trg_fontane
Lapovo egy 12 000 lakosú község Šumadijában. Előbb a világ egyik legnagyobb bútorlap gyártóját, a Kronospant vonzották oda, majd tavaly novemberben odaérkezett a Forma Ideale bútorgyár is.
Az utóbbi szerződést kötött az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD), amelynek értelmében közösen fektetnek be 7 millió eurót. Ebből a pénzből Lapovóban forgalmazási központot hoznak létre (25 000 négyzetméteren) és egy gyárat a közeli Kragujevacban (20 000 négyzetméteren). Mindez 450 új munkahelyet jelentene.
Ezt a két befektetőt továbbiak követték.
Lapovo olcsón kínálja a befektetőknek a beépítendő földterületet, továbbá kötelezi magát arra, hogy 10 éven át mentesíti a beruházót a helyi adók fizetése alól és természetesen gyors ügyintézést ígér.
Lapovót csak azért említem, mert Inđija emlegetése akár közhelyszerűnek is tűnhet, habár a šumadijai kisvárosról szóló egyik újságcikk címe az volt, hogy „Lapovo mint Inđija”.
A Goran Ješić polgármester által vezetett szerémségi községet tehát mégsem lehet kihagyni: az inđijai helyi hatalom négyzetméterenként 1 eurós áron engedte át az építésre alkalmas földterületet egy külföldi befektetőnek, amikor a piaci ár 15,5 euró volt. A befektető viszont 100 millió eurót költ majd el, és félezer embernek ad majd munkát. A polgármester becslése szerint érdemes volt jelentősen leengedni az árat (nem mellékesen 40 érdeklődő volt, hat állam területéről!), hiszen a község „vesztesége” két év múlva megtérül – a befektető által kifizetendő községi adók, juttatások stb. által.
Ez egyébként törvényes volt és most is az. A vonatkozó törvény lehetővé teszi a piaci áron aluli eladást, sőt akár az ingyenes átadást is, azzal, hogy a legújabb törvény ilyen esetekben a szerbiai kormánynak ad vétójogot, vagyis az immár földtulajdonossá vált községek nem dönthetnek maguk, engedélyt kell kérniük az áron aluli eladáshoz. Feltehetően a visszaélések elkerülése volt a szigorítás célja. Egyes szakértők szerint inkább arra kellett volna kötelezni a községi hatalmakat, hogy az ilyen bérbeadáskor vagy eladáskor hozzák nyilvánosságra a pályázatok és a döntési folyamat részleteit. De az, hogy ebben az országban hogyan lehet kizárni a korrupciót, a politikai, illetve pártalapon történő döntéshozatalt – más téma. A téma nemrég éppen a Horgos-Újvidék autópálya kapcsán, a háromszor megismételt tender okán merült fel – éppen a központi hatalom szintjén. Ennyi volt a kitérő…
Amúgy, tényleg válság van. Mély és veszélyes. Egy hete hallgattam Vladimir Gligorov közgazdászt, aki azt mondja, sok a baj. Többek között az is, hogy a szerbiai vállalatok nem nagyon tudnak mit exportálni. Szerinte nagyobb gondot jelent a szerbiai vállalatok külföldi adóssága, mint az államé.
Az is baj, hogy egyre kevesebb a külföldi befektetés – 2009 első kilenc hónapjában nettó 1 milliárd euró volt a közvetlen külföldi beruházások értéke Szerbiában, 600 millióval több, mint 2008 első kilenc hónapjában.
Az interneten császkálva eljutottam a CESS folyóirat egyik tavalyi számáig, amely a helyi önkormányzatok – vagyis a községek és városok – versenyképességével foglalkozik. A CESS folyóirata saját alapvető témaköreként a „regionális politikát és fejlődést” jelöli meg, ami nem meglepő, hiszen a Stratégiai Gazdasági Kutatások (vajdasági) Központját a vajdasági kormány és az Újvidéki Egyetem hozta létre (2004-ben). Ennyit a forrás bemutatójaként.
A CESS Magazin 18-19. számában olvasható az is, hogy a NALED – Nemzeti (vagyis országos) Szövetség a Helyi Gazdasági Fejlődésért októberben pályázatot írt ki, amelynek az volt a tétje, hogy mely községek kaphatnak bizonylatot arról, hogy kedvező üzleti feltételeket kínálnak a befektetőknek. 53 község jelentkezett (a szerbiai helyi önkormányzatok egyharmada). 18 község teljesítette a pályázati feltételeket: Šabac, Medveđa, Bujanovac, Niš, Pirot, Smederevo (valaha Szendrő), Nagybecskerek, Pancsova, Kruševac, a már említett Lapovo, Koceljeva, Ópázova, Zombor, Zaječar, Sremska Mitrovica, Čačak, Valjevo és Ruma.
A bizonylatot már korábban megkapta Inđija, Loznica és Kragujevac. Előbb-utóbb megkapja a NALED-bizonylatot Szabadka, Vranje, Leskovac, Užice és Prokuplje is.
És hogy ennek mi köze Óbecséhez? Mondjuk az, hogy eddig nem szerepelt a szövegben.
Márton Attila
