, egyes források szerint már a XII. században ismertek és játszottak egy, a mai asztaliteniszhez hasonló játékot.
A sportág mai formájában a 19. században jelent meg, míg a huszadik század elejére komoly népszerűséget ért el. A közelmúltban szabálymódosításon esett át a játék. Most már csak tizenegy pont szükséges egy szett megnyeréséhez, így izgalmasabbá vált.
A bácsföldvári Surján Szabina még csak tizenhét éves, az újvidéki Jovan Jovanović Zmaj sportgimnázium jeles tanulója. Elmondása szerint az asztalitenisz mellett nincs sok ideje másra.
Honnan az asztaliteniszhez való vonzalmad, szereteted?
– Már 11 éve edzek. Az évek folyamán szinte az életemmé vált ez a sport és nem tudnám elképzelni nélküle az életem. Már megszoktam ezt a tempót. Régen apukám, később pedig a testvérem is játszott, s engem is érdekelt ez a sport.
Hat évesen kezdtél edzeni?
– Igen, Bácsföldváron, hat éves koromban. Apukámat nagyon sokat nyaggattam, hogy vigyen el egy edzésre, így 2006 szeptemberében el is vitt. Először apukámmal jártam be külön, majd egy év után átvett Polyák Sándor és neki köszönhetek nagyon sokat.
Mely klubokat erősítetted az évek folyamán?
– A bácsföldvári csapat tagja voltam 2008-tól 2014-ig, majd utána három évig Uzdinban voltam, ahol kétszer a szuperligában play-offot játszottunk. Tavaly kaptam egy felkérést a Novi Sad csapatától és most ott játszok.
Kik voltak azok az edzők, akik meghatározták karrieredet?
– Polyák Sándor volt az első edzőm, aki jóformán megtanított mindenre. Utána Uzdinban Lupulesku Nicolaenak nagyon-nagyon sokat köszönhetek, habár nem szépen váltunk el… 2014-től van egy sérülésem, a térdemmel volt gond és 2015 decemberében egyik reggel úgy keltem fel, hogy nem bírtam ráállni a lábamra. Haza kellett jönnöm, kezeltetni magam, jártam az orvosokat, így akkor három hónapot kellett kihagynom. Amikor 2015-ben vége lett a szezonnak, volt egy kis konfliktusom az edzővel Uzdinban, ekkor jöttem át Újvidékre.
Milyen stílusban játszol? Mit kedvelsz a legjobban a játék során?
– Támadó játékos vagyok, nagyon szeretek közel lenni az asztalhoz és stoppolni. Nagyon erős pörgetésem van, így azt is nagyon szeretem csinálni. Párosban jó a szervafogadásom, így jó eredményeket értem el párosban is.
Napi/heti szinten mennyi ideig vagy az asztal mellett? Hogyan lehet ezt összehangolni az iskolai teendőiddel, tanulással, barátokkal és szórakozással?
– Hát igen… Minden nap kétszer edzek, két órát. Ez érdekesnek tűnik, de én sem délelőtt, sem délután, hanem „köztes időben” járok iskolába, ezért tudok minden nap kétszer edzeni. Edzés után, este tanulok. Amikor nagyversenyekre készülünk, akkor van, hogy heteket nem vagyok itthon és nem láthatom a családom, barátaim, nem járhatok szórakozni, bevallom, ez elég nehéz így. De megszoktam már! Unalmas lenne az életem e sport nélkül.
Egyéni és klubszinten mely eredményedet emelnéd ki?
– Klubszinten játszottunk az Európa kupán, ahol a legjobb nyolc csapat közül estünk ki, egy török csapattól veszítettünk. Egyéniben sok eredményem van, országos bajnok voltam többször, négyszeres Balkán-bajnok vagyok, külföldi versenyekről is van sok érmem, az Európa-bajnokságról három, párosban egy bronz, valamint csapatban egy ezüst- és egy bronzérmem. Összeszámoltam: hatvanöt serlegem és háromszáz érmem van.
Tagja vagy a szerbiai válogatottnak.
– Igen, már ötödikes korom óta Szerbia válogatottjának játszom, különböző korosztályokban. Még van egy évem az ifik között, aztán megyek át a felnőtt korosztályba. Mindegyik versenyről boldogan jöttem haza, hisz tudom, hogy nem kis dolog a válogatottnak játszani. Ezért nem tudok kiemelni egyet sem! Afrikában volt tavaly a világbajnokság CapeTownban. Ez a hely egy álom volt! Jártam Csehországban, Olaszországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Görögországban, Szlovéniában, Szlovákiában és most keményen készülök az EB-re, amelyet Portugáliában tartanak meg.
Van-e példaképed?
– Nincs, de pár játékost szeretek nézni, talán a kínai Ding Ning-et szeretem a legjobban nézni.
Mit „kaptál” a sportolástól?
– Nagyon sokat tanultam, kitartást, barátokat, körüljártam a világot és megtanultam harcolni.
Már néhány éve profiként tevékenykedsz, szerződésed van. Meg lehet Szerbiában élni a pingpongozásból?
– Nem lehet megélni ebből Szerbiában, ezért sokan mennek külföldre játszani. Hívtak engem is Spanyolországba, de nem szerettem volna elsietni a dolgokat.
Terveid?
– Tervem, hogy most az EB-n szerezzünk legalább két érmet, meg hogy a Gyermekolimpián sikeresen teljesítsek Buenos Airesben. Ja, meg hogy 2020-ban kijussak az Olimpiai Játékokra!
Ricz Róbert
