trg_fontaneJoseph Heller eredeti szavaival a 22-es csapdája: „Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető.
Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.”
Ugyanez Óbecsén így néz ki: Nem parkolhatsz a saját házad előtti pázsiton, mert a pázsit nem a tied, hanem közterület. De, ha nem nyírod a füvet a „közterületen”, akkor téged büntetnek meg, habár a fű se a tied, mert közterületen van. A füvet nyírni muszáj, de ugyanott a fát kivágni nem szabad, de még nyesegetni se nagyon.
Mindezt a községi kommunális felügyelőség felügyeli, feltehetően községi határozat nyomán. Igaz, nem a kommunális felügyelők büntetnek, ők csupán feljelentést tesznek a szabálysértési bíróságon.
Parkolni kapu előtt lehet, de máshol nem. Ha vendéget vársz, figyelmeztesd, hogy ne autóval jöjjön, vagy engedd be az udvarodba autóval együtt, nehogy megbüntessék. Egy autóval még valahogy „megbirkózik” az ember, azt még talán el lehet rejteni a portán, de mit tegyen a jámbor adófizető, ha több vendégautó érkezik (pl. családi ünnepség vagy kaláka)? Ne jöjjön több autó! Vagy parkoljon a központban, úgy még tömi is a büdzsét, ugyebár! És mi van akkor, ha valahol több mint egy autó van a családban? Hát ne legyen, uraim, hiszen az már luxus!
A 22-es csapdájában előbb-utóbb kiderül, hogy írott szabály nincs is, tehát nem is lehet eltörölni. Becsén azonban vannak szabályok. Mindenki tudja a kötelességét! És mindenki tudja, hogy neki mit szabad! Parkolni is szabad, de megvan a módja, a füvet nyírni köll, van itt, kérem, hatalom! Minél nagyobb ez a fenenagy „demokrácia”, annál inkább szorong az egyszerű halandó, akinek nincs kapcsolata „ott, ahun köll”. Megmondták már bölcs őseink, mindenki olyan virágot szagol, amilyet szakított.
Az igaz, hogy néha napokig nincs közvilágítás (nincs rá pénz!), hogy van, ahol félméteres a fű, hogy Becsétől Pecellóig kalandos az utazás és hosszú a kilenc kilométer, hogy itt a Tisza, de fürdeni Adára meg Földvárra megy a becsei (és ezek csak az ártatlanabb példák), de azé rendnek kell lennie!
Nem kell már ide más, csak egy cseh rendező a hatvanas évekből, hogy készítsen egy savanykás humorú filmet a provincializmusról. Tetszik tudni, a provincia nem földrajzi fogalom, hanem a fejekben van (vagy nincs).
Abba is hagyom, hiszen bántják éppen eleget ezt az újságot, miattam már ne bántsák. Én csak úgy, néha, erre járok.
Jön a nyár, a diákok számára elkezdődik a szünet, a földet művelők tavaszvégi, nyár eleji szezonja is véget ér majd, ha tehetjük, kapcsolódjunk ki, pihenjünk, olvassunk. Olvassunk Hellert, olvassunk Hašekot. Hiszen nincs új a nap alatt, a hatalom hatalom, a bürokrata bürokrata. Te pedig: fizess, szavazz és tűrj!
Márton Attila
