(Foto: pexels-pixabay)Dániában dolgozik, nehéz fizikai munkát, mégsem akar – még mindig – hazajönni. Nem tesz fel képeket a közösségi hálóra a külföldi élet minőségéről, a bevásárlóközpontokról, a „nagy zabálásokról“, az új tornacipőről… Gyűjt, haza akar jönni, Vajdaságba, Óbecsére.
Németországban dolgozik, ott a teljes család. Szinte ötpercenként posztol fotókat sétákról, bevásárlásokról, arról, hogy mit eszik a család a bevásárlóközpontokban, mit isznak és esznek otthon, láthatjuk az új tornacipőt, a kabátot, s végül a habot a tortán: az új gépkocsit is.
Ez a két véglet.
A középutat azok járják, akik itthon is a középutat járták. Nem túloznak sem ebben, sem abban.
Vagyunk/vannak ilyenek és olyanok.
E két „kép“ azonban nem magyarázza meg a kivándorlás mértékét, és miértjét – nem teljes egészében.
Gábrity Molnár Irén, az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karának tanára és a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) elnöke 2015-ben közzétett tanulmánya A vajdasági magyarok helyzete és jövőképe szolgál talán némi magyarázattal.
Gábrity Molnár leszögezi, hogy 2002-ben Vajdaság népességének 14,3 százaléka volt magyar nemzetiségű, ami 2011-re lecsökkent 13 százalékra. Az összmagyarság Szerbiában (tíz év alatt) 13,43 százalékkal csökkent. A magyarság a Tisza-menti övezetben (Magyarkanizsa, Zenta, Ada) tudta leginkább megtartani pozícióit, mert a létszámbeli csökkenése, illetve a szerbek létszámának növekedése mérsékeltebb volt. Az óbecsei községben például, a magyarság elveszítette abszolút többségét (48 százalékos lakossági részarány). A szórványmagyarság (Nagykikinda, Nagybecskerek, Zombor, Pancsova) abszolút számát nem annyira a külső tényezők (szerb bevándorlás, háborús viszonyok, gazdasági leépülés) okozták, mind inkább az elvándorlás üteme és az asszimiláció.
A magyarok száma és részaránya a régióban várhatóan, a jövőben is csökkenni fog, írta Gábrity Molnár, majd igyekezett velős választ adni a kérdésre, hogy mivel lehetne megakadályozni/lassítani a vajdasági magyarok sorvadását és a tömeges, évtizedek óta tartó elvándorlását a térségből: „Néhány kulcsfontosságú tényezőre fokuszálok: munkahelyteremtésre, az anyanyelvű képzéslehetőségre, hitük megtartására és elvándorlási hajlandóságukra. A nemzeti kisebbségek közül átlagon felüli arányban a mezőgazdaságból élnek a románok (8,9%), vlahok (7,3%), szlovákok (5,8%) és a magyarok 5,6 százaléka. A foglalkoztatottak Vajdaság északi részén, legnagyobb számban, a feldolgozóiparban, kereskedelemben és a mezőgazdaságban dolgoznak. A tömbmagyarság térségében található Szabadka, Óbecse, Zenta és Magyarkanizsa vajdasági viszonylatban is fejlettnek számít. Ada, Topolya feltörőben vannak, míg Csóka és Kishegyes, a tartomány legszegényebb községei közé tartoznak. A szórványban élő magyarok igyekeznek vagy Újvidék, vagy Belgrád vonzáskörzetébe kerülni, különösen, ha a fiatalok számára a napi ingázás sem akadály“.
Néhány évvel később, 2017-ben, jelent meg a Hét Napban a Csökken a vajdasági magyarok lélekszáma – mi lehet a megoldás? című írás, amely a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében, A magyar fiatalok Vajdaságban címmel megtartott tanácskozásáról ad hírt.
A cikk szerint „a munkanélküliség gondjaival, a megélhetés kérdésével, az anyanyelvű felsőoktatás hiányával, identitászavarokkal és az elvándorlás jelenségével küzdenek napjainkban a vajdasági magyar fiatalok, derült ki a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében, A magyar fiatalok Vajdaságban címmel megtartott tanácskozáson.
Az MNT székházában azokat a kutatásokat mutatták be, amelyek az elmúlt évek folyamán készültek Kárpát-medence-szerte“, írta a Cérna Lenke a hetilapban.
A cikkből kiderül, hogy a tanácskozáson Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, hogy az ország népesedéspolitikáját elsősorban a születésszám növelésére kellene alapozni, amelynek tartópillére a jó családpolitika, illetve az otthonteremtés. Hajnal rámutatott a tényre, hogy a vajdasági kisebbség rohamosan fogy, és a még itt élők feladata, hogy megfékezzék az emigrációt.
Tátrai Patrik geográfus elmondta, hogy a magyar népesség létszámának csökkenését illetően Vajdaság a harmadik helyen áll a Kárpát-medencében. „A magyar kisebbség megmaradását az elöregedés és a fiatalok tömeges elvándorlása veszélyezteti. A térségben már csak 200 000 magyar él, és további csökkenéssel lehet számolni. A még itt élő fiatalok fele nem zárkózik el az ország elhagyásának lehetőségétől, hiszen Nyugat-Európa és Magyarország kedvezőbb anyagi körülményeket nyújt számukra, mint Szerbia. A kutatások azt mutatják, hogy a szórványban nagyobb a baj, mivel a kisebbségiek a munkalehetőség hiányában döntenek úgy, hogy a határon túl próbálnak szerencsét. Tátrai arra is rávilágított, hogy azokon a településeken, ahol nagyobb a magyar közösség, visszafogottabb az emigráció is. Ebből arra lehet következtetni, hogy nemzeti összefogással lassítani lehetne a magyarok fogyását“, írta a Hét Nap.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a határon túli magyarok fő feladataként a közösségépítést emelte ki. Szerinte a helyi fiatalok egyik legnagyobb gondja az identitászavar, ezen pedig magyar nyelvű oktatással, kulturális rendezvényekkel, ifjúsági szervezetek működtetésével és támogatásával lehet javítani.
A cikk szerint Őrizzék meg a földjeiket, a házaikat! szólította fel a jelenlevőket és a vajdaságiakat Csite András, a magyarországi Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ alapítója, ügyvezető igazgatója. „Mint mondta, a nemzet az erőforrások megőrzésével maradhat a szülőföldjén. Ha a családi vagyon, az örökség idegen kézbe kerül, akkor a magyarság sorsa is ez lesz: idegenek földjén kell újrakezdenie. Csite mindvégig bizakodással tartotta fenn a vendégek figyelmét. Szerinte ösztöndíjakkal, a fiatal vállalkozók támogatásával és tudatos neveléssel megmenthető a vajdasági magyar közösség. Megosztotta kutatásának eredményeit is, melyek szerint a térségünkben élő diákok egyharmada külföldön keresne munkát“.
Gábrity Molnár Irén, írta a Hét Nap, tényekkel állt elő. A Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke rávilágított arra, hogy a tanult fiatalok nagy része már külföldön van. Vajdaságban 3-4% között mozog az egyetemi végzettségűek aránya, ami szakemberhiányhoz vezet az országban. „2017-ben ott tartunk, hogy a 4000 továbbtanuló magyarnak a fele külföldre megy folytatni a tanulmányait. Így már kezdetben elveszítünk nagyon sok értelmiségit. És a másik felének a nagy része is elhagyja szülőföldjét, miután oklevelet szerzett. Ezek az emberek itthon nem tudnak elhelyezkedni, mert nem beszélik elég jól a szerb nyelvet. Az anyagi javak sem kielégítőek, így a családalapítás is kérdésessé válik számukra. Egyértelműen gazdasági migrációról van szó, de a kisebbségérzet is közrejátszik“, mondta a szociológus.
Ágyas Réka, a Magyar Nemzeti Tanács szakmunkatársa „kutatása során itthon és külföldön élő magyar fiatalokat kérdezett mindennapi kihívásaikról, továbbtanulási lehetőségeikről, a munkavállalásról és a migrációs jövőképükről. Az eredmény: az elvándoroltak nem boldogabbak a szülőföldön maradt társaiknál, sőt, magányosabbnak vallották magukat. A más országokban dolgozók 70%-a a végzettségéhez képest alulképzett munkát végez, de az emigráltak többsége mégsem jönne vissza, anyagi okokra hivatkozva. Az MNT munkáját segítő szociológus rámutatott, hogy a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogramja némileg visszatartja a vajdasági magyar fiatalokat. Mióta különféle támogatásokra lehet pályázni, többen döntenek úgy, hogy Szerbiában ülnek be az egyetemi padsorokba. Ez azonban még nem végleges megoldás a magyarság elvándorlásának megfékezésére, hiszen a hallgatók többsége az oklevél megszerzése után nem zárkózik el a külföldi munkavállalás lehetőségétől“, írta a Hét Nap.
A döntés a miénk: megyünk vagy maradunk. Ezt a döntést, sajnos, egyre könnyebben meghozzuk.
F.D.K. (Fotó: pixabay.com)
A cikk megjelenését a Szerb Köztársaság Művelődési és Tájékoztatási Minisztériuma támogatja. A cikkben kifejtett álláspontok nem feltétlenül tükrözik a támogatást odaítélő szervezet nézeteit.
