Podržite Bečejski mozaik

Dostupan za sve, finansiran od strane čitalaca

Arhiva |

Impresum |

Kontakt |

Pretražite

Logo Becejski

BETSEY MARISKA NAPLÓJA – Fejetlenű

BETSEY MARISKA NAPLÓJA – Fejetlenűtrg_fontane

Na má megest a manyinákat emlegetik mind a mérleg nyelvit. Mostan éppen Crnagorába. Mehogy nem bisztos hogy ottan mi lessz a választások után, még akkó is ha mindenki aszongya hogy a Míló alig a falig, de marad.

Mehogy a manyinák maj támogassák. Én ehiszem vagy nem hiszem, hogy minden manyinás Crnagórába odavan a Mílóé, de a buta médiák má megest rosszú fogalmaznak. Me nem a manyinák hanem a manyinák neveit viselő pártok vagy akármik. Ami nem ugyanaz.
Esztet itten is e lehet anni mindig, me mit tuggya az az újságírónak nevezett szeméj Beográdba a részleteket. Neki asztat monta a Pásztor hogy hatvan százalék vajdasági magyar rászavazott a Viktorkára a besűtt (persze esztet nem így monta) magyar referendumon. Közbe meg a regisztrátt harminceggyezernek a hatvan százaléka. Ami tizennyócezer. Csak tizennyócezer. Há nem valami siker a Viktorka segítette pártnak. Pedig Temerinbe még asztat is főkínátta a véeemesz meg a véemdépé hogy segítenek ejuttatni a Viktorkáé dobogó szívek üzenetét (me há Brüsszelnek üzentek, aszonták) oda ahova köll.
Mehogy hiába van itten, aszongyák, száznyócvanezer magyar állampógár (itten, a csudát itten, há a javának azé köllött a magyar passzus hogy emennyen innen), abbú csak az szavazhat aki regisztráva van. Úgyhogy Viktorkának nem nagyon térűnnek meg a befektetései itten.
Közbe odaát egyre gyakrabban demonstránnak a Viktorka ellen, mehogy aszongyák hogy lop de nagyon a hatalom, meg hogy szabaccság má nem maratt. Persze tuggyuk hogy azok mind árulók meg bibsik-libsik és buzik. De valahogy egyre többen vannak, ki köll tanánni valami ujabb migráncsozást hogy a zemberek ne figyejjenek oda.
Pedig gyün Viktorkáhó a lengyel elv-társa ünnepőni jobbódali magyar forradalmat. Mind minden ünnepbe ebbe is bele lehet magyarázni mindent meg mindennek az ellentétjit is. Mostan nem fogják mondogatni a tévébe hogy az a híres Nagyimre az bizony kommonista vót meg hogy Titóé meg Jugoszláviájé vótak oda meg hogy munkástanácsok vótak. Eppen érdeköl hogy a kormánynak a tévéi hogy fogják belemagyarázni a migráncsokat ötvenhatba. Bisztos sikerül, ha akarják maj. Vagyis ha aszonták nekik hogy akarják. De nem is bisztos hogy nézzük maj a Tutta-tévéket. Me minek.
Ja osztan a vikkenden kibegyüttek a kolegák nállunk. Mehogy ünnepőtt az uram. Oszt a fő téma mi vót? Na mi? Há a Pogácsa. Mehogy mijen jó hogy mostan nem lessz ottan az a randaság kád, meg a szobor kikerül a Tiszáhó, meghogy így a Pogácsa valamikó meg úgy a Pogácsa. Igen, a Pogácsátú mostan maj minden megváltozik. Persze az arab banyárú nem sok szó vótt. Pedig ottan van vagy vót valami érdekesség hogy kié is az a főd, meghogy lehet e oda épiteni. De szerintem mindent lehet ami a haladást szógájja.
Ja oszt a barátnőkke vótunk egy kicsit kávézni meg kalácsot is ettünk. Jó drága, vagyis fenét jó. Oszt én biciglive mentem oszt nem csak asztat nésztem hogy mi van a Pogácsán, hanem mostan jobban odafigyettem a házakra meg az üzletekre. Siralmas. Micsináttak ebbű a Becsébű? Kihalt város! Aszonta erre az egyik barátném hogy hun vótam én eddig ha csak mostan látom. Igaza is van. Me úgy megyünk az uccán hogy má szét se nézünk, csak előre, oszt rohansz az eggyik saltertű a másikig.
Két autós beszélget:
– Képzeld, pár nappal ezelőtt megbüntetett a rendőr kétezer forintra, mert nem a látási viszonyoknak megfelelően közlekedtem.
– Miért, mit nem láttál?
– A rendőrt.
Ja oszt arra is más hítta fő a figyelmem hogy megdrágútt má megin az üzemanyag. Há jó van, mondom én. Erre aszongya hogy nincsen jó me nállunk akkó nem nagyon ment le az ára amikó a világba lement az ára a béka segge alá, de most hogy megin drágul, akkó nállunk rögtön drágunni kezd. Mehogy aszongyák hogy a kurmány veszi le a péz felit. Aszt se tuggyuk hogy hun meg mennyive adóztatnak meg bennünket léptennyomon. Persze a nép ezen nem gondókodik, ojanok mind én, csak mennek fejetlenű ide-oda.
Grósz Károly valamikor az 1980-as években:
– Elvtársak! Jövőre jobban fogunk élni, mint most!
Erre egy hang a hallgatóság soraiból:
– Maguk igen, de mi?
Osztakkó nem is kő csodákozni hog igy megy nekünk. Me nem a politikus a hibás. Az csak asztat csinájja amit megenged neki a nép. Habár ha jobban megnézem az a csak tizennyócezer azé lehet hogy jelent valamit.

Na puszil Maris

Ostavite odgovor

Vaša adresa e-pošte neće biti objavljena. Neophodna polja su označena *