BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Buta liba

Aszongya, maj a Maris megírja. Persze, mindent a Maris írjon meg. Nem eleget írt mán meg a Maris?

Ja, mehogy esztet monta az egyik vendégünk a mútkó. Ami nem teccik, asztat írja meg a Maris. Há írjatok meg mán ti is valamit. Hasznájjátok a ceruzát (vagy a kompjutert), ha másnem akkó szavazáskó. Ha mán nem akartok írni ti is. Há mi vagyok én? Hangosbemondó?
Meleg van má megin, mire ti esztet olvassátok, addigra nem lesz mán kánikula, de mostan még meleg van, oszt egy kicsit főfort az agyam. A másik meg aszongya, hogy nem lehessen má tunni, hogy mikó lesz becsei kékújság. Eccerű, emész a trafikba, vagy a bótba, vagy a pékhön, oszt szétnéző. Ha mán olvastad akkó még nincsen, ha esztet még nem, akkó van új szám. Mongyuk a címlapon lehetne több magyar szöveg is, osztakkó könnyebben fölismerné az ember, hogy új vagy nem új az újság.
A legutóbb például arrú vót szó benne, hogy a polgármesterünk borzasztóan büszke arra, hogy őtet jónak tarcsa a Vezér. Meghogy mennyire főlendültünk amióta szerbhaladók uralkodnak nálunk (is). Ja, nem maguk, hanem előbb a Knéziékke, utána meg a másik véemeszesekke együtt. Há, jóvan én esztet annyira nem látom, mámind a nagy javulást, de bisztos én vagyok a buta liba.
Osztan megalakútt a Magyar Mozgalom. Végignézte az onokám az alapítókat a neten, há van egy sor véemeszes, akinek elege lett a Pásztorbú, de vannak bizony nem véemeszesek is. Aszongyák, nem párt ez, hanem civilszervezet. Há, jó van, kivárjuk. Maj meglássuk, hogy mi lessz belőle.
Mehogy lessznek választások. Mind mindent ebbe az országba, esztet is maj egy ember dönti e, ő a Vezér. Esztet nevezik demokráciának meg jogállamnak errefele.
Dehogy lessz-e gyüvőre is Szentistváni buli Becsén, hát nem tudom. Az idei nem vót má ojan fényes. Mostan lehet hogy azé me a szervezők má nem ojan kedvesek a hatalomnak, me egy kicsit változott a hatalom? Eccerű, mekkő váltosztatni a szervezőket, há nem? Mindenrű pártalapon döntöttek eddig is, nemcsak ezek, az előzőek is, osztan mé változna ez? Ha a nép nem akarja hogy változzon, akkó nem fog.
Oszt miközbe a nép azza van efoglalva hogy migránsok, menekültek, arab hódítók vagy ki minek nevezi űket eláraszcsák Európát, az Orbán kerítését meg csak az nem lépi át, aki nem akarja, meg a Merkel aszongya hogy mindenki gyühet (akkó meg mit ugrál a pesti kormány?), szóva miközbe ijenek vannak, valahogy háttérbe kerűtt, hogy Vezérünk kormánya ojan törvényt tervez, amive állítólag tájkúnoknak adnák e az állami fődeket. Maj leszünk má megin zsellérek a zsíros bácskai fődön. Há, szar vót a szocializmus, meg a titói Jugoszlávia. Szét köllött ba… babránni, na. Azé, hogy az ajjanépe főkerűjjön, oszt visszagyűjjön az urak meg a szógák világa. Mind azokba a filmekbe, amiket a magyar kormánytévékbe nézhetünk, a két világháború közöttikbe – kérem allássan, naccságos asszony. Na de asse mindeggy, hogy – olvasta az uram egy latin betűs szerb újságba – amíg mi itten attú vagyunk eszédűve hogy hány szíriai, afganisztáni meg ilyen-olyen megy át a Fidesz-kerítésen, arabok vásárónnak birtokokat nyugat Bácskába. Egyenlőre ottan.
Úgyhogy megy a médiamanipuláció mindenfele. A szomszéd például az emegyet nézi állandóan oszt megvan arrú győződve hogy az amerikaiak minden arabnak adnak többezer ojrót hogy elindulhassanak szétbombázott szép hazájukbú, ahun alakul a kalifátus oszt elárasszák Európát. Mittom én kinek van igaza. Én csak emesélem. Na de van a médiákrú egy vicc, de nem gyereknek való, úgyhogy azok ne olvassák:
A róka gondolataiba mélyedve ballag az erdőben, mikor a nyuszika váratlanul ráugrik, megerőszakolja, majd lepattan róla, s elkezd menekülni.
A róka dühösen rohan utána. Amikor a nyuszika egy pillanatra eltűnik a róka szeme elől, beugrik egy bokorba, előkap egy újságot, majd leül olvasgatni. A róka tanácstalanul keresgéli a nyuszi nyomát, mikor meglátja az újságot olvasó nyulat. Egyik nyúl neki olyan mint a másik, s nem ismeri fel benne, hogy ezt a nyulat kergette, ezért tőle érdeklődik:
– Te nyuszika! Nem láttál erre egy másik nyuszikát rohanni?
A nyuszi felnéz az újságból.
– Melyiket, amelyik megerőszakolta a rókát?
A róka a fejéhez kap:
– Úristen, már az újságban is írják!?
Azám, mi van a Pikke? Amit annyira favorizál a becsei hatalom az állami fődek bérbeadásakó? Bisztos azé me a melósoknak az érdekeit tarcsák a legfontosabbnak. Bisztos nem a majdani vevőjét, hová gondóssz?
Ja osztan az uram odavót agusztusba a focijé má megin. Hun a Partizánt nézte, hun a Vojvodinát. Nézte a Videotont is, de ő se tuggya szerintem, hogy minek. Me az a Vojvodina legyőzött valami olaszokat, a Partizán meg kiverte a fő román csapatot, de a magyar foci má megin lebőgött. Montam is neki, hogy haggyad mán az emnégyet, nehogy mán ekezd nézni a magyar focibajnokságot is unalmadba. Mennyé inkább e a barátaidhon, velem, vagy nékülem, mindeggy, csak mennyé mán itthonrú me begabajodsz. Nem való egy öregembernek mán semmitevés. Amire ő gyütt azza, hogy öregember nem vénember. Na ne, haggyá mán. Oszt a többi má nem újságba való, amit montam neki. De vicc van rúla:
Az idős házaspár lefekvéshez készülődik. Mikor bebújtak egymás mellé az ágyba, az öregasszonynak kedve támad egy kis hancúrozáshoz. Gyakorlott mozdulatokkal simít végig a férje testén, majd egy bizonyos ponton megállva, megkérdezi.
– Na papa mit fogok? – hajol közel a párjához.
– Mit fogsz, mit fogsz? – mordul az öreg az asszonyra. – Hát alighanem aludni fogsz!
Na ennyit errű. Várom, hogy vége legyen a kánikulának. Azám, főtette valaki a kérdést mán, hogy a parasztoknak a baján enyhítenek-e a nagy szárasság miatt? Na ugye.