trg_fontane
No, oszt hiányoztam? A Teri aszonta, hogy neki igen, me’ hogy igaz, hogy összehordok hetet-havat, de néha jókat kacag azon, amit ideírok.
Ez vót a dicséret és az öndicséret helye, amúgy meg – aki nem vette észre, kimaradtam az egyik számból. Beteg voltam. És most is beteg vagyok. Az éjszaka lázas voltam és lázasan gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a naplómba. Az onokám a Szombat esti lázat várja, nekem meg már megvót a hétfő esti. De a Szombat estit azé’ én is várom, me’ majd láthassuk a becsei Balog Nórát, vagyis az Izabellát táncóni. Lesz majd kinek drukkóni.
Mint a régi versekben: „Lázasan róvom e sorokat” csakhogy én nem a szerelemtű vagyok lázas, hanem a vírustú.
Amúgy meg egy ideig vége az ünnepeknek. Március végén Húsvét lesz (de nem állami szinten, csak úgy, kissebbségi), addig semmi szabadnap. Akkó is azoknak lesz, akik állami firmába dógoznak. Me’ hogy akik privátná’ azok hellye’-közze’ még akkó is dógozni fognak. A Mikulástú Szrétényéig tartó téli ünnepek arra vótak jók, hogy Mariskátok főszedjen tíz kilát. Ehhő tanátam egy viccet a neten:
„Elmegy egy 150 kg-os nő a nőgyógyászhoz. Felül a vizsgálószékbe. Az orvos egy ideig csak néz előre, időnként pislog, majd megszólal:
– Hölgyem, legalább fingjon már egyet, hogy legyen kiindulási alapom!”
Prasnyákodik a Maris, má’ mongya is az uram, de ő is idejut majd a sújáva’, me’ csak a tévét nézi, amióta én lebetegettem.
Mit néz benne? Há’ nagyon szomorú me’ lemondott a Pápa. A német. Oszt olyasmive’ szórakoztat, hogy lesz-e nyugdíja a Benedeknek, aki mosmá’ nem is Benedek, me’ lemondott. Ratzinger a becses neve, oszt nagyon aggódik az én uram miatta, hogy lesz-e mit a tejbe aprítania. Me’ hogy úgy van, és ezt az én onokám nekem háromszó emagyarázta, mire megértettem, hogy ha püspökként mondott vóna le a Ratzinger, akkó járna neki öregségi (2500 ojró havonta), de mive’ Pápaként, akkó nem. No, de Münhenbű má’ szótak, hogy nem marad éhes az eddig Pápa, me’ hogy korábban náluk vót érsek, oszt maj’ intézkednek.
Erre megnyugodott az uram. Minné’ öregebb, anná’ nagyobb temlombajáró. Valahun hallottam, hogy a lövészárkokban nincs ateista – így van vele a tata is.
Ja, oszt mostanság a frizőrné’ arrú beszégetnek a népek – saját fülemme’ hallottam, no -, hogy néger Pápa lesz-e, vagy délamerikai. Majd meglássuk, ugye. Me’ hogy aszongyák, hogy mosmá azokon a sor, me’ arrafelé má’ több a katolikus, mint Érópába’.
Oszt vannak ám akik fé’nek a néger Pápátú’ me’ hogy valami Nosztradámusz vagy kicsoda megjósóta, hogy ha néger lesz a Pápa, akkó vége a világnak. Kár hogy a Nosztradámusz nem tudott még arrú, hogy egysző, pontosabban kétsző, néger lesz Amerika elnöke.
Oszt mi a baj vele? Hiába vót az elődje fehér, a kicsi Bus, apuka nem túl okos kisfia, anná’ rosszabb má’ rég vót a világ, mint a Bus idejébe’.
Azám, ezt mán hallották?
„Még annak idején Gorbacsov és idősebb Bush elmennek egy különös tehetségekkel megáldott jóshoz. Azt szerették volna megtudni, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva. A jós neki is kezd és nézegeti az üveggömbjét:
– Látom Washingtont, látok egy nagy épületet, egy fehér épületet. A Fehér házat. Ki van tűzve rá egy vörös zászló.
Ekkor Bush lecsügged, Gorbacsov büszkén kidülleszti mellét és szól a jósnak, hogy folytassa csak tovább.
– Látom Moszkvát, látok egy nagy épületet, a Kreml Palotát. Ezen is egy ugyanolyan vörös zászló van kifeszítve, és erre is ugyanaz van írva, mint az előzőre.
Ekkor megkérdezte Gorbacsov, hogy mi van ráírva.
– Áh, sajnos nem tudom kiolvasni. Kínaiul van.”
Nálunk meg minden a régi, kivéve a Színházat, a becseit, há’, me’ hogy az nagyon is főlendűt az utóbbi időbe. Van ingyen mozi, meg a noviszádi színházasok vendégszerepőnek, meg gyün a Zvónko Bogdán. Annyira megy ez, hogy a becsei szkupstinába a hatalom is meg az ellenzék is támogatta a színház terveit.
Ja oszt a becsei parlamentbe’ (magyarul: „szkupstinába”) meg a Vuk polgármesterünk aszonta, hogy azé emelik a képviselők fizetését, hogy ne lehessen őket megvásáróni. Fő a bizalom.
Még hozzámonta, hogy ilyen vásárlás Becsén nem vót. Zrenjaninrú nem nagyon beszét, há az úgyis Bánátba van. Na, de ha péz nem is vót, hát funkciót azé kapott bőven minden párt, aki benn van a hatalomba’.
Ilyesmire is van vicc:
„- Melyik a villamos energiával legjobban ellátott ország?
Szerbia. Nagy a feszültség, kicsi az ellenállás, minden csak volt, a vezetők érintése pedig halálos.”
Be kell valljam, hogy eredetibe’ a Szerbia szó helyett Magyarországot írt, de ide is vázsizik, nem?
„Vázsizik”, há, ezt a Ződfás uccán hallottam a két betegségem közti napokba’. Egy magyar anyuka monta a csemetéinek. Anyanyelv, az.
Megtuttuk azt is, aki még nem tutta, hogy a szerbkormány csak azé’ nem bukik meg, me’ a Nyugat egybetartsa, hogy rendezze Koszovót. Vagyis, éppen hogy csak ne ismerje e’, de a többi mind belefér az üzletbe’. Közbe a kormány az arabokka’ csencsel: fődet hadiipari megrendeléseké’ vagy így valahogy, öreg vagyok én má’ ehhő. Most vagy megkapjuk a Dátumot, vagy nem. Oszt ha nem, akkó Koszovórú se nagyon fogunk tárgya’ni. Meg akkó választások is biztos lesznek. Van, ki szeptembert emleget. Na, addig még sokan rács mögé kerűnek az Első Kormányalelnök, Hadügyminiszter és Állambiztonsági Főnök, a Sejk Barátjának jóvoltábú.
„Meghal egy ember és felkerül a Mennyországba. Békésen telnek napjai, ám az egyik napon valami halk csilingelést hall. Nem tudja mire vélni a dolgot, így hát megkérdi Szent Pétert:
– Tudod, fiam, ha valaki a földön hazudik, akkor mi csilingelünk egyet, hogy mindenki tudjon róla – válaszol Péter.
Nagyritkán hallható a csengettyű. Ilyenkor emberünk jót derül magában. Egyszer azonban nagy csengetés, csörgetés, harangzúgás. Megijednek a Mennyország lakói, szaladnak Szent Péterhez, hogy mi történt:
– Ja, fiaim, a Földön megkezdődött a választási kampány.”
A Kaszát meg kiengették a fogdábú. Azt írta a Blic, hogy ramaty állapotba vót. A valamikori talp(majdnem mást írtam)nyalói közül senki se várta meg, ahogy egyikük se mondott rúla jót, amikó bedutyizták. Szép dolog a politika…
Puszil
Mariskátok
