trg_fontaneHa így folytatódik, akkor nagyon kelendőek lesznek a magyarórák. Mert magyarul tudni kell valamennyire a magyar állampolgárság megszerzéséhez. A magyar állampolgárság pedig népszerűvé válhat – és nemcsak azoknak a körében, akik érzelmi okokból vágynak rá.
Egyébként most is vannak olyanok – magyarok is –, akik az EU területén dolgoznának/dolgoznak és azért kell nekik az EU-s ország állampolgársága, hogy legálisabban tegyék ezt. A fiatalok ugyanis ma is nagy számban hagyják el Szerbiát – mondjuk, nem is csodálom, jókora adag mazochizmus kell ahhoz, hogy valaki itt éljen.
Szerbiát ugyanis a „fekete schengeni listára” kerülés fenyegeti. A Politika napilap brüsszeli tudósítója megtudta, hogy a vízummentességet júniusban felfüggeszthetné az EU. Korábban írt már erről a Blic is, az e-novine is, tehát egész komoly a veszély, nem lehet csak egy legyintéssel napirendre térni fölötte.
Szerbia és Macedónia „fehér schengeni” státusát február 24-én (lapzárta után, a szerk. megj.) megvitatják az Európai Unió belügy- és igazságügy-miniszterei. A kezdeményezők: Franciaország és Hollandia. Ezen a találkozón nem a felfüggesztésről döntenek, hanem arról, hogy – szükség esetén – rövidített eljárás szerint lehessen felfüggeszteni a vízummentességet.
Mi az oka a fenyegetőzésnek? Az, hogy 2010 harmadik negyedében ugrásszerűen megnövekedett a Szerbiából az EU-ba érkező, menedékjogot kérők száma. 173 százalékkal többen voltak, mint a második negyedévben. Főleg romákról és albánokról van szó.
Visszaüt tehát a Koszovó Szerbia része c. jelszó! Hiszen Szerbia nem tagadhatja meg útlevelét a koszovói albánoktól, mert Koszovót hivatalosan a saját részének tekinti. A koszovói albán, viszont, annak ellenére, hogy örül saját államának és még véletlenül sem térne vissza szerb fennhatóság alá, opportunista módjára szerbiai útlevéllel kér menedékjogot – általában úgy, hogy átjelenti tartózkodási helyét valamelyik dél-szerbiai községbe. Azért teszi ezt, mert a koszovói útlevél vízum nélkül nem ér semmit. Albánia csupán két hónapja van a „fehér övezetben” (Bosznia-Hercegovinával együtt), valószínűleg ezért nincs még Albániára vonatkozó statisztika.
Az első hullám 2010 első negyedévében volt: majd 3300-an kértek menedékjogot az Unióban szerbiai útlevéllel. A második negyedévben – a szerbiai rendőrség fellépésének következtében – nem egész 1700-ra csökkent ez a szám, majd közel 4600-ra ugrott! Érdekes, hogy 2009 utolsó negyedévében – vagyis a schengeni listára való felkerülés előtt is jegyeztek 1320 ilyen kérelmet.
2010 elején valakinek feltűnt, hogy dél-Szerbiából szervezetten utaztatják a menedékjogot kérőket át az Unióba. Hogy utólag mi történt, arra majd márciusban követelnek választ Belgrádban az EU képviselői. Ők tesznek majd jelentést Brüsszelben júniusban és akkor dönti majd el az EU, hogy továbbra is utazhatunk-e vízummentesen.
Ivica Dačić szerbiai belügyminiszter 2010 végén azt nyilatkozta, hogy nem fogunk lekerülni a vízummentes országok listájáról, mondván, hogy a menedékjogot kérőket vissza fogják zsuppolni. A „visszatoloncolás” egyébként nem megfelelő kifejezés a koszovói albánok esetében, akik – esetleg – fiktív dél-szerbiai címmel rendelkeznek. Ők hova kerülnek végül?
A legszebb az egészben az, hogy a menedékjogot kérők állítólag vagy arra hivatkoznak, hogy nincsenek okmányaik (ez esetben nem látom a szerb állam mulasztását, hiszen ha nincs személyi okmányuk, akkor Szerbiától sem kaptak), vagy arra, hogy politikai üldözésnek vannak kitéve. Mármint, hol? Szerbiában? Dél-Szerbiában, ahova – a csalás szándékával – átjelentkeztek?
A toloncegyezmény értelmében 2010 folyamán kb. 1700 „menedékest” küldtek „vissza” Szerbiába – a szerbiai kisebbségügyi minisztérium adata. A minisztérium egyébként közölte, hogy az EU nem lát politikai vagy etnikai alapú üldözést Szerbiában, így a menedékjogot kérők nem reménykedhetnek semmiben.
A legkedveltebb országok Németország, Belgium és Svédország. Az utóbbi belgrádi nagykövete októberen azt nyilatkozta a Pressnek, hogy a Svédországban (hiába) menedékstátust kérők 80 százaléka roma.
A Szabad Európa Rádió a minap beszámolt a 37 éves vranjei Albert Zurmišević esetéről, akit feleségével és négy gyermekével került vissza Svédországból december végén. Ott menedékjogot kért, erre elhelyezték egy 120 négyzetméteres lakásba! Kapott pénzt is, hogy legyen miből élnie! Egyedül munkát nem adtak neki. Utóbb közölték vele, hogy vissza kell mennie. És most Szerbia és annak polgárai a hibásak? Azokat kell büntetni?!
Vagyis, ne mondja senki, hogy ez egy megoldhatatlan probléma, és hogy komolyabb ellenőrzéssel itt és szigorúbb viszonyulással amott (egyes országokban már megszüntették a menedékjogot kérőknek automatikusan járó segélyt…) nem lehetne kezelni az ügyet.
Érdekes, de nem meglepő, hogy az internetes hozzászólások között vannak olyanok is, amelyek a „siptárok és a cigányok” átkozásával kezdődnek és azzal folytatódnak, hogy fogadja be őket az EU, ha már annyira demokratikus, továbbá olyanok is, amelyek szerint mindez csakis arról szól, hogy az EU ily módon akarja kikényszeríteni Szerbiától Koszovó elismerését.
És akkor csodálkozunk rajta, hogy csökken az EU iránti lelkesedés Szerbiában…
Közben újabb betelepülni vágyók döngetik az óriási gondokban levő vén Európa kapuit. Olaszországot ostromolják a tunéziai zavargásoktól menekülők.
Márton Attila (átvett cikk a Vajdaság Máról)
