trg_fontaneOktóber 10-ére ismét melegfelvonulást terveznek Belgrádban, az elmúlt héten pedig Újvidéken, Nagybecskereken, Óbecsén és Nišben is népszerűsítették a központi felvonulást.
Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus a géntudomány legnevesebb magyarországi szaktekintélye, színházi rendező fia, Czeizel Gábor pedig évekkel ezelőtt nyíltan vállalta homoszexualitását. Dr. Czeizel Endre a legújabb kutatásokról szólva elmondta, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a férfi nem orientációs eltérés népességbeli gyakorisága 4%, míg a leszbikusságé 2%. Az örökletesség vizsgálatára a tudósok az ikermodellt használják, az egypetéjű ikreknél a genetikai azonosság ugyanis 100, a kétpetéjűeknél pedig 50 százalékos. A vizsgálatok eredménye szerint, ha az egypetéjű ikerpár egyik tagja homoszexuális, 50 százalékos volt a valószínűsége annak, hogy a másik is az, míg kétpetéjű ikerpár esetében ez az arány 20%. A genetikai családfakutatások során az is kiderült, hogy a fivérekben 15 százalék körüli a homoszexualitás előfordulása, de apai ágon nem gyakoribb az átlagnál. Ezzel szemben anyai ágon a nagybácsikban és az anyai unokaöccsökben 8% körüli volt az előfordulás. Ennek alapján 1993-ban egy New-York-i kutatócsoport az X-kromoszóma feldolgozása során megtalálta azt a gént, amely szerintük a homoszexuális hajlamért felelős. Olyan öröklődési modellről van tehát szó, ami az édesanyában lappang, és a fiúgyermekben megjelenő hajlamért felelős, így megszüntetni sem lehet. Magyarországon és Szerbiában is vannak ugyan olyan kísérletek, hogy pszichoanalízissel, elektrosokkal „kigyógyítsák” a homoszexualitást, de az orvos-genetikus véleménye szerint ennek a „kezelésnek” csak az lehet az eredménye, hogy ezek az emberek az elfojtás miatt egész életükre boldogtalanok lesznek. Elmondása szerint nagyon erős pszichológiai megerősítés kell ahhoz, hogy valaki felvállalja homoszexualitását, a kisebb közösségek – kisvárosok, falvak – ugyanis kivetik magukból a kisebbségeket.
Az örökbefogadásos modell, amelynek során homoszexuális testvérek mellé egy genetikailag nem rokon fiút fogadtak örökbe, azt mutatta, hogy a homoszexualitási arány ilyen esetekben 5-7 százalékos, azaz magasabb, mint az átlag, a tudós mégis azt állítja: egy heteroszexuális férfiből nem lehet homoszexuálist csinálni, hiszen a melegek 2/3-a megházasodik, mégsem lesz homoszexuális a fiuk. Örökbefogadott homoszexuális gyermek esetében azonban a szokásos testvérgyakoriság 10 százalékos – ennek okára egyelőre a szakember sem tud választ adni
Közismert tény: a művészek körében magasabb, 10%-os a homoszexuálisok aránya. Ennek az az oka, hogy a homoszexuálisoknál nem annyira nyilvánvaló a férfiakra jellemző balagyfélteke-dominancia – az ő esetükben a két agyfélteke között összeköttetést jelentő kérgestestben 34 százalékban több a rost, tehát a két agyfélteke között sokkal erőteljesebb a kapcsolat. Mivel a kreativitási központ a jobb agyféltekében van, a homoszexuális férfiak sokkal szabadabbak, „gátlástalanabbak”. Amerikában ezt a jelenséget fel is használták az elfogadottság növelésére, ikonok vállalták nyilvánosan a másságukat. Mifelénk erre még nem hajlandó a művészvilág és az értelmiség, mivel a társadalom még nem érett meg erre.
Ennek ellenére ma mégis sokkal transzparensebbé vált a homoszexualitás, és sok szülő tart attól, hogy gyermeke kíváncsiságból, „trendiségből” vagy a valahova való tartozás vágyától hajtva mégis belemegy homoszexuális kapcsolatokba. Dr. Czeizel Endre nem tartja teljesen alaptalannak ezeket az aggodalmakat: elmondása szerint egy hiperszexuális fiatal, aki keresi önmagát, kipróbál sok mindent, de genetikai hajlam nélkül nem válhat homoszexuálissá. A homoszexualitásnak „modern korunkban” három korszaka volt: először bűnözőknek tartották a melegeket, aztán elmebetegeknek, majd a hetvenes években az amerikai pszichiátriai társaság kimondta: egy biológiai kisebbségről van szó.
A platóni időszak alapvető koncepciója az volt, hogy a nőket annyira másodrendű állampolgároknak tekintették, hogy egy magas intellektualitású férfi csak a gyermeknemzés miatt „alacsonyodott” le a nőhöz. Ahogy az ókorban nem volt, a szakember szerint ma sincs nemi és identitászavar a homoszexuális férfiak között (inkább a leszbikusoknál érez női-férfi szerepváltást), de hozzáteszi: ezek nem tudományos, hanem személyes tapasztalatok.
Magyarországon általában botrányok és atrocitások kísérik a melegfelvonulásokat. Szerbiában a fenyegetések miatt 2001 óta eddig kétszer fújták le a beharangozott rendezvényt. Erről dr. Czeizel Endre a következőket mondta:
– Én sokat vitatkoztam a fiammal erről, mert én ezekkel a megmozdulásokkal nem értek egyet és féltem is őt. Mi még egy annyira intoleráns társadalom vagyunk, hogy nem kellene provokálni és utcára menni, különösen nem úgy, ahogyan azt Budapesten teszik. Gábor fiam szerint a nyugati társadalomban így tudták elfogadtatni a homoszexualitást olyannyira, hogy ott már miniszterek is nyíltan vállalják másságukat. Szerintem olyan társadalmakban, mint a magyar és a szerb apránként és csendben, diplomatikusan kellene elfogadtatni ezt a biológiai kisebbséget. Az előítéletek és tolerancia terén még sokat kell fejlődni társadalmunknak. Meg kell tanulnunk: mindenki lehet értékes ember.
F.R.
